Szalaszend jövője a tét

Gazdagság nélkül is lehet egy falu értékes, ám az értékteremtés alapja leginkább a kulturális hagyományok őrzésében rejlik. Ilyen község az ezerötszáz lelkes abaúji Szalaszend, ahol egy évvel ezelőtt alapították meg a Szalaszendi Ifjúsági Kulturális Egyesületet, a hét végén pedig nyolcadik rendezvényüket tartották a karácsony tiszteletére.

Jó a falusi élet, különösen, ha a lakosság összetartó, s kultúrára is van igénye. Mint kiderült: a pénz önmagában nem tart össze egy közösséget, de az isten háta mögött sem érdemes feladni a reményt. A kulturális értékek szinte mindenhol léteznek, csupán elő kell bányászni őket, amennyiben valaki vállalja a munkát. Szalaszenden Bárdos Zoltán, a helyi körzeti állatorvos és magas rangú rendőrtiszt felesége tavaly karácsony előtt gondolták úgy, eljött az idő, a kispénzű helybélieknek szükségük van kikapcsolódásra, az ősöktől tanult dalok, versek, táncok bemutatására a szépen feldíszített fenyőfa előtt.
A Szalaszendi Ifjúsági Kulturális Egyesület (SZIKE) első összejövetelét egy évvel ezelőtt rendezte meg, már a bemutatkozás hatalmas siker volt. A kezdeményező házaspár elárulta, először ugyan tartottak a fogadtatástól, de aztán rájöttek, ki ne szeretné látni gyermekét, unokáját énekelni, táncolni, zenélni, s ugyan ki titkolná, hogy gyönyörűen játszik azon a tárogatón, amit saját maga faragott. A harmonikásról nem beszélve, ő ugyanis egy tehetséges énekest kísért hangszerével, s a vendégek hallhatták a szebbnél szebb magyar és székely nótákat és népdalokat.
Bárdos doktor és felesége, Dóra mindenképpen népszerű házaspár helyben, nem volt szükség agitációra, kortól, nemtől függetlenül majdhogynem minden falubeli részt vesz a kis közösség munkájában. – Nem furcsa, hogy egy állatorvos és egy rendőr alezredes fel tudta támasztani a jövőkép nélküli falubelieket a Cserehát szélén? – tette fel a költői kérdést az orvos. A feleség válaszolt: az emberekben ott szunnyad a kultúra iránti igény, s Zolinak sikerült megmutatnia az értékteremtés felé vezető utat.
– A hét végén egy újabb állomáshoz érkeztük, miután egy esztendő leforgása alatt immár nyolcadszor rendeztünk műsort magunknak, nem is akármilyet – büszkélkedett a feleség. Bárdosné Kiss Dóra szerint nem véletlen a látvány, az élet őket igazolta. A nem túl nagy iskolai tornaterem zsúfolásig megtelt, az idősek és fiatalok pedig egy emberként érezték azt, nem nyomja őket a napi megélhetési problémák terhe, elfeledhették néhány órára azokat a gondokat, amelyeket kénytelenek elviselni a hátrányos helyzet miatt. Minden meghívott eljött, Ódor Ferenc térségi képviselő még ajándékot is hozott. Bárdos doktor és felesége elérzékenyült az érdeklődés láttán, s azt mondták: amíg Szalaszenden él a kultúra, addig a falu sem tűnik el a történelem süllyesztőjében.