A holokauszt története kapcsán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy erről a témakörről már szinte minden fontos ismeret a rendelkezésünkre áll. A holokauszt története elválaszthatatlan az antijudaizmus és az antiszemitizmus, valamint a nácizmus által lefolytatott tragikus „végső megoldás” történetétől. Magyarországon a holokauszt kutatására több intézmény és civil szervezet jött létre az elmúlt évtizedekben, amelyek tudományos eredményeiket rendszeresen közzéteszik konferenciákon, kiadványokban, internetes portálokon. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetnek az edukációra is. Ennek középpontjában egyre inkább az áll, hogy a fiatalok ne pusztán a Soá borzalmaival ismerkedjenek meg, de azzal is, hogy a kirekesztés és a származási – „faji” – alapú megkülönböztetés korunkban elfogadhatatlan. S hogy tisztában legyenek azzal is, hogy az elmúlt századokban a magyar zsidó közösségek integráns részei voltak a magyar társadalomnak.
A többségi társadalom és a zsidóság együttélésének – néhány korszakban és bizonyos területen egymás mellett élésének – vetett borzalmas véget a holokauszt, amelyet 1938-tól zsidótörvények alapoztak meg, és amely 1944-ben a gettósításokkal, majd több mint 400 ezer zsidó haláltáborokba hurcolásával ért (már csaknem) véget.
