Határőrség és rendőrség: jól összevonták

Kétezer-nyolc január elsejével megtörtént a rendőrség és a határőrség integrációja, megkezdte működését az „új” rendőrség. Az átalakítást, mint annyi mindent, elszúrták, a diszfunkciókról pedig természetesen hallgatnak, mint a sír. Pedig az integráció remek lehetőség lett volna arra, hogy Magyarország közrendjét, átfogó értelemben véve védelmét fejlessze, jobbá tegye.
Az integrációs működés 2008. évi tapasztalatairól objektív, átfogó komplex értékelés nem áll rendelkezésünkre, ilyet ugyanis az IRM vezetése nem publikált. Ugyanakkor igen sok részinformáció utal arra, hogy a kialakított konstrukció működése deformált, a kitűzött céloknak nem megfelelő. Mindezek alapján számtalan kérdés fogalmazódik meg a helyzetet tárgyilagosan szemlélő szakemberekben, állampolgárokban.
A határőrség személyi állományából csaknem tízezer fő került át a rendőrség állományába. Az integrálódott szervezet tagjai (járőrök, útlevélkezelők) előzőleg részesültek szakspecifikus képzésben, azonban sem elméleti, sem gyakorlati szinten nem volt felkészítve az állomány speciális közrendvédelmi, közlekedésrendészeti, rendezvénybiztosítási feladatokra. Az ilyen irányú átképzések csak 2008 második felében történtek meg.
A schengeni csatlakozással összefüggésben csaknem 1200 km-en megszűnt a határellenőrzés, az addig egységes egészként kezelt IBM-rendszert át kellett volna dolgozni, és ki kellett volna alakítani a megváltozott helyzetnek megfelelő, külső határok őrizetére épülő, mélységi ellenőrző-szűrő hálót az illegális migráció hagyományos útvonalai mentén. A feladat végrehajtására a kormány létrehozta a megyei rendőr-főkapitányságok mélységi ellenőrzéséért felelős szervezeti egységeit, ám ezek az egységek a statisztikai mutatók alapján a kapitányságok közrendvédelmi állományát erősítik meg, illetve alapvetően magyar állampolgárokat ellenőriznek. (A magyarok és külföldiek ellenőrzési aránya kilencven, illetve tíz százalék.) A magyar államnak azonban nem csak az lenne a feladata, hogy túlnyomórészt magyar állampolgárokat ellenőrizzen.
Az egységes rendőrség egészének a feladata a schengeni csatlakozásból adódó nemzetközi kötelezettségvállalás teljesítése, a rendőri állomány idegenrendészeti, okmányismereti, schengeni jogi képzése azonban a volt határőrök rendőri átképzéséhez hasonlóan valósult meg. Ezek a mélységi ellenőrző egységek az átvett határőr-technikával nem ellenőriznek az autópályákon, vasútállomásokon, pályaudvarokon és vonatokon, ezzel is javítva a magyar állampolgárok biztonságérzetét és a közrendet. Azért nem, mert nincsenek a feladatra felkészítve, nincs technikai eszközük, hiszen még mindig nem készült átlátható kimutatás az átvett technikai eszközökről.
És ami jellemző, a vagyonelherdálás. Az integrációval a rendőrség állományába kerülő humán erőforráson túlmenően integrálták a volt határőrség teljes vagyonát is. A Schengen-alap terhére a korábbi időszakban több milliárd forintért felújításra kerültek a külső határon a határőrségi objektumok kirendeltségi és igazgatósági szinten egyaránt. Mivel ezek az objektumok hosszú évekig még nem idegeníthetők el, ezért hasznosításukról gondoskodni kell. Ám ez nem történt meg, a Határőrség Országos Parancsnokságának épületei elhagyatottan, szinte üresen állnak. Mi lesz a sorsa a több milliárdot érő ingatlannak? További kérdések is felmerülhetnek: van egyáltalán elképzelésük a több milliárd forintos vagyont érő objektumok hasznosítására? Vagy ezeket is eladják, mint minden értékes ingatlant? Hová lettek a Schengen-alapból beszerzett autók? Mennyibe került az új Nissan terepjárók átmatricázása, miért kellett a fényvisszaverő matricákkal alkalmatlanná tenni ezeket a gépjárműveket a terepszolgálatra?
Hogyan integrálódott a határőrség informatikai rendszere a rendőrségébe? Mi lett az ügyeleti, iktató-, műveletirányító rendszerek és eszközparkjuk sorsa? Nem tudjuk, mi lett a csaknem kétmilliárd forintba került műveletirányító rendszerrel. Adaptálta a rendőrség, és használja, vagy egyszerűen csak kidobta, és drága pénzen hasonló rendszerek beszerzését tervezi, mert neki nincs? Csak jeleznénk, ennyit különített el most a kormány a rendőrség „megerősítésére”. Közben azonban, mint látjuk, számos lyukon folyhat el a pénz.
Az integráció vesztese a határőrállomány volt, és az a szemlélet, amelyet a szervezet képviselt. Munkájukat sajátosan szocializált környezetben végezték, ahol erős volt az egymásrautaltság, megszokott volt egymás segítése, és a vezetői állomány is kollégának tekintette a beosztottakat. Jelentős részük sorkatonai szolgálatát is a határőrségnél töltötte, ezt követően lett hivatásos. A szervezet több kiemelkedően nehéz feladatot hajtott végre, amellyel kivívták a lakosság elismerését is. (Például árvizeknél a gátakon dolgoztak, délszláv háború stb.)
Röviden szólva: hozzászoktak ahhoz, hogy megbecsülik őket. Érzelmileg is ragaszkodtak a határőrséghez, a zöld parolihoz. (Amúgy ígéretet kaptak arra, hogy sajátos hagyományaikat, szervezeti kultúrájukat és szimbólumaikat megtarthatják.) Büszkék voltak arra, hogy határőrök. És mit kaptak? Először levetették a határőr-szimbólumokat – mert ez rendőrség –, elkezdték elvenni a terepjáróikat – hiszen az a városban, a határtól messze is tud menni –, átmatricázták az autókat, elvitték a technikai eszközeiket stb. Nagyon sok helyen az egykori állományt idegenként kezelik, alkalmatlannak tarják a rendőri szolgálatra. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mi lett a határőrségnél különböző vezetői beosztásban lévők sorsa. Hol és miért vannak nyugdíjas rendőrök vezető beosztásban, elfoglalva a helyeket az aktív rendőr és volt határőrök elől? Vagy éppen hogyan is alakul most a korfa? Miért segítették törvényileg, hogy életerős, rutinos szakemberek nyugdíjba menjenek? Hogyan lehet az, hogy a volt határőrök más szervezetekben alkalmasak vezetőnek – például gazdasági területen –, de a rendőrségnél nem? Miért van az, hogy amit a határőrségnél kialakítottak – például ügyviteli rendszer, bevetés irányítás, nyilvántartás stb. –, még csak elemeiben sem jó?
Ma a magyar rendőrség az objektív felelősség elvét szinte kizárólagosan a magyar gépjárművezetőkkel szemben érvényesíti, negatív diszkriminációt alkalmazva saját állampolgárainkkal szemben, hosszú hivatali ügyintézéssel összekötve. Gondolkodtak-e egy mobilizált, az egész ország területére kiterjedő hatáskörű rendőri egység létrehozásán, mely az autópályákon, vasúton, turisztikailag frekventált helyeken közrendvédelmi, közlekedésrendészeti, határ- és idegenrendészeti feladatok ellátására alkalmas és képes? Ennek az állománynak feladata lehetne a külföldi gyorshajtók kiszűrése, és az eljárás lefolytatása, hiszen erre képezték ki őket. Nem beszélnek a rendőrök idegen nyelvet? Nem ismerik a külföldi okmányokat? Alighanem egyértelmű a kérdésre adott válasz, de a jelek szerint a probléma megoldása is.
A vízuminformációs rendszer elrendeli a vízumkötelezett harmadik országbeliek és vízummentes harmadik országbeliek ujjlenyomatának levételét és ellenőrzését a határ- és az egyéb rendőri ellenőrzések kapcsán. Erre a rendőrség nem készült fel. Megvoltak (ha megvannak még) a megfelelő adatátviteli vonalak és eszközök, amelyekkel a feladat kulturáltan végrehajtható. Az ország és az unió ellen elkövetett bűn, hogy egy ilyen nagy horderejű rendészeti átalakulást a kormány és aktuálisan alkalmatlan minisztere nem megfelelő felkészültségű miniszteri biztossal vezényeltette le, akik kormányzati támogatással a két szervezetet ilyen amatőr módon olvasztották össze. Ennek következményeit a rendőrség még sokáig fogja viselni, és az adófizetőknek is sokba fog kerülni. Érthetetlen az a körülmény is, hogy ha az integráció egyik célja a költségek csökkentése volt, akkor miért nem készültek számvetések? Miért nem használták fel a hazai (a tűzoltóság és a polgári védelem összevonása), vagy a külföldi tapasztalatokat? És végül: mennyibe került összességében az integráció? Milyen költségvetési előnyök keletkeztek?
Alighanem a válaszokat nagy vonalakban már tudjuk.

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)