Miért csak hátrafelé, előre meg fölfelé figyelgetünk, / Holott: nem árt szétnézni olykor magunk alatt, / Hátha mi tartózkodunk ott egész alant” – olvasható Iszlai Zoltán egyik versének három sora a kaposvári Vaszary-képtár groteszktárlatának meghívójában. Odabenn a galériában szinte az első pillanatban Vörös András nagyméretű képébe ütközünk: balra fönt egy Gyurcsány-, jobbra lenn két Lenin-portré. Már itt is ő – zsörtölődhetnénk, de Vörös előrelátó volt. A Metált bírod? című kép festője átlósan áthúzta a gazdag asszociációra sarkalló művet.
Telitalálat Stamler Lajos Tótágasa, Kotnyek István Piercingje, Szlaukó médiagyűlöletről árulkodó Állampolgári tudatmódosító című képe, és az egyik legismertebb hazai „groteszkes”, Tettamanti már csak pislákoló magyarságunkat búcsúztató két munkája. Gaál Tamás (T-boy) Birkák című festményén a szelídnek tűnő állatokat a tépett országhatár tartja csordában. Drámai hatást kelt Repánszki Ferenc Reminiszcencia és Sejben Lajos Játék genetikusoknak című kisplasztikája.
A Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesület gondozására bízott groteszkpályázaton és -kiállításon idén határon túli alkotók műveivel és groteszk versekkel is találkozhatunk. Nincs konszenzus, a groteszk továbbra sem paktál le a hatalommal.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
