Tragikus, mégis felemelő tavasz

MKB Veszprém–Ciudad Real 32-29, Pick-Szeged–Nordhorn31-26. Két derék győzelem, amely megmentett két illúziót és talán egy edzőt, de továbbjutást nem ért; férfi kézilabdacsapataink számára már április 4-én lezárult az európai kupatavasz. Szombaton Veszprémben sokan taglalták, vajon mikor, melyik fázisban dőlt el a spanyol címvédő elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő végkimenetele, és a kérdésre nekünk lenne egy keserves, bár talán helyes válaszunk: valószínűleg a sorsoláskor. Mert Ciudad Real nemcsak nevében, hanem e sportágban is királyi város.

Zsinórban ötödször. A női Magyar Kupa elődöntőjének sorsolásakor gyakorlatilag megszületett a finálé párosítása is, hiszen a két „nagy” elkerülte egymást. A papírformának megfelelően aztán szombaton előbb a DVSC verte 33-24-re a Kiskunhalast, majd a Final Four házigazdája, a Győri Audi ETO 41-20-ra a másodosztályú Újbudát. A tegnapi bronzmeccsen így a megszokottal ellentétben egyáltalán nem csalódott csapatok mérkőztek, ráadásul a nemzetközi kupaindulás ígérete is ösztönözhette őket. Bár a fővárosiakat kezdetben talán inkább bénította, mert a Halas tetemes előnyt szerzett, aminek jelentős részét a hajrára elvesztegette a magához tért rivális ellenében. Ám a Kiskunhalas végül 30-28-ra győzött, ezzel az MK-ban harmadik lett, és ha ősztől a Győr és a Debrecen a BL-ben indul, nekivághat a KEK-nek. Az ETO számára a jelek szerint egy ideig nem jelentett különösebb ingert a finálé, ezt kihasználva az első félidőben állta a sarat a DVSC. Fordulás után azonban húszpercnyi hajtás elegendő volt ahhoz, hogy Görbiczék döntetlenről kilenc góllal meglépjenek, és bár a végére öt gólra visszakapaszkodott a „Loki”, a Győr 32-27-tel söpörte be sorozatban ötödik MK-serlegét.

A Ciudad Real elleni négy párharc során a veszprémiek most szenvedték el a legkisebb különbségű vereséget idegenben (a korábbi 11, 9 és 7 gól után ezúttal 5 góllal, 29-24-re kaptak ki), és most érték el a legjobb eredményt otthon (másodszor nyertek, az eddigi egyetlen kétgólost háromgólos siker követte). Az 58-56-os összesítés is azt mutatja, a két fél még soha nem állt ennyire közel egymáshoz, hát még ha hozzátesszük, hogy a mínusz kettő átmenetileg volt plusz kettő is. Amikor a szombati visszavágó második félidejét az MKB, kettős emberelőnyét és az abból vett lendületet kihasználva 6-1-es rohammal indította, és
23-16-ra elhúzott. A vendégek mestere, Dusebajev váltakozva szórta az átkokat a szlovák bírókra és saját játékosaira, ugyanakkor egyszerre hatott döbbenetesen és kijózanítóan, hogy utóbbiak meg sem rezzentek.
Tették a dolgukat, visszazárkóztak, majdnem ki is egyenlítettek, és a hajrára eldöntötték a továbbjutást. Mindezt kritikusnak tűnő helyzetben, a felajzott, hatezer néző által támogatott vetélytárs otthonában. Csak mert tudták, hogy jobbak. Mindenkinél, és ez végül úgyis érvényre jut. Pedig Perics ismét pompásan védett, Vujin keze az első félidőben úgy sült, mintha a Komló vagy a Mezőkövesd ellen tüzelne, Iváncsik Gergő is bravúros gólokat vágott. De egy-egy klasszis időszakos remeklése a Ciudad Real legyűréséhez nem elegendő. Másrészt aforizmának is jó, ha kijelentjük, a Veszprémnek olyan kitűnő a kapusa, hogy ezért az sem derülhetett ki sokáig egyértelműen, milyen a védekezése. Hisz hajlamosak voltunk azt hinni, áthatolhatatlan. Nos, a beállós – legyen az Urios Fonseca vagy Rutenka – helyzetbe hozása és kerülése, majd a ziccerek értékesítése olyan helyeken is felfedte a lyukakat, ahol mi korábban falat láttunk. Persze nincs ebben semmi rendkívüli, mert bár Lusnyikov, Lapcsevics vagy Gál európai mércével is nagyszerű védő, a Ciudad Real hátsó alakzatának közepébe egyik sem férne be. Oda ugyanis Dinart szintje kell. Meg aztán minden posztért két szupersztár vetélkedik, így ha nem Dusebajev, kora legvirtuózabb irányítója lenne az edző, hanem valami kuka, még ő is szinte törvényszerűen találná meg előbb-utóbb minden meccsen az abban a pillanatban ideális felállást.
Ezzel szemben mi olykor szomorkásan szemléltük, hogy a veszprémiek egyéb lehetőség híján, megkísérelték az őszi csodafegyver bevetését, és Cozma típusú bejátszásokkal próbálkoztak, pedig a román óriás lassan már két hónapja eltávozott közülük, közülünk. Édesapja azonban a hét végén megint ellátogatott Veszprémbe, és az összecsapás lefújása után megköszönte ezt a tragikumában is felemelő kupatavaszt.
Mi sem tehetünk egyebet.

Matics marad. A Pick-Szeged kilencgólos hátránya dacára továbbjutásra készült a Nordhorn elleni KEK-negyeddöntőben, de már az első félidő derekára világossá vált, hogy ez álomnak is merész. A hazaiak végül 31-26-os győzelmet arattak, és ez, valamint az idegenbeli vereség után lemondott edző, Vladan Matics melletti rokonszenvtüntetés a klubvezetőségre is hatott: még szombat este az a határozat született, hogy a tréner a szezon végéig posztján maradhat.