Milyen ember volt Kovács Béla? Mi volt az a kisugárzás, ami miatt ennyi év távlatából is legenda övezi a személyiségét?
– Szegényparaszti családból származott. Tizenéves korában felfigyeltek képességeire, s egész fiatalon beválasztották a gazdakörök vezető tisztségeibe. Nagy Ferenc, a későbbi miniszterelnök fedezte fel a benne rejlő lehetőségeket. Elhívta a falujárásaira Bélát, s aztán egyszer megkérte, nagyobb közönség előtt is fejtse ki, miként lehetne a vidék gondjain enyhíteni. Ekkor derült ki, milyen nagy hatása van a tömegekre.
– Azt mondják, jó szónok volt.
– Nem volt igazán az a szó klasszikus értelmében. Inkább beszélgetni tudott az emberekkel. A közreműködésével a legnagyobb problémák is rögtön megoldhatóbbnak tűntek. A Nagy Ferenc alapította Parasztszövetségben főtitkár lett. Felmérte Cecétől Jászberényig, miről gondolkodik az ország többsége. Mindenki azt latolgatta, lesz-e háború, aztán amikor kitört, hogy meddig fog tartani. Általános titkos választójogot követeltek, az iskolai oktatás fejlesztését. Támogatták az akkori kormányban is az elképzeléseiket, többek közt Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki felvilágosult, demokratikus gondolkodású vezető volt, és embereket mentett. Aztán jött 1944-ben a német megszállás, s a Parasztszövetséget is betiltották.
– Kovács Béla tevékenységére a nácik és a nyilasok is túlontúl felfigyeltek.
– 1944 márciusától alaposan megszorították a demokratikus gondolkodású embereket, sokakat keresett a Gestapo. Nagy Ferencre nyomban sor került, rám is. Kovács Béla először eltűnt, de aztán elkapták. Végül szerencsésen túlélte a megpróbáltatásokat. 1944 végén már az ideiglenes kormányban dolgozott Debrecenben, belügyi államtitkárként. Akkoriban az volt a dolgunk, hogy éljünk és túléljünk, amíg a nemzeti szuverenitást vissza nem szerezzük.
– Az 1945-ös országgyűlési választások idején még úgy tűnhetett, hogy ennek semmi akadálya. Igaz, a megszálló szovjet csapatok már alaposan befészkelték magukat.
– Ő volt a kisgazdapárti apparátus fő lelke és kézbentartója. Emlékszem, volt, amikor Varga Bélával, a későbbi házelnökkel és Kovács Bélával együtt mentünk kampányolni Székesfehérvárra, és még a tíz hónapos kicsi lányom is velünk volt. Ott ült Kovács Béla ölében az autóban, míg mi vitáztuk. Szép, reményteli idők voltak azok. Komolyan vettük azt a szekrénnyi plakátot, amelyen a három nagyhatalom első embere aláírásával szentesítette 1945 elején a jaltai szerződés pontjait. Roosevelt, Churchill és Sztálin felelősséget vállalt az emberi jogok érvényesüléséért és a demokratikus népképviseleti választások megtartásáért.
– A választás meg is volt ősszel, csak a kormányban nem tükröződtek a szavazatarányok.
– A választáson a polgári politikai berendezkedést kívánó pártok nyolcvanhárom százalékot kaptak, ami óriási dolog volt. A kommunisták csak tizenhetet gyűjtöttek be, de még ők sem mondták, hogy vége a demokráciának, vagy hogy diktatúrát akarnak. Sőt, ha valaki javasolta közülük a visszatérést a ’19-es vörös kommünhöz, azt Jaltára hivatkozva leintették.
– Nyilván színleg, altatásképpen mondtak ilyeneket.
– Ez is érvényes hipotézis, de van egy másik magyarázat. A Szovjetunió hiába volt győztes, nagyon meggyengült. Arra gondoltak, tíz-húsz évig népfrontos módon engedik vezetni az országokat koalíciós kabinetekkel, s csak ezután nyelik le egész Európát. Változatlanul megmaradtak világforradalmi ambícióik. Nem is mi voltunk számukra az igazi célország. Inkább Franciaországra, Olaszországra vetettek szemet. Úgy gondolták, ha nálunk nyíltan erőltetik a diktatúra kiépítését, megszűnik az esélyük a nyugati országokban.
– Reális volt a bizakodás, hogy az ország visszanyerheti önállóságát? Utólag könnyű éles eszűnek lenni, de a mából nézve kellett hozzá naivitás.
– Volt rá esély, de úgy éreztük: meg kell mindent tennünk, még ha nem is lenne. Meg kellett mutatni önmagunknak, hogy a megszállás alatt is fel tudunk állni. És a világ el is csodálkozott. Már a választások másnapján, november ötödikén velünk volt tele a világsajtó. A The New York
Times írta: Magyarország megverve, megalázva, most mégis lábra állt. Olyan példát mutat Európának, hogy ha ez a tendencia folytatódik, tartós béke lesz az egész földrészen. Márpedig Kovács Béla volt a „főkapitány”, oroszlánrésze volt a világraszóló sikerben, hiszen egy megszállt országban a nemrég újjáalakult Független Kisgazdapárt ötvenhét százalékot tudott szerezni.
– Nemigen lehetett erről olvasni-hallani régebben.
– Nem csak eltagadták, meg is tiltották Rákosiék, aztán meg Kádárék, hogy bárki is emlegesse ezeket a fényes történelmi lapokat. Hogy mekkora nemzetközi tekintélyünk lett.
– Kovács Béla érezte a veszélyt a szovjet birodalom felől.
– Mindannyian tudtuk. De akkor egész Európa koalícióban kormányzott. Még De Gaulle is Franciaországban. Előnyös volt, hogy a kommunisták a kormányban legyenek, mivel a szovjetekkel muszáj volt konszolidált kapcsolatban lennünk. Akkor úgy tűnt, ez átmeneti állapot, mert 1947 tavaszára a párizsi tárgyalások ki vannak tűzve, a megszálló csapatok hazamennek, Magyarország pedig szuverén állam lesz a nyár végére. Még az oroszoknak is mondtuk. „Tovaris, no még egy kupica barackpálinkát, úgyis elmentek.” Béla ebben jó volt. Tudott nagyon kemény lenni, de közben tréfált. Egyszer egy vadászaton azt mondta Rákosinak: „Te, Mátyás, neked olyan rövid a nyakad, hová tesszük a kötelet?” Mindenki tudta, csak vicc, ám azt is, vékony jégen járunk.
– Így még érthetőbb, miért vált célponttá. Azt viszont máig sokan állítják, hogy a rommá lőtt ország újjáépítésében a kommunistáknak volt kiemelt szerepük.
– Ez az egyik legnagyobb svindli, amit évtizedek alatt ők maguk vertek bele az emberekbe. Az 1946 augusztusában megszülető új forint stabilabb lett, mint a dollár, és ez a kisgazda többségű kormánynak volt az érdeme. Csodaszámba ment, ahogy az egész ország izzadságos, megfeszített munkájával kiteljesedett a stabilizáció. Ma már talán el sem tudják képzelni az emberek, milyen nélkülözés közepette sikerült az újjáépítés.
– Sajnos éppen ma tudjuk egyre plasztikusabban elképzelni, milyen lehetett ez, amikor egy háború nélkül is lerombolt gazdaság mellett a megélhetés művészetszámba megy.
– Ennyit tesz, ha egy nép bízik magában és a politikai vezetésében. Kovács Bélának akkora hitele volt az emberek előtt, ami a kormányzást megkönnyítette. Magyarország újra növekedési pályára került. A Szovjetunió azonban megváltoztatta az álláspontját ’47 januárjában. Sztálin úgy döntött: nem kell népfrontos politika, s a diktatúrát előbbre hozták. Ennek egyik brutális jele volt a hazai kommunisták még agresszívabbá válása. Az ország egyik legnépszerűbb politikusát, Kovács Bélát egy orosz csapategység elhurcolta a lakásáról 1947. február 21-én.
– Előtte azonban a kommunista rendőrség Horváth Jánost és másik öt, szintén mentelmi joggal rendelkező kisgazda képviselőt is letartóztatott.
– Mindez akkora megdöbbenést keltett a világban, ami fölnyitotta a nagyhatalmak szemét. Truman felháborodott: egy szövetséges elárult minket, megszegte a jaltai szerződést. A következő hónapban meghirdette azokat az alapelveket, amelyek a NATO megalakulásához vezettek. Demokratikusan megválasztott képviselők bebörtönzése, s főként egyik vezetőjüknek az elrablása példátlan provokáció volt a világon. Itt kezdődött a hidegháború. Ez pedig negyven év alatt elvezetett a jaltai szerződés szuverenitást garantáló passzusainak betartatásához, a kommunizmus kapitulációjához.
– Mintha azt üzenné ez a kor: nem szabad megalkuvónak lenni. Hisz a kisgazdapárt kommunista leszalámizása sikerre vezetett.
– Persze, hogy nem szabad megalkudni. Bajcsy-Zsilinszky Endre utolsó szavait idéztük mindig: „Legyen a magyar a jövőben gerinces.” A magyar Országgyűlésben volt bátorság és nem adott ki minket, amikor Kovács Béla és a mi mentelmi jogunk felfüggesztését kérték. Ez pedig akkor vakmerő cselekedet volt, hisz a képviselők a legsúlyosabb fenyegetés árnyékában szó szerint az életükkel játszottak, amikor dacoltak a megszállók és kiszolgálóik haragjával.
– Mai szóhasználattal önök lettek a szélsőségesek a szemükben.
– Mi voltunk pedig azok, akik a 1943– 44-ben a hitleri őrülettel is szembeszálltunk. És hányat akasztottak fel közülünk! Bajcsy-Zsilinszkyt, Tartsay Vilmost, Kiss Jánost. Engem is majdnem agyonvertek, csak valami csoda folytán éltem túl, mert már a halálos ítélet is megvolt. A kommunisták éppen azért haragudtak ránk, mert tudták, hogy ha ezek már egyszer felkeltek a diktatúra ellen, akkor az ő önkényuralmuk sem lesz kedvesebb a számunkra. És igazuk volt! Így aztán ők is végigvertek, elhurcoltak, bezártak bennünket.
– Kísérteties a rengeteg párhuzam a mai pártállami utódok viselt dolgaival, még ha nincsenek is megszálló idegen csapatok és az eszközeik is finomodtak valamelyest. Miben lehetünk most szerencsésebbek?
– A kommunista diktatúra olyan mély nyomot hagyott a népben, amit nem egyszerű levetkőzni, mert sokakat deformált. Ennek jele, hogy nem mennek el szavazni, még akkor sem, ha végletesen elégedetlenek a sorsukkal. Beléjük verték a passzivitást, mert az ügyek kézben tartása nem az ő dolguk, hanem a pártvezetőké. Ha nem így teszel, móresre tanítanak – ivódott bele a társadalomba. Ezeknek a mindig uralomra törő csoportoknak szükségük van a hatalomra, mert nem értenek semmi máshoz. Igaz, még ahhoz se túlzottan, ám aki nem követi a bölcsességüket, arra rákényszerítik. Itt kezdődik a diktatúra.
– De ez megy a mai napig.
– Sajnos így van. Elvárják az emberektől, hogy tanulják meg az ő kizárólagossá tett álláspontjukat. És aztán generációkon keresztül szokják meg, hogy ilyen az élet.
– Talán Kovács Bélát és a hozzá hasonló személyiségeket is azért nem tudták elviselni, mert bizalmat teremtettek az emberekben, és hatottak rájuk – amire ők hatalom, erőszakszervezetek nélkül sohasem képesek.
– A forradalom akkor győzött 1956-ban, amikor Kovács Béla és a többi polgári politikus megjelent a Nagy Imre-kormányban. Az emberek emlékeztek: ő volt az, aki azt mondta ’46-ban, hogy nélkülünk nincs demokrácia. Ha ő ott volt az irányításban, azt jelképezte, hogy a forradalom célba ért. És amikor felemelte a szavát, el is hallgattak egy órán belül a fegyverek. Történt egyszer, hogy nyolcan-tízen beszélgettünk a parlamentben, amikor éppen jött föl Kádár, miután feloszlatta a kommunista pártot, az MDP-t. Mindenki gratulált neki: János, régen meg kellett volna ezt csinálni, bölcs dolog volt. És akkor Dudás Jóska – akit december végén villámgyorsan kivégeztek – azt kérdezte tőle: „János, új választások lesznek fél év múlva vagy még hamarább. Az új pártodnak, az MSZMP-nek hány százalékot vársz?” Kádár, ahogy szokta, igazgatta a gallérját, aztán jó egy perc múlva megszólalt: Hááát, olyan ötöt. Erre Vas Zoltán, a moszkvai nagy kommunista azt mondja: Te, János, jó, ha kettőt.
– Lehet, ez a jóslat pár évtized múltán beigazolódik. Főként, ha az akkori utódpárt mai utódpártja nem hagy fel a permanens csőd erőltetésével.
– Ezt a folyamatos csődöt most már intézményesítik. A teljesítményelvűség feladása törvényszerűen ide vezet. Az ő sikermérőjük csak a hatalom. Furcsa politikai közgazdaságtanuk ennek van alárendelve. Az, hogy mi lesz a néppel, az országgal, számukra csupán eszköz, de többnyire az sem. A hatalomban is balkezesek. Ha egy csodadoktor klinikájáról alig távozik valaki gyógyultan, míg sokkal többen koporsóban, annak a szakmai hitele eltűnik. Előbb-utóbb mindenki rájön, az álorvos valójában a temetkezési vállalkozók ügynöke.
– Mi lehet a biztosíték arra, hogy a múlt hibáit a polgári oldal sem követi el ismét?
– Az, hogy ma már egyre biztosabbak vagyunk önmagunkban, de megmaradunk szerénynek. Ez a higgadt önbizalom a jelzés, bizonyíték arra, hogy készen állunk és képesek vagyunk a fejlődés újraindítására. Ady soraival: „De építésre készen a kövünk, nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és szépet, emberit, s magyart.”
Hezbollah
A Hezbollah újabb háborúval fenyegette meg Izraelt
