A Stasit is hátráltatta a fal

Az NDK államvédelmi minisztériumának (MfS) egyik legfontosabb ügynökét is érhette kellemetlen meglepetés. A nyugat-berlini rendőrség állományába beépített és a fennmaradt Stasi-okmányok alapján a közelmúltban leleplezett Karl-Heinz Kurras nagy gonddal felépített kapcsolatrendszerét saját elvtársai veszélyeztették, amikor 1961. augusztus 13-án megkezdték a berlini fal felépítését.

A titkosszolgálati akták feldolgozásával megbízott hivatal hanyagsága miatt csak megkésve – negyvenkét esztendő elteltével – sikerült kideríteni, hogy a Stasi ügynöke volt az a rendőr, aki egy 1967-es, tömeges diákmegmozdulás során agyonlőtte a tüntetésen részt vevő Benno Ohnesorgot. A Stasi megbízásából? Hogy ezzel destabilizálja az ország helyzetét? A kérdésekre eddig nem sikerült megfelelő választ találni. Fokozatosan fény derül viszont Kurras tevékenységének részleteire.
A német nyugdíjrendszer minden előnyét élvező, ma nyolcvanegy esztendős férfi Otto Bohl álnév alatt felbecsülhetetlen információkkal látta el megbízóit. Rajta keresztül a négy szektorra felosztott város nyugati rendőrségének bizalmas adatai kerültek az NDK állambiztonságának a kezére: kiképzési előírások, készültségi tervek, parancsok, személyi adatok. Kurrasnak, a kommunista egységpárt (SED) tagjának a munkáját a Stasi anyagiakkal is honorálta, 1960-ban 2310 márkát kapott. Tartótisztjének a megszerzett anyagot a szovjetek által megszállt keleti szektorban adta át, ahová minden nehézség nélkül átjutott.
A fal felépülésével azonban megszűnt ez a lehetőség. A mindössze tucatnyi átkelőhelyet a nyugati oldalon berlini rendőrök ellenőrizték, és Kurras attól tartott, hogy valaki felismeri. A jogos aggodalom sem késztette azonban meghátrálásra. Külön e célra vásárolt ruházatban, fején kalappal, orrán sötét szemüveggel az S-Bahnt választotta, hogy átjusson a kelet-berlini Friedrichstrasse pályaudvarra. Onnan – az NDK vasúti alkalmazottainak segítségével – telefonon értesítette tartótisztjét, Werner Becket, aki egy konspirációs lakásba vezette. Ott megbeszélték a további feladatokat, majd az ügynök felmentést kért – és kapott – egy rá kiszabott megbízatás alól. A nyugat-berlini biztonsági szolgálat vezetőjének titkárnőjével kellett volna személyes kapcsolatot teremtenie, de próbálkozásai rendre zátonyra futottak. Ezt követően Kurras a népi rendőrség támogatásával visszasurrant Nyugat-Berlinbe, és tovább kapaszkodott felfelé a ranglétrán. Mint az államvédelmi apparátus tagja értesítette megbízóit a Stasi elfogott információs munkatársairól (IM), az MfS dezertált és disszidált tagjairól, a fal mentén, mindenekelőtt a Brandenburgi kapu közelében tervezett intézkedésekről és nem utolsósorban azokról a csoportokról, amelyek az NDK-polgárok sokszor kalandos menekülésének előkészítésén dolgoztak. Az információk továbbításáról Charlotte Müller – Lotte Schwarz fedőnév alatt dolgozó – kelet-berlini nyugdíjas asszony gondoskodott, aki a nyugati hatóság részéről kiállított személyi igazolvánnyal rendelkezett, és zavartalanul lépte át a szektorhatárokat. E kapcsolat fennállt mindaddig, amíg Kurras 1967 júniusában agyonlőtte a tüntető fiatalembert, és ezt követően a Stasi – tartva az ügynök ellen indított eljárások rizikójától – lemondott erről a hírforrásról.