A vizet már nem elvezetni kell, hanem megőrizni

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Miközben Magyarország évtizedeken át azon dolgozott, hogy a lehető leggyorsabban levezesse a vizet az országból, ma már ugyanennek a víznek a hiánya fenyegeti az Alföld jövőjét. A Tisza-Túr árvízi tározónál ezért új szemlélet szerint dolgozik a vízügy: a „Vizet a tájba” program keretében irányított elárasztással próbálják visszapótolni a kiszáradó földek nedvességét.

2026. 05. 23. 6:58

"Vizet a tájba akció" Riport a tiszabecsi aszály és árvíz védekezésről — Fotó: Polyák Attila

Csakhogy a helyzet drasztikusan megváltozott.

A felső vízgyűjtő területeken egyre kevesebb hó esik, emiatt gyengülnek a tavaszi árhullámok is. Közben a nyarak hosszabbak és szárazabbak lettek, a csapadék pedig szélsőségesebben érkezik

– magyarázza. A szakemberek szerint ma már nem az a jellemző, hogy hónapokon keresztül egyenletes eső hullik, hanem rövid idő alatt zúdul le nagy mennyiségű csapadék, amelyet a talaj nem tud megtartani. A víz gyorsan lefut a folyókon, miközben a földek kiszáradnak.

– A belvizek egyre ritkábbak, a talajvíz pedig folyamatosan süllyed. Ez korábban nem volt jellemző erre a térségre – teszi hozzá.

Negyvenmillió köbméter víz húsz óra alatt

A Tisza-Túr árvízi tározó elsődleges feladata továbbra is az árvízi védekezés. Rendkívüli vízállás esetén a rendszer képes arra, hogy jelentős mennyiségű vizet vezessen ki a Tiszából.

Árvíz idején akár ötven centiméterrel is csökkenthetjük a Tisza vízszintjét. Húsz óra alatt negyvenmillió köbméter vizet tudunk kivezetni a folyóból

– mondja Filep Gyula.

A szám szinte felfoghatatlan nagyságrendű. A tározó hatalmas területe ilyenkor ideiglenesen víz alá kerül, ezzel tehermentesítve a folyót és a környező védműveket.

A rendszer mögött komoly infrastruktúra dolgozik. A tározó alapját részben azok a csatornák adják, amelyeket még a termelőszövetkezetek idején, a rendszerváltozás előtt építettek ki. Ezeket az elmúlt években teljesen felújították és korszerűsítették.

Közel ötven kilométernyi csatornahálózat újult meg

– emeli ki a szakaszmérnök. A „Vizet a tájba” program részeként azonban a víz most szivattyúkon keresztül jut a tározó egyes részeibe. A berendezések részben automatizáltan működnek, az energiaellátást pedig egy külön erre a célra épített napelemrendszer biztosítja. A szivattyúk működése látványosan mutatja, mennyire más lett a vízügy szerepe az elmúlt években: korábban ugyanilyen rendszerekkel elsősorban a fölösleges vizet távolították el a földekről, ma pedig ugyanezek a műtárgyak vizet juttatnak vissza a tájba.

Nem belvíz, hanem irányított árasztás

A szakaszmérnök szerint fontos megérteni, hogy az elárasztás nem azonos a belvízzel.

A belvíz kontrollálatlanul jelenik meg, sok esetben ott, ahol komoly károkat okoz. Az irányított árasztás viszont tervezett folyamat

– hangsúlyozza Filep. Ezzel szemben az elárasztás rövidebb ideig tart, és kizárólag olyan földeken történik, ahol ezt a tulajdonosok kérik. Az árasztás során pedig a víz lassan szivárog be a talajba, ezzel növelve annak nedvességtartalmát és részben pótolva a hiányzó talajvizet, mindeközben pedig a földeken elterülő víz párolgása a felhőképződést is segíti.

A cél nem az, hogy tartósan víz alatt maradjanak a földek, hanem hogy a táj visszakapjon valamennyit abból a vízből, amely korábban természetes módon jelen volt.

A folyamat azonban rendkívül összetett. Nem minden terület alkalmas ugyanis az árasztásra. Számít a terep lejtése, a csatornák állapota, elhelyezkedése, és az is, milyen gyorsan lehet a vizet mozgatni. Emellett folyamatosan figyelni kell arra is, hogy a vízkivétel ne veszélyeztesse a folyó alsóbb szakaszain élők vízellátását.

Az itt történő vízpótlást össze kell hangolni az alsóbb szakaszok vízigényével

– mondja Filep Gyula, majd hozzáteszi, nem lehet korlátlanul vizet kivenni a Tiszából.

„A föld egyszerűen kiszáradt alattunk”

A jelenleg elárasztás alatt álló területen Adorján László gazdálkodóval, a szóban forgó földek tulajdonosával találkozunk, aki szerint a változás az elmúlt évtizedben vált igazán drámaivá.

Régen évente 550-600 milliméter csapadék esett errefelé. Most jó, ha eléri a háromszázat

– mondja. Mindeközben pedig a talajvíz kilenc-tíz méter mélyre süllyedt.

A gazda szerint a szárazság a legelőkön is meglátszik. – Korábban négy hektár egész szezonra elegendő takarmányt adott tíz marhának. Most ugyanezt a területet két hét alatt teljesen lelegelik az állatok – emeli ki Adorján László.

A változás nemcsak gazdasági probléma, hanem lassan életformaváltást is kikényszerít.

Ha nincs fű, nincs állat. Ha nincs víz, nincs mezőgazdaság

– fogalmazott egyszerűen. A gazda szerint az öntözés sok helyen technikailag megoldható lenne, de a költségek elviselhetetlenek.

– Ötven hektár öntözése nagyjából százötvenmillió forintba kerül. Ezt egy átlagos gazda nem tudja megelőlegezni – mondja. Bár az állam utólag az öntözésre szánt pénz jelentős részét visszatéríti, a legtöbb gazdának nincs akkora tőkéje, hogy előfinanszírozza a rendszert. A problémát tovább súlyosítja a birtokszerkezet: a térségben sok a kis parcella és a széttagolt tulajdon.

Kezdetben kétségek, majd belátás

A tározó építésekor egyesek kritikusak voltak. Sokan attól tartottak, hogy a rendszer korlátozni fogja a földhasználatot, vagy hogy az árvízvédelmi funkció miatt kiszámíthatatlanná válik a gazdálkodás.

A 2022-es átadás után azonban fokozatosan változott a hangulat.

Mostanra sokan belátták, hogy szükség van a tározóra

– mondja Filep Gyula. Kiemeli, a legtöbben a vízpótlással kapcsolatos intézkedéseket ma már kifejezetten pozitívan fogadják. A tározó működésének ugyanakkor szigorú szabályai vannak. A területen lévő magántulajdonú földeken például tilos állandó lakóépületet emelni, hiszen árvíz esetén ezek a részek időszakosan víz alá kerülhetnek.

A műtárgyakat évente négyszer tesztelik: két teljes és két részleges próbát hajtanak végre. Teljes feltöltöttség esetén a víz átlagos mélysége pedig a tározóban elérné a 2,6 métert. A tározó formáját emellett a természetes terepviszonyok és a környező települések elhelyezkedése is meghatározta.

A szakaszmérnök szerint ugyanakkor további fejlesztésekre lenne szükség, a Túr folyó bal partján és a Tiszán.

A Tisza-Túr tározónál járva egyre világosabbá válik: az Alföldön már nem egyszerűen szárazabb lett az időjárás, hanem teljesen új korszak kezdődött. Olyan korszak, amelyben a víz nem probléma, hanem hiánycikk.

A töltés mellett állva a lassan terjedő víz látványa ezért ma már nem a veszélyt jelenti, hanem a reményt.