Fesztiváldíjak. A szakmai zsűri Miller Istenítéletének Mohácsi János-féle verzióját (Pécsi Nemzeti Színház) a legjobb előadás, Ascher Tamás Örkény színházi Jógyerekek képeskönyve rendezését és a Katona József Színházban bemutatott Barbárok-adaptációját a legjobb rendezés, Herczeg Adriennt (Istenítélet, A képzelt beteg; Pécsi Nemzeti Színház) a legjobb női főszereplő, Gyabronka Józsefet (Bérháztörténetek 0.1; Szputnyik Hajózási Társaság) a legjobb férfi főszereplő, Börcsök Enikőt (Augusztus Oklahomában; Vígszínház) a legjobb női epizódszereplő, Pál Andrást (Istenítélet; Pécsi Nemzeti Színház) a legjobb férfi epizódszereplő elismerésében részesítette. A legjobb díszlet Khell Zsolt (Istenítélet; Pécsi Nemzeti Színház – Barbárok; Katona József Színház), a legjobb jelmez és maszk Nagy Fruzsina (Jógyerekek képeskönyve; Örkény István Színház – Művészetek Palotája) nevéhez fűződik. Különdíjat kapott a Szputnyik Hajózási Társaság a legígéretesebb színházi törekvésért. A MASZK színészzsűrije a legjobb alakítás díját Nagy Marinak (A park; Nemzeti Színház), illetve Trill Zsoltnak (Oblom-off; Debreceni Csokonai Színház) adta. A debreceni Oblom-off elnyerte a közönségzsűri elismerését. A legjobb harminc alatti színész Tenki Réka (Barbárok; Katona József Színház) és Pálfi Ervin (A Gézagyerek; Szabadkai Népszínház) a Fidelio Est döntése alapján. (P. T. Gy.)
Magnóval a kezében érkezik a földrajz–angol szakos tanárnő. Az a fajta, már éppen nem pályakezdő tanerő, aki a modern, gyermekbarát pedagógiai eszméket alkalmazva önmaga s tantárgya paródiájává válik. Pelsőczy Réka visszafogottan, egy-egy gesztusával is pontosan érzékelteti a harmincon túli, szakmájába még éppen hogy nem belefásult nő kissé excentrikus figuráját, diszkréten magába zárt vágyait, az osztályterem világába süppedő színészi ambíciót s azt a végtelen, naivitással összekapcsolt tisztességet, ami a rendet teremteni akaró, de ezzel kudarcot valló pedagógust jellemzi. Játékában – mint mindig, ha őt láthatjuk a színpadon – az intelligencia a mérvadó. Kiszolgáltatottsága a tanárverés pillanatától kezdve ugyanolyan pőreséggel válik jelenvalóvá, mint a renitens, a bumfordiságot mint védőpáncélt használó, túlfűtött diákjának hasonló agresszióval ösztönösen palástolt végtelen gyengesége (a szerepet Mészáros Tamás alakítja meggyőző erőteljességgel). Kettejük kapcsolata, amelyben az érzelmi töltet egyre nyilvánvalóbbá válik, természetesen újból és újból zsákutcába szalad bele, hiszen a tanár-diák korlátokon lehetetlenség átlépni esetükben, amit a darab finom csavarjai, a hatalmi játszmák, politikai taktikák szellemiségét igen szőrmentén érintő helyzetek egyértelművé tesznek. Nyilvánvaló, kiszolgáltatottságuk részben a háttérben felsejlő rendszer hibája, amely azonban nem változtatható meg az összeomlás veszélye nélkül. Scherer Péter, a rendező eddig is mutatott affinitást a téma iránt. Tavaly, a Novák János rendezésében szintén a Kolibriben bemutatott Klamm háborújának címszereplője volt, a darab szintén osztályszínházi műfajban, hasonló kutyaszorítóban játszódik. Mindkét előadás – s ez mind a tanárok, mind a diákok szempontjából jó megoldás – a kibeszélés, a feszültségek oldásának lehetőségét hordozza magában.
Szintén Scherer volt az egyik főszereplője, a vendégségbe érkező fiatalember a Szigarjov-mű alapján készült felolvasószínháznak, amelynek központjában az erőtől duzzadó, ellenszenves férjtől végletekig megalázott, gyakorlatilag rabszolgaságban tartott, Guppinak csúfolt asszony állt. A harmincas évei elején járó orosz szerző mintha Thomas Mann Trisztánjának szellemét szívta volna magába, s adta volna vissza a rendszerváltozás utáni zavaros környezetet vadkapitalista kegyetlenséggel, sok váratlannak ható fordulattal, sunyi háttéralkuval. Az elnyomott Guppiban sajátosan összeolvadt tisztaságot, együgyűséget, többre hivatottságot s szeretethiányt olyan, szinte szemérmesen elrejtett erővel formálja meg Györgyi Anna, hogy a legvadabb férfi is képes lesz felfogni pillanatokra valamit a józan feminizmus igazságából. Hasonlóan jó Scherer gyávaságán erőt vevő, az asszonyba beleszerelmesedő vendége, s az állat férj megjelenítésében visszafogottan érzékletes Csuja Imre. Kiss Csaba rendezését talán hamarosan hagyományos módon is bemutatják.
(Lutz Hübner: Kikatt – Kolibri Színház, rendezte Scherer Péter. Vaszilij Szigarjov: Guppi – PanoDráma, rendezte Kiss Csaba.)
