Három év alatt hét főtitkár

Elbert Gábor tegnap otthagyta a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkári posztját. Az előző tisztségéről tavaly nyáron lemondott sportszakállamtitkárt 2008 szeptemberében nevezték ki az MLSZ apparátusának élére, és ő szokott lendületével látott munkához. Szerkesztőségünket is felkereste, és tartalmas beszélgetés keretében vázolta fel reményeit, mi pedig a kételyeinket. Realizmussal vegyes cinizmussal akkor azt tanácsoltuk neki: túlzottan ne ássa bele magát új hivatásába, mert körülbelül három hónapig fogja bírni. Tévedtünk: tíz hónapig bírta.

2009. 06. 28. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gratulálunk, háromszorosan is túlszárnyalta a tippünket – elevenítettük fel neki őszi jóslatunkat, majd azzal folytattuk: de miért éppen most, kiből, miből lett elege?
– Komoly és korrekt beszélgetést folytattam Kisteleki István elnök úrral, ebből nyilvánvalóvá vált, hogy egészen máshogyan gondolkodunk a főtitkári feladatkörről. Neki abszolút végrehajtó, adminisztratív vezetőre lenne szüksége, én viszont erre nem vagyok alkalmas. Ahelyett, hogy napi nyolc órát üldögéltem volna a szövetségben, mentem, ahová szerintem menni kellett, igyekeztem segíteni, inkább én látogattam sorra a vidéki csapatokat, ahelyett, hogy felrendeltük volna a szövetségbe a vezetőket.
– Három év alatt ön volt a hetedik főtitkár, ez egyrészt rendszerhibát sejtet. Másrészt viszont egy esztendőn belül a második munkahelyét és főnökét hagyja ott, még akkor is, ha többen előre óva intették: Gyenesei István volt önkormányzati miniszter után Kisteleki István MLSZ-elnök a csöbörből vödörbe tipikus esete.
– Az előző főtitkárok nevében természetesen nem tudok nyilatkozni, ami engem illet, gondolkodom rajta eleget, bennem mi lehet a hiba. A két szituáció azért persze egészen más: sportszakállamtitkárként felépítettem valamit, ami ötpárti egyetértéssel találkozott, mégis nekem kellett felállnom. Az MLSZ-be viszont én érkeztem később, egy hároméves folyamat kellős közepébe csöppentem bele.
– És egy nem akármilyen közegbe. Bevallom, azt hittem, ez legalább annyira riasztja majd, mint az elnökkel szembeni nézeteltérése a saját feladatkörét illetően. Ha fel kellene állítania egy vadonatúj sport-szakállamtitkárságot vagy akár egy új MLSZ-t, a futballszövetségből hány alkalmazottnak kínálna munkát?
– Jó kérdés. Bizonyos osztályokat egy az egyben is átvennék, az eseményszervezés, a különféle korosztályos csapatok menedzselése terén abszolút európai színvonalú munka folyik, másutt nem feltétlenül.
– Minket inkább a másutt érdekelne. A versenybizottság egy-egy döntése kapcsán, sőt egy ízben már az ülésező grémiumról készült fotó láttán feljajdultunk. Ön néha nem érzett, tett hasonlót?
– Azt ne várja tőlem, hogy távozó főtitkárként bármely kollégámat az újságban kezdjem bírálni, de bizonyos területek munkájáról természetesen egészen máshogyan vélekedtem, mint az elnök úr. Ez volt a köztünk lévő konfliktus egyik alapja.
– Sport-szakállamtitkári, majd MLSZ-főtitkári pozíció után merre tovább? Hiszen a magyar sportnak kevés olyan területe akad momentán, ahol a vezetők maguk fölé keresnének alkotó, tettrekész főnököt.
– Nem tudom, nem készültem fel erre a váltásra. Eredeti terveim szerint a londoni olimpiáig maradtam volna.
– Gyakran fordul meg kézilabdameccsen, szereti a sportágat, és Sinka László elnökké választásával a főtitkári pozíció hosszú távra megüresedett. Nem vonzza a közeg?
– Ha így teszi fel a kérdést, arra azt válaszolom, a közeg vonz. A magyar kézilabda értékközpontú világ, emellett nagy család, ahová nagyon jó lehet tartozni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.