Gratulálunk, háromszorosan is túlszárnyalta a tippünket – elevenítettük fel neki őszi jóslatunkat, majd azzal folytattuk: de miért éppen most, kiből, miből lett elege?
– Komoly és korrekt beszélgetést folytattam Kisteleki István elnök úrral, ebből nyilvánvalóvá vált, hogy egészen máshogyan gondolkodunk a főtitkári feladatkörről. Neki abszolút végrehajtó, adminisztratív vezetőre lenne szüksége, én viszont erre nem vagyok alkalmas. Ahelyett, hogy napi nyolc órát üldögéltem volna a szövetségben, mentem, ahová szerintem menni kellett, igyekeztem segíteni, inkább én látogattam sorra a vidéki csapatokat, ahelyett, hogy felrendeltük volna a szövetségbe a vezetőket.
– Három év alatt ön volt a hetedik főtitkár, ez egyrészt rendszerhibát sejtet. Másrészt viszont egy esztendőn belül a második munkahelyét és főnökét hagyja ott, még akkor is, ha többen előre óva intették: Gyenesei István volt önkormányzati miniszter után Kisteleki István MLSZ-elnök a csöbörből vödörbe tipikus esete.
– Az előző főtitkárok nevében természetesen nem tudok nyilatkozni, ami engem illet, gondolkodom rajta eleget, bennem mi lehet a hiba. A két szituáció azért persze egészen más: sportszakállamtitkárként felépítettem valamit, ami ötpárti egyetértéssel találkozott, mégis nekem kellett felállnom. Az MLSZ-be viszont én érkeztem később, egy hároméves folyamat kellős közepébe csöppentem bele.
– És egy nem akármilyen közegbe. Bevallom, azt hittem, ez legalább annyira riasztja majd, mint az elnökkel szembeni nézeteltérése a saját feladatkörét illetően. Ha fel kellene állítania egy vadonatúj sport-szakállamtitkárságot vagy akár egy új MLSZ-t, a futballszövetségből hány alkalmazottnak kínálna munkát?
– Jó kérdés. Bizonyos osztályokat egy az egyben is átvennék, az eseményszervezés, a különféle korosztályos csapatok menedzselése terén abszolút európai színvonalú munka folyik, másutt nem feltétlenül.
– Minket inkább a másutt érdekelne. A versenybizottság egy-egy döntése kapcsán, sőt egy ízben már az ülésező grémiumról készült fotó láttán feljajdultunk. Ön néha nem érzett, tett hasonlót?
– Azt ne várja tőlem, hogy távozó főtitkárként bármely kollégámat az újságban kezdjem bírálni, de bizonyos területek munkájáról természetesen egészen máshogyan vélekedtem, mint az elnök úr. Ez volt a köztünk lévő konfliktus egyik alapja.
– Sport-szakállamtitkári, majd MLSZ-főtitkári pozíció után merre tovább? Hiszen a magyar sportnak kevés olyan területe akad momentán, ahol a vezetők maguk fölé keresnének alkotó, tettrekész főnököt.
– Nem tudom, nem készültem fel erre a váltásra. Eredeti terveim szerint a londoni olimpiáig maradtam volna.
– Gyakran fordul meg kézilabdameccsen, szereti a sportágat, és Sinka László elnökké választásával a főtitkári pozíció hosszú távra megüresedett. Nem vonzza a közeg?
– Ha így teszi fel a kérdést, arra azt válaszolom, a közeg vonz. A magyar kézilabda értékközpontú világ, emellett nagy család, ahová nagyon jó lehet tartozni.
Mémet csinált magából Magyar Péter a napraforgózással, Dömötör Csaba vitte be a kegyelemdöfést
