Húsz éve temették újra Nagy Imrét és mártírtársait

Ötvenegy évvel ezelőtt, június 16-án,  az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban kivégezték Magyarország törvényes miniszterelnökét, Nagy Imrét és több mártírtársát. Ma a főváros több pontján az 1958-ban kivégzettek húsz évvel ezelőtti újratemetésére is emlékeznek.

Ázsiai zsákutca
– „Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk a ’48-ból, így nem engedünk ’56-ból sem.”
– „Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József a magyar függetlenségért és szabadságért adták életüket.”
– „Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket.”
– „Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.”
– „Mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.”
– „A demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.”
– „Mi, fiatalok, sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára. Mi értetlenül állunk azelőtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy – mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék ezeket a koporsókat. Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy harmincegy év után eltemethetjük halottainkat, nem jár nekik köszönet azért, mert ma már működhetnek politikai szervezeteink.”
(Részletek Orbán Viktor 1989. június 16-án elmondott beszédéből)

A Nagy Imre kivégzése előtti és utáni esztendőkben 228-an váltak a kommunista megtorlás áldozatává. Húsz esztendeje a Műcsarnok előtt ravatalozták fel és temették újra Nagy Imrét és mártírtársait, egy üres koporsóban pedig jelképesen minden ötvenhatos vértanút.
– A bűnöket és a bűnösöket meg kell nevezni – jelentette ki Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája, a kivégzett miniszterelnök 1989. június 16-i temetésének húszéves évfordulója alkalmából rendezett tegnapi konferencián. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem híve a megtorlásnak, a bosszúvágy sosem élt családjában. Úgy vélte: húsz éve temetés és nem újratemetés történt, mert a „börtönudvaron való elföldelés nem tekinthető temetésnek”. Kijelentette: a gyászszertartás egyben az elmúlt rendszer, a diktatúra temetése is volt, amelynek során százezrek róhatták le kegyeletüket a vértanúk emléke előtt. Rainer M. János, az ’56-os intézet főigazgatója úgy fogalmazott: a temetés napja a rendszerváltás tömeglélektani pillanata volt, Boross Péter volt miniszterelnök pedig a nemzet lélektani felszabadító momentumaként jellemezte a szóban forgó napot.
Az 1989-es eseményekre, illetve a szovjet katonák 18 évvel ezelőtti kivonulására emlékezett hétfőn a parlament is. Szili Katalin házelnök szerint Nagy Imre újratemetése szimbolikus lépés a nemzeti függetlenség és szabadság visszanyerése felé vezető úton, amely után 1991. június 19-én az utolsó megszálló szovjet katona is elhagyta Magyarországot.
Ma több helyszínen is megemlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjairól, valamint a húsz évvel ezelőtti újratemetésről. Kilenc órakor a közjogi méltóságok, Nagy Imre családtagjai, a Nagy Imre Társaság és Alapítvány, valamint az ’56-os szervezetek képviselői róják le tiszteletüket a Vértanúk terén, az egykori miniszterelnök szobra előtt, majd 10 órakor a Hősök terén is ünnepi koszorúzást tartanak.
A Műcsarnok előtt ugyanott alakítják ki az emlékhelyet, ahová 1989-ben Nagy Imre újratemetésén százezrek zarándokoltak. Az akkorit idéző térinstalláció készül, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a gyász színe helyett a nemzeti trikolór borítja be majd a múzeumot.
Délután negyed háromkor Sólyom László köztársasági elnök helyez el koszorút a Rákoskeresztúri új köztemetőben Nagy Imre és mártírtársai sírjainál. Budapesten a forradalom hat emlékhelyén (a Széna téren az ’56-os emlékműnél és kopjafáknál, a Forradalom lángjánál a Kossuth téren, a Corvin közben a Pesti srác emlékművénél, a Műegyetemi emlékműnél, az ’56-osok terén és a Nagy Imre-emlékház udvarán) 10 órától várják gyertyagyújtásra a megemlékezőket. Este nyolc órától a Hősök terén ünnepi koncert zárja a megemlékezéseket.
Publicisztika a 6. oldalon