Sárkányhajó méregfog nélkül

Az év jeles kajak-kenus eseményei közül az olimpiai bronzérmes és ötszörös világbajnok Kozmann György az Európa- és a világbajnoksággal szemben a sárkányhajó-vb-t, s ugyanezen egység tagjaként a nem olimpiai sportágak seregszemléjét, a Világjátékokat választotta. Az iménti helyzetjelentés nagyjából félúton fekszik a valóság és a tréfa között, az viszont tény, hogy a kiváló sportember az idei nyarat – ahogy fogalmazott – stresszmentesen kívánja eltölteni. Kiss Tamás, akivel Kozmann Kolonics György tragikus halála után térdelt össze s szerzett olimpiai bronzérmet, így új társ után nézett. Pedig, miként állítják, egész éves közös felkészüléssel akár világbajnokságot is nyerhetnének. Jövőre talán ezt is meglátjuk.

Magyar szemmel talán a három aranyérmet is megelőzve Kozmann György és Kiss Tamás bronzérme volt a pekingi olimpia legkatartikusabb élménye. Kolonics György halála után szinte mindenki úgy gondolta, a két kenus csak kegyeleti okokból indul el az olimpián ezer méteren. Ehhez képest mindenki csodálatát kiváltva a harmadik helyen végeztek. Kozmann és Kiss is úgy érezte, hajójukat akkor nemcsak kettejük ereje, hanem Kolonics lelke és Isten keze is hajtotta. A pillanat ugyanúgy ragyogott fel, ahogy tovatűnt: üstökösként. A hét végi első hazai válogatón Kozmann csak egyesben, Kiss pedig új társsal, Horváth Gergellyel áll rajthoz, az ismétlés egyelőre tehát kizárt.
– Az olimpia után hosszasan tépelődtem, hogy folytassam-e a pályafutásomat – kezdett magyarázatba Kozmann György. – Sőt, hogy egészen őszinte legyek, még most sem döntöttem végérvényesen. Csak januárban kezdtem el edzeni, de akkor is csak naponta egyszer, azon belül is kihagyásokkal. Teljesen azért nem álltam le, mert ha jövőre ismét komolyan akarom venni a kenuzást, akkor a nulláról már tényleg szinte lehetetlen az újrakezdés.
A pekingi bronzérmes duó a május közepén megrendezett első versenyre, az úgynevezett rangsorolóra még benevezett, előfutamát megnyerte, a döntőben azonban már nem állt rajthoz. Kozmann ezután döntötte el végleg, hogy ezt az idényt kihagyja.
– A tájékoztatóra szinte semmit sem készültem. Nem a vereségtől féltem, egyszerűen Tamást nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Hiba lett volna áltatni, hogy a válogatóra majd összekapom magam. Bennem akkor tudatosult végérvényesen, hogy idén nem szeretnék indulni az Eb-n és a vb-n. Nem akarok szerénytelennek tűnni, idehaza még úgy is nyerhetnénk, hogy én nem vagyok teljes értékű harcos, ám aki a világbajnokságon érmet akar szerezni, annak itthon ki kell emelkednie a mezőnyből. De még csak nem is az riasztott, hogy a vb-n esetleg leégünk, egyszerűen idén nem szeretnék stresszelni. Most már tűrhető formában vagyok, valamelyik négyesbe kockázat nélkül betérdelhetnék, de inkább ebből sem kérek. Vagy teljes emberként készülök, vagy sehogy. Ha netán a hét végén egyesben legyőzném Vajda Attilát, ami persze csak vicc, akkor is átadnám neki a számot – tette hozzá Kozmann.
Ebben az évben számára tehát marad a sárkányhajó. A hobbiszakág világbajnokságán és a Világjátékokon. És a remény nekünk és társának, hogy jövőre meggondolja magát. Kiss Tamás is bízik ebben, ugyanakkor alázatosan viseli a jelenlegi helyzetet:
– Próbáltam meggyőzni Gyurit, de inkább csak a poén szintjén. Tisztességes volt, egy percig sem hitegetett, így nem ért meglepetésként a döntése. Én is úgy érzem, idehaza nyerhettünk volna, jövőre talán meg is tesszük. Addig is Horváth Gergellyel készülök. Két éve már eveztünk együtt, nem új a párosunk, ötszáz méteren szerintem ott lehetünk az első háromban.
Ehhez is kell lelkierő. Olimpiai bronzérmesként idehaza teljes szívből a dobogóért küzdeni. Ám miként Kiss Tamás példája mutatja, sohasem tudhatjuk, a sors mikor írja át teljesen váratlanul az életpályánkat.