Üvegzsebmetszők

Őrizzük meg a közélet tisztaságát! – olyan ősi társadalmi követelés ez, hogy már a sumér ékírásos táblákon meg az egyiptomi hieroglifák között, sőt még az MSZP programjában is szerepel. Természetesen a közélet tisztasága roppant összetett, nehezen meghatározható fogalom, hiszen mint a neve is mutatja, különböző szintű közösségek terméke, s inkább a közmegegyezés alakítja, semmit a gyakorlati minták. Mivel sok ember hozza létre, rengeteg közkosz tapad hozzá, ezért a közélet tisztaságát először megteremteni kell, s csak utána megőrizni.
Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és a korrupció visszaszorítása céljából találták ki a közbeszerzési eljárás intézményét. A közbeszerzési eljárás hivatott lenne korlátozni a nagy cégek mohóságát, akadályozni, hogy visszaéljenek erőfölényükkel, elvegye kedvüket a kartellezéstől. De ezeknél is fontosabb a közpénzek kímélése, a beruházás kivitelezése, az áru beszerzése a lehető legkedvezőbb áron, az ismeretségek, a kapcsolatok, a lekötelezettségek, a protekció kizárása az üzleti döntések folyamatából, hogy ne vesztegetések, csúszópénzek, ígérgetések, hatalmi nyomás vagy más külső ráhatás határozzák meg azokat a gazdasági tranzakciókat, amelyeket az adófizetők pénzéből hajtanak végre. Szép, megható és felemelő idea. Kár, hogy ez itt mifelénk úgy néz ki, hogy amikor nagyon komolyan meghatározták a közbeszerzési eljárások szabályait és társadalmi fontosságát, a nagy tőkeerős és politikai befolyással bíró cégek azonnal kartellekbe tömörültek, kinyomták a kicsiket a piacról, az egekbe felverték az árakat, s óvatos becslések szerint is a közbeszerzéssel végzett munkák 30–50 százalékkal kerülnek többe, mint a „drága” közbeszerzés-nélküliek. Viszont amennyivel drágábbak, legalább annyival rosszabb minőségűek. Igaz, a döntéshozók is jól járnak, legalább ők kapnak valamit a pénzünkért. Ma már úgy tartják, a honi közbeszerzés a szabadpiaci verseny korlátja és a korrupció melegágya.
Ám egy demokráciában nem csak a nagy cégek mohóságát, az egyes emberek nemtelen gazdagodási vágyait is vissza kell fogni. Erre agyalták ki az üvegzsebtörvényt, jelesen: a nyilvánosság ereje majd visszatartja a gazdasági és politikai elitet attól, hogy erőfölényével visszaélve netán bűnös módon gazdagodjon, gazdasági előnyöket, kiváltságokat élvezzen, kibújjon a közteherviselés alól, tisztességtelen úton szerzett javait eltitkolja a társadalom és a hatóságok elől. Ez is egy lenyűgöző idea. Olyannyira, hogy nálunk várhatóan népszavazást tartanak annak érdekében, hogy a parlamenti képviselők tételesen elszámoljanak a költségtérítésként felvett jövedelmükről. Minek? Angliában – pedig az ottani képviselők tőről metszett úriemberek a mieinkhez képest – a számla ellenére is elszámoltak mindent, a lakásfelújítás költségeitől kezdve az örömlányok díjáig. Ahogy a ballib elit sem zavartatja magát a számláktól vagy a vagyonbevallási kötelezettségtől. A vagyonbevallási ívet kitöltötte, ezzel a törvényes kötelezettségének eleget tett, hogy honnan, miből származik a pénze, s azt hová, mire költötte, az nem tartozik a közre. A közre tartozna, de a nyilvánosság ereje, a sokaság előtti megszégyenülés félelme csak azokra hat, akik valamely, legalább minimális erkölcsi normákat követnek, nem csak szónokolnak azokról.
S itt érkeztünk el a közélet tisztaságát biztosítani képes, titokzatos módszerhez: a közügyek intézését becsületes, tisztességes, gerinces emberekre kell bízni. Tudom, ez első hallásra sokak számára sokkolóan hat, ballib szemszögből meg egyenesen a színtiszta populizmus. Ezért amíg baloldali kormány van, addig a fent említett tulajdonságokat ne várják el vezető politikusainktól, gazdasági, társadalmi, kulturális vezéreinktől.