További díjak. Kecskemét város és a közönség díja: Tomm Moore: Kells titka; legjobb egész estés film és az országos diákzsűri díja: Borislav Sajtinac: A montmartre-i gyilkos; a legjobb rövidfilm: Bartóti Attila: Ariadné fonala; a legjobb zene: Pacsay Attila, az Ergo (M. Tóth Géza) zenéjéért; A legjobb kísérleti film: Ulrich Gábor: Lebegés, avagy tíz bagatell; a kecskeméti tévénézők díja: Horváth Mária: Magyar népmesék – A kiskondás; az Art Mozi Hálózat díja: Szilágyi Varga Zoltán: Koan – A túlsó part.
Bogdán Zoltán első filmje, az Edward aratta a fesztivál legzajosabb magyar közönségsikerét, amely Arany János A walesi bárdok című balladáját helyezte mai környezetbe, összefoglalva egyúttal az utóbbi évtizedekben szerzett tapasztalatainkat a vörös vadkapitalizmusról, a dekadens, de pusztítani sosem rest komprádorburzsoáziáról és napjaink szabadsághiányáról. Lendületes, plasztikus képi világú filmet láthattunk, amelynek erejét az égető aktualitás, a szerkezet, a különféle minőségek ábrázolásának pontossága, az alkotó bátorsága és a közösség iránti felelőssége adta. A film a Magyar Filmművészek Szövetsége animációs szakosztályának díja mellett a hetventagú gyermekzsűri díját is elnyerte. A magyar rövidfilmek versenyében az országos diákzsűri is közéleti filmet, Cakó Ferenc Arc című alkotását díjazta, amely szintén a szabadságról és a diktatúráról szól, arról, ahogyan át- meg áthullámzik mindkettő a sok évezredes emberi történelmen. E két utóbbi díjjal a felnövő generációk félreérthetetlenül fogalmazták meg, mit várnak el az alkotó értelmiségtől. Bátorságot, hősiességet, közösségi gondolkodást, kiállást, pontosságot, közérthetőséget és sodró erőt.
A fesztivál fődíját és a magyar filmkritikusok díját Glaser Katalin Fin című alkotása kapta, egy csöndes, szép spirituális film, kicsit talán hatásvadász zenével. Egészen sajátos eszközökkel beszél elmúlt évtizedeinkről, a huszadik század épített világáról, közösségi környezetéről, a természeti környezet viszszaszorulásáról, és hogy milyen jövő közeledik. Ami az időben történt a huszadik században, és ami még csak lesz, mind egy terepasztalon látszik szétterítve, s bejárjuk a filmmel, mint a lelkünk kifordított, pusztuló tájait. Szelíd derűvel búcsúzunk a lakótelepi világtól, búcsúzunk a gyárvárosoktól, az űrmítoszoktól, a gépi korszaktól, és a vége majd az lesz, hogy a természet visszakapja, ami az övé, mindent benő újra a zöld. A Fin felirat utáni csupa zöld kockákon embert már nem látunk… A fődíjjal a zsűri a húszas–harmincas generáció egyre erősebb spirituális, metafizikai igényét, látásmódját ismerte el.
Alekszej Alekszejev Log Jam sorozata, amelyben egy háromtagú zenekar kalandjait követhetjük nyomon, már Annecyben is tarolt az idén, Kecskeméten ezúttal a tv-sorozatok versenyét nyerte meg a KJFG No. 5 című epizód. Az iróniával szemben a szelíd derű, a tiszta humor felértékelődését fejezi ki ez a díj. Senki se beszél már giccsességről, ha egy alkotás a szeretetről vagy más érzelmekről szól, és mer megható lenni. Tóth Pál Kicsi rigója el is nyerte a legjobb forgatókönyv díját. Az idei fesztiválon látszik, hogy a számítógépes animációval egyre profibban bánnak az alkotók, míg mások a kézzel rajzolt munkákhoz ragaszkodnak. A legszínvonalasabb formanyelvért járó díjat Útvesztők című filmjével Orosz István méltán kaphatta.
