Baka András: A bíróság nem kádertemető

Fel sem vetődhet, hogy a Legfelsőbb Bíróságon (LB) politikai pártok holdudvarához tartozó felkészületlen jogászok segítsék a jogegység megteremtését – tudtuk meg Baka Andrástól. A jogtudományok kandidátusa, az Emberi Jogok Európai Bíróságának volt bírája, az LB június 22-én megválasztott új elnöke lapunknak elmondta: szeretné teljesebbé tenni az ítélkezés nyilvánosságát. A nagy horderejű perek tárgyalásairól kamera beiktatásával tájékoztatnák az érdeklődőket. Baka András közölte azt is, szeptemberben dönt arról, ki legyen a főbíróhelyettes.fotó: Hegedűs Márta

– Önt jó egy hete választották meg a Legfelsőbb Bíróság elnökének. Mit sikerült elintéznie az elmúlt napokban?
– Tartalmas volt az eltelt időszak. Több alkalommal találkoztam a média képviselőivel, jártam a tévéstúdiókat, próbáltam megfelelni a jogos kíváncsiságnak. Közben a bíróságon megkezdődött a munka, az elnöki tevékenységem. Országos elnöki értekezletet tartottunk, ahol az összes bíróság vezetője megjelent. Tájékozódtam a feladatokról, meghoztam a legszükségesebb döntéseket.
– Hogy fogadták a Legfelsőbb Bíróságon?
– Várakozással és szívélyesen. Teljes ülést hívtam össze, ami azt jelenti, hogy sikerült találkoznom a Legfelsőbb Bíróság valamennyi bírájával. Részt vettem a polgári és a büntető kollégium ülésén is.
– Kapott kérdéseket, hiszen a bírói karnak az elmúlt egy évben nem volt első számú vezetője?
– A bírósági elnökök országos értekezletén szóba kerültek például a bírákat, a bíróságot is érintő takarékossági intézkedések, a sajtókapcsolat és a nyilvánosság kérdései. Úgy láttuk, át kell tekintenünk a korábbi szabályzatainkat. Sok más egyéb teendő is szóba került.
– A tájékoztatás valóban egy több évvel ezelőtt megfogalmazott szabályzat alapján zajlik. Várható, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hamarosan felülvizsgálja ezt?
– Átnézzük a meglevő szabályzatokat és ajánlásokat. Vannak szempontok, amelyeket a jövőben már nem kell szabályozni, más esetekben pedig változásokra van szükség.
– A bírók nem félnek a nagyobb nyilvánosságtól, amelyet ön meghirdetett? Kényelmesebb tárgyalni akkor, ha nincs hallgatóság a teremben.
– Nem hiszem, hogy a bírák félnének, hiszen a tárgyalás eddig is nyilvános volt. Úgy gondolom, a nyilvánosság minőségjavító tényező. Jobb felkészülésre, gondosabb tárgyalásvezetésre inspirálhat. Ezért is szükséges, hogy a nagyobb tárgyalótermekben lehetőség szerint kamerát helyezzünk el.
– Ez olyan lenne, mint a parlamenti közvetítés: egy adott nézőpontból követhetnénk az eseményeket?
– Alapvetően igen. A kiemelt ügyek történéseit úgynevezett fix kamera továbbítaná az érdeklődőkhöz. Ezt vehetnék át a különféle médiumok. Meg kell találni a helyes egyensúlyt a bírósági munka zavartalansága és a nyilvánosság érdeklődése között. A tárgyalás rendjét nem lehet a stábok jövés-menésével zavarni.
– Mikor és hogyan választ magának elnökhelyettest?
– A Legfelsőbb Bíróság teljes ülésén is elmondtam, bár az alkotmány és más jogszabályok lehetővé teszik, hogy több elnökhelyettes legyen, jelenleg egy helyettesre van szükség. A pályázat szövege már elkészült, de a közlönyben még nem jelent meg. Mivel most törvénykezési szünet következik, a bírálat várhatóan csak szeptemberben történik meg. Ekkor döntöm el, kinek a kinevezését javaslom a köztársasági elnöknek. A jelentkezőknek nyilatkozniuk kell arról, hozzájárulnak-e, hogy terveiket bemutassam az LB teljes ülésén. A bírák megvitatják majd a pályázatokat. Véleményüket figyelembe fogom venni.
– Ön sokszor beszélt arról, milyen fontosnak tartja, hogy az ítélkezés egységes legyen. Közölte azt is: olyan fiatal jogászokat kíván bevonni a jogegységi határozatok előkészítésébe, akik később nem akarnak bírók lenni. Honnan tudhatjuk, ki akar később bíró lenni és ki nem? Miképpen segíthetik a bírói gyakorlatot nem ismerő fiatalok a legfelső szintű ítélkező munkát?
– Nyilván nem arról van szó, hogy a fiatal szakemberek átvennék az ítélkezést. Arra gondoltam, néhányukat megbíznánk, hogy meghatározott bírák irányításával feldolgozzanak egy-egy szakmai kérdést. Adatokat kérnének be, elemeznék az ellentmondásokat, esetleg javaslatokat tennének a megoldásra. Az anyagi feltételek függvényében két-három emberről lenne szó. Az elemző munka mellett más feladatot is elláthatnának, például véleményeznék a jogszabálytervezeteket. Elképzelésem képlékeny, azt még be kell illeszteni a rendszerbe. Mivel nincs lehetőség arra, hogy minden bíró mellé segítőt állítsunk, a szakértő-elemzők munkája megerősíthetné a Legfelsőbb Bíróságot. Létrejöhetnének szakértői csoportok is, hogy hozzájáruljanak a jogegység megteremtéséhez és az ítélkezés nemzetközi összefüggéseinek feltárásához. Az ilyen csoportokat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalában is elhelyezhetnénk.
– Az említett munkatársak végül is szakértők lennének vagy adminisztrátorok?
– Tisztviselőkről lenne szó. Olyan jogvégzett emberekről, akik nem feltétlenül töltenék le a bíróvá váláshoz szükséges hároméves gyakornoki, fogalmazói, titkári időt, és ezt követően nem tennének jogi szakvizsgát. Versenyvizsgán választanánk ki őket. Attól, hogy valakinek nincs bírósági gyakorlata és jogi szakvizsgája, még tudhat ítéletet elemezni.
– De milyen színvonalon? Úgy néz ki, az az elképzelés valósul meg, amelyet az ön megválasztása előtt többen felvetettek, vagyis, hogy bizonyos politikai pártok holdudvarához tartozó felkészületlen emberek áramlanak az ítélkezés vezető fórumaira, s majd a háttérből irányítják az eseményeket.
– Ez fel sem merülhet, a bíróság nem lesz kádertemető. Szakemberekre van szükségünk, akik a bírákhoz hasonlóan politikamentesen dolgoznak.
– Ön szerint nem arra kellene inkább törekedni, hogy a fiatal egyetemi gyakornokok és oktatók is tapasztalatot szerezzenek a bíróságon, az ügyészségen, az ügyvédi irodákban, és utána letegyék a jogi szakvizsgát ahelyett, hogy mindjárt a jogegységet akarnák szolgálni?
– A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a jelentkezőknek majd próbaidőt kell letölteniük.
– Az Emberi Jogok Európai Bíróságán ön részt vett a tatai sortűz perének megítélésében. A strasbourgi fórum elmarasztalta a magyar államot, mert álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság nem kellő körültekintéssel ítélte szabadságvesztésre azt a honvédtisztet, aki 1956. október 26-án a helyi rendőrség udvarán több felkelő halálát okozta. Az LB nem sokkal az ön hivatalba lépése előtt újból elítélte a katonatisztet. Nem tartja ezt disszonánsnak?
– Még nem tudtam elolvasni a Legfelsőbb Bíróság új ítéletét. Az viszont bizonyos, hogy a vádlottat ismét elmarasztaló döntés nem lehet ellentétes a strasbourgi bíróság nagykamarájának határozatával. Az LB most más cselekmény alapján ítélkezett.
– A törvénykezési szünetben is dolgozni fog?
– Jelenleg reggel hatkor kelek és éjjel egykor-fél kettőkor zárom a napot. Nyilván el kellene mennem egy hét szabadságra, de erről még nem döntöttem. Készülök az őszi teendőkre.