Belvárosi performansz

Hatalmas rendőrségi busz áll a Szent István-bazilika tövében. A forgalom a szombat délutáni időponthoz képest gyér, a járdákon nagyobb a tömeg, mint az úton. Főleg turistákkal és fekete-fehérbe öltözött gárdistákkal találkozik az ember. A bazilika, illetve a Szent István tér megközelítése, mely a meghirdetett tüntetés helyéül szolgálna, már háromnegyed órával a demonstráció kezdete előtt sem egyszerű. Rohamfelszerelésbe öltözött rendőrök, hermetikusan lezárt utcarészek és egy esküvői menet. Ha nem is idilli, de látszólag nyugodt hangulat. A kávézók, éttermek nyitva vannak, valahonnan élő zene szűrődik ki. Az Erzsébet térnél azonban tömeg várakozik a fák árnyékában. Gördeszkázó fiatalok, gárdisták, padokon ülő, beszélgető párok, sétálgató nyugdíjasok és sok-sok rendőr, akik folyamatosan igazoltatják és átkutatják az Árpád-sávos sálat, karszalagot viselőket. Nem sokkal később már a rendőrök monotonon ismétlődő felszólításától zeng a környék: „A Károly körút, Astoria irányába hagyják el a teret.” Ez néhány óra múlva némi rendőri segítséggel be is következik. Az Erzsébet téren több száz rendőr és gárdista, valamint a jobbikos szimpatizánsok néznek egymással farkasszemet. A bíróság által feloszlatott Magyar Gárda tagjai a földön ülnek, egymásba kapaszkodnak, ellenállást nem tanúsítanak. Mögöttük felbőszült tömeg dobál flakonokkal, üvegekkel, és hol a rendőröket, hol Gyurcsányt szidja. Időnként egy-egy „Bajnai” is felhangzik, de úgy tűnik, a többség még nem vette tudomásul a kormányfőcserét.
A tömeg négy csoportra osztható: gárdisták, lelkesen dobáló kopasz fiatalok, ténfergő nyugdíjas szimpatizánsok, fényképező, mit sem értő turisták. A rendőrök sorfalat alkotva, meg-megállva, de folyamatosan szorítják ki a térről a demonstrálókat. Árpád-sávos zászlónál talán csak fényképezőgép és videokamera van több. A rendőrök állandó filmezésére a tüntetők ellenfilmezéssel válaszolnak. Mindenki figyel mindenkit.
„Egyszerűen senkik vagytok”, „ÁVH”, „Budaházyt ki, rendőröket be”: ezek a többórás esemény hívószavai, melyeket könnygáz használatakor vulgáris kifejezések váltanak fel. Többen józan ésszel próbálnak hatni a rendőrökre. Egy fiatal fiú arra kéri a rendőrsorfal tagjait, ha van köztük magyar, vegye le a sisakot, és álljon közéjük. A válasz enyhe félmosoly. Néhányan sántikálva távoznak a frontvonalból, egy férfi elmeséli, hogy kifelé jövet belelökték a Gödör-tóba. Mutatja a telefonját, tönkrement.
A rendőröknek végül sikerül kiszorítaniuk a tömeget az Erzsébet térről. A Dob utcánál megállok. Nincs kedvem tovább futni. A Deák tér felé veszem az irányt, ahol a főváros takarítóautói már várják, hogy megkezdhessék a munkát. Szemét mindenütt. Egy hajléktalan, aki nemrég még résztvevője volt az eseményeknek, alszik a padon. Tucatnyi gárdistának valahogy sikerül az Erzsébet téren maradnia. Egyenként felállva „Adjon az Isten!”-nel búcsúznak a többiektől, majd önként az őket körülvevő rendőrökkel tartanak. „Szebb jövőt!” – kiáltják utánuk a többiek.