Búcsú a kaszinóktól

Megpihentek a rulettgolyók, a kasszáknál az utolsó zsetonokat is beváltották, s véglegesen kihunytak a fények tegnap éjfélkor Moszkva és a többi orosz nagyváros kaszinóiban. Ugyanígy lakat került a játéktermekre, s eltűntek a félkarú rablók a pályaudvarokról és a kocsmákból. Az orosz kormányzat még két és fél éve döntött a bezárásról, s elhatározásán a válság beköszöntével sem változtatott. Pedig az államkassza különböző becslések szerint évi 1-2 milliárd dollárnyi bevételtől esik el a szerencsejáték-biznisz megzabolázásával. Ráadásul e lépés komoly elbocsátásokkal is jár, s a munka nélkül maradók számát 350 és 500 ezer fő közé teszik.
A kaszinó, s általában a szerencsejáték a posztszovjet Oroszország egyik szimbóluma volt. Megjelent benne a vadkapitalizmus kegyetlen sorsszerűsége, az üzleti élettől sem távol álló hazardírozás és a mindenhová beszivárgó alvilág a maga kriminalitásával. A maga harminc kaszinójával és ötszáznál is több játéktermével Moszkva számított a fellegvárnak, a sorban második Szentpéterváron már csak 109 ilyen hely volt.
A július elsejével életbe lépett rendelet most az ország négy távoli sarkába száműzte a szerencsejáték-barlangokat. A kalinyingrádi területre, a kínai határ közelében fekvő Tengermellékre, a dél-szibériai Altájra és az Azovi-tenger mentén fekvő Rosztov és Krasznodar régiókba. E különleges övezetek azonban egyrészt távol vannak, másrészt az „orosz Las Vegasok” kiépítésére szakértők szerint mintegy 40 milliárd dollárra lenne szükség. Addig is a kaszinók helyett maradnak a pókerklubok, a játékgépek helyett pedig a lottó. Vagy ami valószínűbb, ez a biznisz az árnyékgazdaságba húzódik vissza, illetve a szerencsejáték tehetősebb szerelmesei külföldön hódolnak majd szenvedélyüknek.