Életveszélyes költségmegtakarítások

Mayday-mayday-mayday! Ezt a vészjelzést használják a pilóták a légi közlekedésben, ha végzetes bajba kerülnek. Már amennyiben van még idejük vészjelzéseket leadni. Az esetek többségében azonban már nincs, helyette a másodpilótával folytatott utolsó párbeszédeket és reménytelen manőverezési kísérleteket rögzítenek a szalagok.
A fekete doboz vagy előkerül, vagy nem. Az utóbbi megoldásnak jobban örülnek a légitársaságok, mert bár a legjobb biztosítókkal bástyázzák körül magukat, a műszaki hiányosságok következtében bekövetkezett szerencsétlenségek így nehezebben rekonstruálhatók. Az időjárási anomáliák is kapóra jönnek. A pontrendszeren alapuló kártérítés (ha csak unokatestvér volt az áldozat, 1 pontot ér, ha szülő vagy gyerek, 22 pontot stb.) összege így jelentős mértékben csökkenhet. Amennyiben derült és napfényes időben történt a katasztrófa, még mindig elő lehet húzni Bin Ladenéket a fiókból.
Gondoljuk csak el, milyen gyakorisággal fagy le személyi számítógépünk úgy, hogy kénytelenek vagyunk szerelőt hívni, mert a gép egyszerűen kezelhetetlen lesz. Ha ugyanez mondjuk tízezer méter magasságban, az óceán fölött történik, ráadásul 200-300 utas ránk bízott életével, a helyzet már tragikusabb. Az agyonkomputerizált szupermodern repülőgép, ahol a pilótának pár manőverezési kísérletet leszámítva nincs sok esélye, hogy vész esetén megfoghassa a gépet, vagyis kezébe vegye az irányítást, rengeteg veszélyt rejt magában.
A Service mára már ismeretlen fogalom lett a légi közlekedésben. A leépítések következtében egyre fogyó földi és légi személyzet mosolygás helyett irritált arroganciával dobja elénk a jegyet vagy éppen a száraz zsemlét a fedélzeten. A hajdani háromfogásos menükre már senki sem emlékszik, az italokért sok helyen fizetni kell, ami azért is jó üzlet, mert biztonsági okokra hivatkozva az utasok szigorúan csak 100 ml folyadékot vihetnek fel magukkal a gépre. Az ördög nem alszik, Bin Laden ravasz módon, inzulininjekciókba és cuclisüvegekbe rejtegeti el bombáit. A vécét legújabban csak kreditkártyával használhatjuk, a fapados járatok mézesmadzag árai pedig a repülőtéri adókkal együtt bruttó megközelítik a business class bőrpárnás fotel árait. (Egy 39 eurós szuper ajánlatból így lesz könnyen 390 euró a végén.)
A légitársaságok reptéri irodái többnyire zárva tartanak, személyzet vagy nincs, vagy éppen a gépnél tartózkodik. Ha valakinek a lakóhelye nem egy repülőtér termináljában van, nincs sok esélye, hogy problémájával telefonon elérjen egy helyi alkalmazottat. Az anonimitásba burkolt szabad rablás egyik jellemző példája a telefonközpontokon, illetve call centereken keresztül lebonyolított jegyfoglalás vagy poggyászkezelés. A magas költséggel járó reptéri személyzet és a terembérlési költségek egy része így megspórolható a világ másik végén egy sufniban éhbérért robotoló, esetleg csak angolul beszélő bennszülöttekkel. A telefontársaságok is nyerészkednek, mert nyugat-európai viszonylatban egy call centeres hívás sok helyen három euróba is belekerül percenként. Leegyszerűsítve: ha valakinek a légitársaság hibájából adódóan útközben elvész a csomagja, kénytelen méregdrágán a világ túlsó végén reklamálni, ott viszont nemhogy nem tudják megoldani, de sokszor nem is értik a másik fél helyi jellegű problémáit. Panaszkodni nem lehet, mert nincs főnök, az alkalmazottak láthatatlanok, marad tehát a koffer nélküli, kétségbeesett és reménytelen várakozás.
Most pedig elérkeztünk a lehető legkényesebb témához, a repülőgépek javításán, illetve karbantartásán való költségmegtakarításhoz. Ha csak az elmúlt tíz év statisztikai adatait vesszük figyelembe, a szerencsétlenségek 90 százaléka technikai hibára, hajtómű avagy különböző mérőműszerek meghibásodására vezethető vissza. Egy példa a sok közül. Az egy évvel ezelőtti, 2008 augusztusában bekövetkezett madridi tragédiát megelőzően a Spanair légitársaság nemcsak hogy nem cseréltette le a meghibásodott baloldali hajtóművet, de még a szerelőkre is nyomást gyakorolt, hogy egy sebtiben összeeszkábált motorral adják ki az engedélyt a felszálláshoz. A time is money elv eredménye 154 halott lett. A gépek műszaki állapotának hiányosságaira hiába hívják fel mind a szerelők, mind pedig a pilóták a figyelmet (sokszor sztrájkkal is), a légitársaságok vezetői meg sem hallják, vagy nem is akarják meghallani a jajkiáltásokat. A legutóbbi szerencsétlenségek is ezt a tényt bizonyítják.
Korunk jellemzője, az emberi értékeket és életet sem tisztelő mohó kapzsiság és önző harácsolás bukásra van ítélve. Ez az alapigazság nemcsak a légi közlekedésre, de az élet minden más területére is vonatkozik.
Rónaszegi Judit,
Németország