Foglalkoztatáspolitikai koncepció nélkül

A munkanélküliségi ráta már elérte a tíz százalékot, a kormány viszont az utóbbi években leszokott arról, hogy átfogó foglalkoztatáspolitikai koncepciót készítsen. Utoljára 2004-ben tett le Nemzeti foglalkoztatási akciótervet az asztalra – igaz, a végeredményt tekintve feleslegesen.

Középtávú foglalkoztatási terv kidolgozását sürgetik a szakszervezetek és a munkaadó szövetségek. 2003-ig évenként meghatározták a foglalkoztatáspolitikai irányelveket, ezt követően pedig – az uniós gyakorlatnak megfelelően – Nemzeti foglalkoztatási akcióterv készült. Ennek legutóbbi és egyetlen változata azonban csak 2004– 2006-ra vonatkozott.
– A munkanélküliségi ráta mára gyakorlatilag elérte a tíz százalékot, a válság pedig csak súlyosbítja a helyzetet. Ennek ellenére semmiféle kormányzati szándék, javaslat nincs arra, hogy egy átfogó, középtávú foglalkoztatási koncepció készüljön – mondta lapunknak Borsik János. Az Autonóm szakszervezetek elnöke szerint a rossz munkaerő-piaci helyzet okai ismertek, amelyekre így jó válaszokat lehetne adni. Borsik elsőként a csapnivaló szakképzési rendszert nevezte meg, de kiemelte a sikertelen, rosszul átgondolt foglalkoztatási támogatásokat, illetőleg egy olyan monitoringrendszer hiányát, amellyel folyamatosan figyelemmel lehetne kísérni a munkaerő-piaci folyamatokat. A foglalkoztatottságon azonban csak egy átfogó, egységes gazdaságpolitikán belül lehet javítani, aminek jelei ugyancsak nem látszanak – tette hozzá Borsik János.
– Nagyon meg kell erőltetnem az agyam, hogy ilyenre emlékezzek – fogalmazott lapunknak Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége főtitkára azt mondta, jelenleg az Út a munkába programmal, illetve egyes munkajogi szabályok módosításával próbál a kormány javítani a munkaerő-piaci helyzeten, azonban a foglalkoztatottság javítását célzó nemzeti program szerinte sem létezik. A válságra utalva Dávid úgy fogalmazott, hogy amikor tűz van, akkor tüzet kell oltani, de békeidőben már el kell kezdeni tárgyalni egy hosszú távú stratégia kialakításáról. Ez azonban szerinte sem lehet sikeres egy átgondolt gazdaságpolitika nélkül.
Valószínűleg ez a 2004–2006-ra vonatkozó Nemzeti foglalkoztatási akciótervnél sem valósult meg, amikor a foglalkoztatottság 100-150 ezres növekedését remélte a kormány. Ezzel szemben a 2004-es 6,2 százalékos munkanélküliségi ráta két év múlva 7,5 százalékra emelkedett. Rossz előjelnek tűnik, hogy míg Oszkó Péter pénzügyminiszter az Országos Érdekegyeztető Tanácsban áprilisban a foglalkoztatottság növelését nevezte meg legfőbb célként, a napokban már illúziónak tartotta mindezt.