Hollóházán a mór mehet

Mindenféle előzetes egyeztetés nélkül váltották le július 1-jén Pálfi Józsefet, a Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt. vezérigazgatóját. Utódját nem nevezték ki, viszont a cég tulajdonosai végelszámolót ültettek a helyére Jenei Szabolcs személyében, aki a személyét érintő döntésről utólag értesült. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) határozata szerint a hollóházi gyárat nem adják el, hanem megvalósítják a leváltott vezér fejlesztési terveit.

A vezérigazgató mandátuma június 30-án lejárt, de Pálfi József még leváltása napján sem értesült a társaság tulajdonosai által tartott taggyűlés őt érintő döntéséről. A fejetlenül maradt cég legalább 700 millió forintos tartozást halmozott fel, ennek ellenére a többségi tulajdonos úgy döntött: folytatja azt az üzleti és fejlesztési politikát Hollóházán, amit a menesztett vezér dolgozott ki munkatársaival együtt. A végelszámolónak kinevezett Jenei Szabolcs utólag elvállalta a felkérést. A történtekből azt szűrik le a társaság dolgozói, hogy kész káosz az, ami mostanság Hollóházán történik. Meglehetősen furcsa az is, hogy Jenei Szabolcsnak úgy kellene megegyeznie a hitelezőkkel, hogy közben még csak jelölt sincs a hollóházi manufaktúra munkáját folytató új társaság leendő vezérigazgatójának személyére. A porcelánmanufaktúra egyik, magát megnevezni nem kívánó vezetője úgy véli, volt felettesét politikai okok miatt váltották le, hiszen ha nem így volna, akkor egy egészen más termelési és értékesítési elképzelés kidolgozásán törné a fejét az NVT, valamint a tulajdonosi kör.
A mostani fejlemények korántsem előzmény nélküliek. Az utóbbi években jelentősen csökkent a Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt. nimbusza, a 75,64 százalékban tulajdonos állam komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megszabaduljon a cégtől. Legalább négyszer írtak ki privatizációs pályázatot 2002 után, amelyek rendre eredmény nélkül zárultak. Utoljára idén májusban kértek volna a készletekért és tárgyi eszközökért, valamint a márkanévért 750 millió forintot. A leendő üzemeltetőnek legalább öt éven keresztül kellett volna tovább működtetnie a gyárat, ám ez a terv is kudarcot vallott.
Pálfi József leváltott vezérigazgatóként is azt mondja, lenne kiút a nehéz helyzetből, ám ehhez legalább százmillió forintos befektetés szükséges. Tavaly új, nyereségtermelésre képes stratégiát dolgoztak ki a kőedénygyártás ismételt bevezetésével. Egy régi eljárás felelevenítéséről van szó, ezek az áruk jól értékesíthetők világszerte, s jelentősen olcsóbbak, mint a porcelán. A kőedények múltja a hollóházi manufaktúrában 1831-ben kezdődött, most ismét reneszánszát éli a régi technológia. A porcelán persze nem megy ki a divatból, ugyanakkor a pénztárcák apadása miatt csak akkor tehető nyereségessé a privatizációra többször kiírt, mégis állami kézben maradt vállalkozás, ha a gyönyörű, de olcsóbban előállítható kőedényekkel egészítik ki a kollekcióját – fogalmazott Pálfi József.
A kaolin, földpát és kvarc alkotta kőedény alapanyaga majdhogynem megegyezik a porcelánéval, viszont nem hófehér, hanem vajszínű – hívta fel a figyelmet a szakember. Ugyanakkor gyártásához a porcelánüzemben a többségében földgázalapú égetőkemencéket ki kell egészíteni elektromos meghajtásúakkal is. Amennyiben sikerülne megvalósítani a korábbi elképzeléseket, mintegy 35-40 százalékos megtakarítást lehetne elérni, ami később nyereségként jelenhetne meg. A fejlesztés elkerülhetetlen. A ráfordítás viszont a beruházást követő egy-két éven belül megtérülne. A hollóházi cég leváltott első embere állítja, a kőedényeket leginkább a nagy áruházláncok forgalmaznák, miközben a porcelán szinte eladhatatlan tömegáruvá vált Magyarországon. Természetesen az export sem állna le, mindazonáltal egy állandó külföldi partnerrel már kialakult az együttműködés.
A gazdasági válság beköszönte után az emberek zsebéből csaknem ezermilliárd forint tűnt el idehaza, tehát teljesen érthető, ha a míves hollóházi porcelánra egyre kevesebb a vevő. Pálfi József szerint a szükséges fejlesztések nyomán néhány esztendőn belül éves szinten száz-százötven millió forintos nyereség is keletkezhetne a jelenlegi komoly veszteség helyett. A kőedények készítésére osztrák partner is akadna: a Gmundner Keramik nevű kerámiacéggel tavaly vették fel a kapcsolatot. A „sógorék” ugyanis szintén készítenek kőedényeket, ám termelési kapacitásuk kevés a vásárlói igények kielégítésére. Nyugati szomszédaink a következő esztendőkben háromszáz-ötszáz millió forint értékű megrendelés jelenthetnének Hollóházának, miközben ezen üzlet mellett évente további félmilliárdos bevételt hozhatna külföldön és belföldön a piac. A volt vezérigazgató azt is elmondta: elképzeléseikben azzal számoltak, hogy a jelenlegi, 210 fős dolgozói létszám idővel 250 főre is feltornázható.