Matthäus helyett Mezey

Bár Lothar Matthäus másfelé vette az irányt, végül mégis sztártrénert szerződtetett az FC Fehérvár: Mezey Györgyöt. A 67 esztendős mesteredző 2008 januárja óta a klub sportigazgatója, emellett a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó-akadémia vezetője, e két tisztsége mellett tegnaptól egy éven át a vezetőedzői teendőket is ellátja majd. Az idő szorításában a lehető leglogikusabb döntés született; innentől Mezey és csapata dolga, hogy a szükségből erényt kovácsoljon.

Tegyen, mondjon bármit, Mezey György a köztudatban elsősorban így is, úgy is az a szövetségi kapitány marad, aki legutóbb, 1986-ban világbajnokságra vezette a magyar válogatottat. (Talán csak a következő vb-részvételig lesz így – azaz remélhetőleg nem mindörökre.) Ettől persze még klubedzőként is számos egyesületnél dolgozott, a Budapesti Honvéddal bajnok is lett, és 1991 őszén egyetlen helyzeten múlott – Negrau fejese, Pagliuca eszement bravúrja –, hogy a gárda nem verte ki a BL második kieséses körében a későbbi finalista Sampdoriát.
Mindez azonban a múlt fénye és árnya, a jelen merőben más helyzetet és próbát állított elő. Olyat, amilyennel tavaly tavasszal Hajdu János, a kézilabda-szövetség szakmai igazgatója szembesült: találjon hirtelen női kapitányt, vagy ha nem, vállalja a feladatot ő maga.
Matthäus visszalépése ugyanis a jelek szerint tényleg abszolút váratlanul érte a fehérváriakat. Bár többféle találgatás látott napvilágot e félrecsúszott kontraktussal kapcsolatban, a német világsztár húzásai, ha nem is korrektek, de a saját, önző szempontjából racionálisak voltak. Amíg nem akadt becses személyéért egyéb jelentkező, nem ejtette el a magyar szálat, de amint felbukkantak a kameruniak, rögvest tárgyalásba bocsátkozott velük. Érthetően: még Afrikában is kényelmesebb évente két hónapot kapitánykodással tölteni és a válogatott egy szem vb-selejtezős pontjához mondjuk még kettőt hozzátenni, majd azon sopánkodni, lám, előbb kellett volna jönnie, mint valahol Pannónia közepén mindennap edzést tartani, aztán esetleg négy forduló után, két vereséggel és két döntetlennel attól tartani, hogy lassan rezegni kezd a léc.
Ez a veszély Mezey számára másféleképpen jelentkezik: hoszszú távú sportigazgatói presztízsére is hatással lehet a rövid távú edzői mérlege. Tegnap már Ausztriában, a csapatának megtartott első tréning után értük el a mestert, és bevezetésképpen e fenti dilemmát említettük neki, amire így felelt:
– Persze, hogy érzem ennek a veszélyét, de most nem szeretnék elmerülni ebben. Kiszaladtunk az időből, egyértelművé vált, hogy Matthäusszal egy szinten említhető szakembert már nem fogunk találni, és ebben a szituációban természetesnek fogadtam el, hogy én vállaljam el a feladatot.
– Mennyi időre? Akár hosszabb távra is, klasszikus vezetőedzőként, vagy addig, amíg sikerül meglelni a Matthäus szintű személyt?
– Nagyon kényes kérdés, és elképzeléseim ugyan vannak, de pontos válaszom még nincs. Nem is azért, mert edzőként nem akarom vágni magam alatt a fát, hiszen a játékos más szemmel néz arra a trénerre, akiről tudja, hogy jövőre már egészen másfelé jár. Hanem mert továbbra is tartom azokkal a kapcsolatot, akikkel az elmúlt napokban tárgyaltam, sőt meghívtam őket, nézzenek körül Fehérváron, helyezzenek el minket a térképen és a gondolataikban.
– Ezek a sportigazgató szavai. De a vezetőedző számára mi számítana ősszel elvárható szereplésnek, sikernek, csodának, kudarcnak?
– A tulajdonos természetesen eredményben gondolkodik, hiszen arra adja a pénzét. Nekem viszont az lesz a legfontosabb, hogy minden mérkőzésen győzelemre játszszon a csapat, és ezt tudatosan tegye, ne összevissza bóklásszon a pályán. Ezt elvárom, meg is követelem, de hogy ez mire lesz elég, azt nem tudom.