Pozsony, ötezer euró

Ötezer eurós kérdés, de nem a szlovák Legyen ön is milliomosban: melyik a helyes a következő mondatok közül? a) Pozsony egy szlovákiai város, b) Pozsony (Bratislava) egy szlovákiai város, c) Bratislava egy szlovákiai város és d) Bratislava (Pozsony) egy szlovákiai város.
A szlovák kulturális tárca sajtóosztálya szerint (a kérdést az Új Szó újságírója küldte nekik) az elsőt kivéve mindegyik variáció helyes. A miniszter, Marek Madaric viszont azt mondta, a napokban elfogadott, módosított nyelvtörvény nem vonatkozik a sajtóra. A kérdés nem csupán elméleti, hiszen pénztárcába vág: ha Ivan Gasparovic államfő aláírja, szeptember elsejétől akár ötezer euróval is büntethetik a „vétkezőket”, vagyis azokat, akik a nyilvános nyelvhasználatban nem tüntetik fel a szlovák helyneveket.
E sorok írója egyszer már megtapasztalt egy ehhez hasonló állapotot, a nyolcvanas évek Romániájában a helyi magyar sajtóból és a tankönyvekből egyszer csak eltűntek a magyar nevek. Ettől fogva Tamási Áron nem Farkaslakán született, hanem Lupeniben, a gyerekek nyáron a Muresben fürödtek a Maros helyett, és a diákok Cluj Napocán felvételiztek az egyetemre, nem Kolozsváron. Egy nagyon lényeges különbség volt a mai Szlovákiával: akkor a legsötétebb Ceausescu-diktatúrában éltünk, és nem egy „európai szemléletű politikus” (Robert Fico előszeretettel nevezi így magát) által vezetett uniós, demokratikusnak mondott országban.
Nagyon érdekes, hogy a Szlovákiával szomszédos, sok mindenben hasonló helyzetű Csehországban nincs szükség hasonló törvényre. Talán a magyarok miatt érezték ennek sürgető szükségét Pozsonyban? Jobb a szlovák anyanyelvűeknek, ha egy magyar lapban megértik a helységneveket, ám a mondat többi részével továbbra sem sikerül megbirkózniuk? Minek kell fölöslegesen megkeseríteni sok százezer állampolgár életét?
1995-ben a szlovák parlament már elfogadott egy nyelvtörvényt, ám az abban meghatározott szankciókat négy évvel később – belső és nemzetközi nyomásra – eltörölték. Most megsokszorozva tértek vissza, és a helyi sajtó szerint „nyelvrendőrséget” állítanak fel a betartás ellenőrzésére.
Merjünk kicsik lenni! – mondta jó pár évvel ezelőtt Kovács László, és a budapesti üzenetet tökéletesen megértették a határokon túl. Fico jó párszor felmosta a padlót Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnökkel, és ahogy Bajnai Gordon jelenlegi magyar kormányfő vérszegény tiltakozását elnézem („át kell gondolni, hogy mikor van értelme a kétoldalú kormányfői találkozónak”, mondta, és azt már mi jegyezzük meg, hogy az Orbán-kabinet óta nem volt hivatalos kormányfői látogatás a két fél között, sem Pozsonyban, sem Budapesten), most sem sikerült önbizalmat és erőt sugározni. Gál Kinga fideszes európai parlamenti képviselő reakciója már gyakorlatiasabbnak tűnik: a diszkriminatív törvény miatt konkrét kérdéssel és megkereséssel fordul az illetékes uniós biztoshoz, valamint az Európa Tanács és az EBESZ kisebbségvédelmi szerveihez és megfontolja a luxemburgi székhelyű Európai Bíróság előtti fellépést is.
Szlovákia egy ideje lekanyarodott a demokratikus útról, a sajtótörvény és a most megszavazott nyelvtörvény legalábbis ezt jelzi. Egyre több jel mutat az intézményes magyarüldözésre is: Malina Hedvig ügye, a magyar nyelvű iskolák támogatásának érzékelhető elapadása, tankönyvbotrány, nyelvtörvény.
Ideje volna határozottan lépni, de ha Budapest nem mozdul, akkor ki védi meg a magyarokat a Kárpát-medencében?