Stúdiószínház Akarattyán

Van Balatonakarattyán egy stúdiószínház, amely programjaival és berendezésével felkelti a figyelmet. Egyáltalán az a tény, hogy színház van a Balaton partján. Tökéletesen illik rá Bergsonnak az az ítélete, hogy „a színpad az élet felnagyítása s egyszersmind leegyszerűsítése”. Egy 7-szer 25 négyzetméteres, két részre osztható terem, a játék minden kellékével, hat éve fogadja a látogatókat, a helybéliek mellett az ország minden részéből. Tulajdonosa, megálmodója Hajagos Árpád, a Madách Színház egykori műszaki igazgatója, aki így emlékszik az első lépésekre:
– Tizennégy éve vettem meg egy rossz állapotban lévő, düledező házat a szép panorámája miatt. Kocsmának épült valamikor, legalábbis az a része, ahol ma a színház van. Három év alatt rendbe hozattam, és elhatároztam, hogy miniatűr méretekben folytatom azt a tevékenységet, amit tizenöt éven keresztül, 1973-tól a Madách Színházban végeztem. Akit ugyanis megfertőzött egyszer a színházi légkör, az nem tud szabadulni tőle. Azt hiszem, Dürrenmatt mondta egyszer, hogy számára a színpad nem az elméletek, világnézetek és kinyilatkoztatások harcmezeje, hanem eszköz, amelynek lehetőségeit úgy kísérli meg kiismerni, hogy játszik vele. Nos, én is játszom a magam technikai eszközeivel. A világítás, a hang-, a színpad- és a videotechnika mind-mind ezt a célt szolgálja. A terem akusztikájára pedig különösen büszke vagyok. Minden a saját elképzelésem és természetesen a tapasztalataim szerint történt.
Az akarattyai színházat 2003 októberében nyitotta meg Huszti Péter és Piros Ildikó egy önálló, nagy sikerű esttel. Ők voltak a díszvendégek. A bemutatott előadások sorából kiemelkedik Tom Ziegler Grace és Gloria című kétfelvonásosa, amelyet a Pécsi Nemzeti Színház művészei, Sólyom Katalin és Füsti Molnár Éva adtak elő. De nagy visszhangja volt a Pécsi Sándor-emlékest vetítésének is, amelyet a művész halálának tizedik évfordulóján, 1982-ben rögzítettek a Madách Színházban még Hajagos Árpád műszaki igazgatása alatt. Ekkor mutatták be többek között a Peer Gyntöt, a Hamletet, az Othellót, a II. Lajos királyt, a Csillag a máglyán című darabot, valamint a Kései találkozást Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval.
Néhány nappal ezelőtt Meskó Bánk jól szerkesztett, elmélyült Kosztolányi-estje volt műsoron az akarattyai színházban. Az est második részében Sándor György humoralista szórakoztatta a közönséget. A stúdióban különböző előadásokat és időszaki kiállításokat is rendeznek. Ezek sorában hallhatták az érdeklődők Bihari Puhl Levente („Levy”) balatoni festő előadását, és láthatták Debreczeni Zoltán festő kiállítását. Arra a kérdésre, hogy miért áldoz ennyi energiát a tulajdonos a balatoni stúdiószínházba, Hajagos Árpád ezt válaszolta:
– Megszállottságból, hivatásszeretetből. A szerző megír egy darabot vagy a költő egy verset, a színész eljátszik vagy elmond egy másikat, a közönség megért egy harmadikat. Közben pedig én megszerkesztek egy negyediket. A színház tündérvilág. Az egyik a közönségé, amikor a képzeletbeli függöny felgördül; a másik, amelyet a közönség sohasem ismer meg, a színpadi embereké, a műszaki személyzeté, amikor a függöny legördül. Most én állok a háttérben, és lehetőséget nyújtok a művészetre és annak élvezésére.
Úgy hisszük, szép tett ez napjainkban. Azokban az évjáratokban, amikor a kultúra nem kapja meg az államtól azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, amely megilletné. És a szomorú időkben akad egy ember, aki pénzt és energiát nem kímélve, nagylelkűségből színházat épít, hogy saját kedvteléséből szórakoztathassa a nagyérdeműt. A stúdiószínház előadásaiért nem kell fizetni, és egy pohár pezsgőt is kap az ember. A jövőben azonban azt tervezik, alapítványt hoznak létre, amelyből a fellépő művészeket honoráriummal tisztelik meg.
Szeptemberben Sztankay István lesz a vendég, aki önálló műsorral lép a közönség elé, és egy kamarazenei bemutató is szerepel a tervek között.