A szociális kártya bevezetésének lehetőségei

Ma Magyarországon megközelítőleg egymillió olyan munkaképes korú ember van, aki – bár többé-kevésbé munkaképes – kizárólag szociális jövedelemből él, amelyet a gyakorlatban egy részük a szürke-, illetve feketegazdaságban végzett munkából származó jövedelemmel egészít ki. Ide tartozik a 210 ezer szociális segélyezett; 230 ezer csökkent munkaképességű ember; 50 ezer ápolási díjas; 45 ezer gyermekgondozási támogatásban (gyet) részesülő; valamint 460 ezer nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjas.
A fenti jogcímeken kifizetett támogatások az önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. A jogosultság megállapítása és ellenőrzése azonban nem önkormányzati feladat, az információáramlás az egészségügyi és szociális ellátórendszerek és az önkormányzatok között esetleges, és gyakran akadozik.

Hová lesz a segély?
A támogatások célnak megfelelő felhasználása a szociális kártya bevezetését támogatók szerint sok esetben csorbát szenved a segélyezettek életmódja miatt. A különböző jogcímen kifizetett támogatásokat az azokban részesülők élelem és más alapvető szükségletek helyett élvezeti cikkekre (alkoholra, dohányárura) és szerencsejátékra (játékgép) fordítják. További veszély – és az érintettektől igen sok visszajelzés érkezik arra nézve –, hogy a segély a mélyszegénységben élők szorult helyzetét, tájékozatlanságát kihasználó uzsorás bűnözői csoportok által nyújtott hitelek törlesztésére folyik el.
Egyes becslések szerint éves szinten akár százmilliárdos nagyságrendű kár is éri a magyar államot azáltal, hogy a segélyek és egyéb juttatások jelentős része a szürke-, illetve feketegazdaságon keresztül bizonyos bűnözői körökhöz kerül, amelyek kivonják magukat az adófizetési kötelezettség alól, s egyre jobban megerősödve, egyre több bűncselekményt követnek el.
A helyzet komoly gyermekvédelmi kérdéseket is felvet, amennyiben a szülők nem gyermekeik étkezésére, öltöztetésére, tanszereire költik az eredetileg e célra kiutalt pénzösszeget. A közelmúltban kapott komoly médiafigyelmet az a piricsei szülőpáros, amelynek egyéves gyermeke a krónikus éhezéstől meghalt. A vádirat szerint a szülők a velük élő hat gyermek után kapott segélyt alkoholra és cigarettára költötték. Az esetből természetesen nem szabad általánosítani, de mutat egyfajta – különösen a mélyszegénységben élőknél tapasztalható – tendenciát.

Mi az a szociális kártya?
Amellett, hogy a segéllyel való visszaélések sértik a társadalom igazságérzetét, a jogi és pénzügyi/számviteli biztonság szempontjából is fontos, hogy az egyébként is egyre több feladatot egyre kevesebb forrásból ellátó önkormányzatok által folyósított segélyek felhasználása rendeltetésszerű legyen.
A szociális kártya bevezetése ennek egyik eszköze lehet. Szociális kártya alatt egy olyan, vásárláshoz használatos plasztikkártyát értünk, amellyel csak a termékek és szolgáltatások egy meghatározott körére költhetik el a segélyezettek a számukra a polgármesteri hivatal által a kártyára átutalt összeget. A rendszer – bevezetése esetén – hasonlatos lenne az egyes bankoknál már létező, csak bizonyos termékek megvételére használható vásárlási kártyához.
A kártyával – a nemzetközi példák és az eddig megmutatkozó hazai szándékok szerint – csak szerződéses elfogadóhelyeken lehetne fizetni, és csak a kártya használatának szabályaiban (esetleg törvényben) meghatározott árukat és szolgáltatásokat lehetne megvásárolni, illetve igénybe venni (általános élelmiszer, ruházat, tanszer, tisztító- és tisztálkodószer, gyógyszer, tüzelő, távfűtés, víz, gáz, villany, lakbér, lakáshitel-törlesztés). A szociáliskártya-rendszert működése alatt folyamatosan ellenőrizni kell – például próbavásárlásokkal, a számítógépes rendszerbe épített ellenőrzési mechanizmusokkal – hogy a szerződött kártya-elfogadóhelyek szabályosan, a szerződésekben vállalt feltételek alapján járnak-e el.
A jelenleg hazánkban a közvélemény előtt ismert javaslatok része továbbá, hogy az elfogadóhelyek kizárólag helyi kis- és középvállalkozók üzletei legyenek. Ez esetben ugyanis a szociális segélyek és egyéb juttatások pénzösszegei az adott településeken maradnak, ott erősítve a kis- és középvállalkozói réteget, ami már rövid távon munkahelyek és vállalkozások megmaradását eredményezi, középtávon akár új munkahelyek teremtését, vagy beruházások megvalósítását jelentheti.

A nemzetközi gyakorlat
A segélyezés hasonló formájára az első példa az Amerikai Egyesült Államokban található. A Food Stamp Program a rászorulók élelmiszerhez jutásának támogatását szolgálja. Első formájában a múlt század harmincas éveiben jelent meg, majd a hatvanas évektől – egy kísérleti időszak után – folyamatosan működik különféle tartalommal. Mivel a program elnevezése eredetileg papírkuponokra utalt, amelyeket a kétezres évek elejétől kártyás rendszer váltott fel, átnevezték Kiegészítő élelmezést segítő programra (Supplemental Nutrition Assistance Program – SNAP). Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma által irányított program szövetségi szinten működik, az egyes tagállamokban az elnevezés különbözhet. Erre a támogatási formára az USA-ban 31,5 millió polgár, a lakosság 10,3 százaléka jogosult.
A kanadai Alberta állambeli Edmontonban és Brooksban 2006-ban hat hónap alatt zajlott le az a kísérleti program, amely a segélyek különféle készpénzkímélő módon való célba juttatását vizsgálta. A helyi munkaügyi hivatal ezer álláskeresője, valamint 200 diák vett részt önkéntes alapon a programban. A teljes sikerrel záruló program, amely a kártyás módszer gyorsaságát, alacsonyabb költségvonzatait és egyszerűbb adminisztrációját igazolta, Kanada első hasonló kezdeményezése.
Olaszországban is része a Berlusconi-kormány gazdasági válság hatásait csillapítani szándékozó intézkedéseinek a szociális bankkártya. A MasterCard rendszerében működő „Carta Acquisti” használatával – amelyre a római kormány becslése szerint 1,3 millió ember tarthat igényt – a legrosszabb szociális helyzetben lévők havi 40 euró értékben levásárolható segélyhez jutnak, valamint árkedvezményt kapnak az akcióban részt vevő szupermarketekben. A kártya azonnal rendelkezésére áll mindazoknak az időskorúaknak, akiknek az éves jövedelme nem éri el a nyolcezer eurót. Rajtuk kívül a hatezer euró alatti éves jövedelmű, kisgyermeket nevelő családok vehetik igénybe a kártyát, elsősorban élelmiszerek vásárlására.

Érvek a szociális kártya mellett
Megfelelően kiépített informatikai rendszer mellett ellenőrizhetővé válik a segélyek felhasználása, növelve a szociális ellátás hatékonyságát, az önkormányzati és az állami költségvetés forrásainak szakszerű célba juttatását. A szülők költéseinek ellenőrzésével a gyermekneveléssel kapcsolatos támogatásokkal történő visszaélések visszaszorulhatnak.
Amellett, hogy az állam és az önkormányzat költségvetése kevésbé válik pazarlóvá, növekszik a társadalmi igazságosságba vetett hit is, csökkentve a társadalmi feszültségeket a bérből és fizetésből, valamint az ideiglenesen vagy tartósan segélyből élők között. A visszaélések egy jelentős része megelőzhetővé válik. Áttekinthető, követhető lesz a különféle jogcímen kiutalt segélyek útja.
Hozzásegíthet a halmozottan hátrányos helyzetű aprófalvakban különösen elharapózott uzsorarendszer visszaszorításához és a bűnözés egyéb formáinak megelőzéséhez. Az elektronikus fizetéssel követhetővé vált pénzmozgások hozzásegítenek a feketepiac és a szürkegazdaság visszaszorulásához.
A jelenlegi segélyezési szisztémában jelentős kár éri az államot és az önkormányzatokat akkor is, amikor a felelőtlenül elköltött segélyeket és juttatásokat újból pótolniuk kell, hiszen egy gyermek nem nélkülözhet azért, mert szülei az államtól kapott pénzt nem rá költik. Az ilyen családokban szocializálódó gyermekek jelentős része nem lesz képes az iskolai követelményeknek megfelelni, és felnőttkorban beilleszkedni a társadalomba. A szociális kártya bevezetése segíthet ezen folyamatok feltartóztatásában.

Ellenérvek és bizonytalanságok
Kialakulhat egy másodlagos piac, ahol a segélyt korábban italra és játékgépre költők megtalálhatják annak a módját, hogy készpénzre váltsák a szociális támogatást. Nincsenek pontos információk arról, milyen a támogatást megfelelően és nem megfelelően felhasználó segélyezettek aránya. A kérdés a probléma jellegéből adódóan nehezen felmérhető, nehezen számszerűsíthető. Sértő-Radics István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Uszka község polgármestere tapasztalatai szerint településén és környékén a családok kilencven százalékban a gyermekeikre és megélhetésükre költik a segélyt, mindössze a segélyezettek tíz százaléka „problémás eset”. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium is – pontosan meg nem nevezett forrásokra hivatkozva – tíz százalékra becsüli ezt a réteget.
A társadalmi probléma nagyságát a szociális kártya bevezetésének költségeivel érdemes összevetni. Szükséges az elfogadóhelyeken az elektronikus fizetés lehetővé tétele, emellett a kártyarendszer informatikai feltételeinek megteremtése. A készpénzkímélő fizetési módok alkalmazása azonban Magyarországon még a fejlettebb térségekben sem mindenütt általános, különösen nem az a leginkább érintett hátrányos helyzetű aprófalvakban.
A kártya ellenzői emberi jogi szempontokat is felvetnek, például, hogy érdemes-e korlátozni a többség szabadságát akkor, amikor a segélyezettek csak egy kisebbik része herdál. Ezen érv ellen természetesen felhozható, hogy a juttatásokat rendeltetésszerűen felhasználóknak a kártya csak egyszerűsítés lenne, nem pedig korlátozás. Egyes társadalomkutatók azzal érvelnek, hogy az olyan boltokban, ahol szociális kártyát használnak majd, az árak 20-30 százalékkal lesznek magasabbak a többi üzlet árainál. Ezen állítás azonban nincs semmilyen kézzelfogható érvvel alátámasztva.
Szociális szakemberek továbbá felvetik, hogy az alkoholista, játékgépfüggő segélyezetteken szociális munkásokkal, a szegénységben élő gyerekeken a bölcsődei, óvodai férőhelyek fejlesztésével, a hátrányos helyzetűek étkeztetésének biztosításával lehetne segíteni szociális kártya helyett. Arról azonban nem esett szó, hogy a két eszköz, vagyis a szociális szolgáltatások továbbfejlesztése és a szociális kártya bevezetése miért zárná ki egymást.

A szerző ügyvezető igazgató, Körics Euroconsulting minősített pályázatmenedzseri iroda