A nyolcadik éve tartó kudarckormányzás miatt hosszú időre kivitelezhetetlenné váltak azok az agreszszív szavazatszerző módszerek, amelyek 2002 óta két parlamenti választási győzelemhez segítették hozzá a szocialistákat
Fölösleges szépítgetni a dolgot: Gyurcsány Ferenc tökéletesen el…rta a szeptember 5-i melegfelvonulásra időzített médiaattrakciót. A bukott kormányfő nyilvánvalóan abban a reményben tette tiszteletét a homoszexuálisok budapesti felvonulásán, hogy a gazdátlanul kóválygó egykori szabad demokrata szavazóknak majd imponálni fog a feltűnése. Ki tudja, talán még azt is fontolóra veszik a Retkes–Kóka-kötélhúzásba belefáradók, hogy fenntartásaikat levetkőzve mégiscsak felsorakozzanak az MSZP mögé. Nos, bármi volt a szocialisták egykori csodafegyverének eredeti terve, a botrányosra sikeredett kivitelezés miatt mindez teljes csődöt mondott. Már az is intő jel volt, hogy maguk a melegek sem fogadták kitörő örömmel az önjelölt védőangyalt. Ráadásul a felesége, illetve népes testőrsége kíséretében megjelenő – és a rendőrségi kordonok erdejében figyelemre méltó rutinnal mozgó – Gyurcsány alig pár percig sütkérezett a televíziós kamerák kereszttüzében. Ezt követően egyik pillanatról a másikra köddé vált. Mint utóbb kiderült, annak a kisföldalattinak a segítségével hagyta el a műveleti területet, amelyik a fél Budapestet megbénító homoszexuális rendezvény miatt aznap nem is közlekedett. Csupán a botrány kipattanását követő magyarázkodások alapján vált ismertté, hogy a menetrenden kívüli járat mégis útnak indult. Gyurcsány kedvéért.
Akár ezek valamelyikére szállt fel Gyurcsány, akár egy külön az ő rendelkezésére bocsátott szerelvénnyel távozott a lezárt övezetből, a levonható végkövetkeztetés mindkét esetben ugyanaz. Eszerint 2009 őszén az MSZP máig meghatározó politikusa olyan privilégiumokra jogosult, amelyek a Fehéroroszországhoz hasonló diktatórikus berendezkedésű országokat idézik. Sokatmondó tény, hogy a közpénzekből működtetett földalattit az a Gyurcsány használta menekülési eszközként, aki a fent említett tüntetésen csupán a fotósok és kamerák előtti pózolás céljából jelent meg, ám arra már nem volt mersze, hogy az általa oly nagy szimpátiával övezett homoszexuálisok és pajzsos-sisakos rohamrendőrök társaságában végigmasírozzon az Andrássy úton. Pedig a példa nélküli rendőri készültség miatt nem is lett volna szükség olyan nagy bátorságra. Az lett volna tehát a gerincesség minimuma, hogy a jelenlétével végig megtiszteli a rendezvényt, felvállalva a többi résztvevőt fenyegető kockázatokat.
Gyurcsány Ferenc alaposan levizsgázott emberileg. Ráadásul a BKV-t és a BRFK-t is sikerült kínos helyzetbe hoznia, amely intézmények amúgy éppen az ő miniszterelnökségének köszönhetően kerültek súlyos válságba. Ha ez a balfogás egy olyan forgatókönyvnek a része volt, amelyik a politikai élvonalba történő visszatérés megtervezése céljából íródott, akkor ezt a könyvet máris ki lehet dobni. Újat írni pedig egyszerűen értelmetlen, miután nincs az a ravasz kampányszakértő, aki legalább részlegesen vissza tudná állítani Gyurcsány romokban heverő hitelességét. Semmi értelme tehát annak, hogy újra megpróbálkozzon ripacskodó mutatványaival, mert azzal csak azt éri el, hogy véglegesen leamortizálja önmagát. Egyébként más téren még most sem alábecsülendő az ereje. A politikai hátországa változatlanul létezik. Az MSZP legfontosabb pozícióiban néhány kivételt leszámítva ma is azok ülnek, akik fontos szereplői voltak a 2004 és 2009 közötti ámokfutásnak, és az önmagát a „válságkezelő” jelzővel felruházó Bajnai-kabinet sem tekinthető a változások kormányának. Ráadásul a Táncsics Mihály Alapítvány élén álló Gyurcsány a kasszakulcsot is kézben tartja, ezenkívül az ideológiagyártás és a programalkotás területén is megmaradt a korábbi befolyása.
A média iránta megnyilvánuló érdeklődése úgyszintén nem szűnt meg. Az elmúlt hetekben például a legvadabb találgatások keltek szárnyra a közeljövőben várható politikai szerepvállalásáról. Az MSZP és az SZDSZ közös főpolgármester-jelöltjeként éppúgy felmerült a neve, mint például az Európai Bizottságba delegált magyar biztosként. Emellett az egyik bulvárlap azt az eshetőséget is meglebegtette, hogy a Gyurcsány–Kuncze-tandem új párt alapítására készül az SZDSZ romjain. Egyes hihetetlennek tűnő becslések szerint ez a párt akár nyolc-tíz százalék közötti szavazati arányt is el tudna érni. Egyelőre heves tiltakozások kísérték a visszatérésre vonatkozó opciókat, ám a balliberális oldal hangadóinak legendás szavahihetősége miatt egyik feltételezést sem szabad véglegesen elutasítani. Gyurcsány példa nélküli népszerűtlensége ellenére a szocialista törzsszavazók körében még mindig elfogadott személyiség. A balliberális értelmiség körében szintén megőrizte a szektanépszerűségét, aminek köszönhetően megroggyant állapotában is azon kevesek közé tartozik, aki mindkét baloldali politikai erő holdudvarában képes támogatókat felmutatni.
Amennyiben sikerült volna néhány PR-fogással elhitetnie, hogy ugyanaz a dinamikus személyiség, aki 2006-ban a sírból hozta viszsza a szocialisták számára a választási győzelmet, akkor lenne némi sansza arra, hogy legalább pártvonalon visszaszerezze az elveszített presztízst. Az esetlegesen erre vonatkozó tervek azonban – ahogyan korábban említettük – már az első akadálynál összeomlottak, ráadásul az elrontott imázsakció hosszabb távon akár kontraproduktívvá is válhat. Vélhetőleg az MSZP szimpatizánsainak körében sem aratott feltétlen sikert az idei esztendő egyik legsilányabbra sikeredett közéleti mutatványa. A homofóbia terén ugyanis éppen az a helyzet, mint a rasszizmus kapcsán, vagyis szépszámú baloldali szavazó van, akiknek a kisebbségekkel kapcsolatos nézetei vetekszenek a Jobbik kemény magjának álláspontjával. Nem véletlen, hogy a korábbi esztendők melegérdekeltségű rendezvényein közel sem képviseltette magát annyi szocialista politikus, mint amenynyire a párt kisebbségvédő szlogenjei alapján számítani lehetett volna. Ha viszont mindezzel Gyurcsány is tisztában volt, és emiatt sikeredett olyan rövidre az Andrássy úti kalandtúra, akkor azt kell mondani, hogy az egykori miniszterelnök elvesztette a realitásérzékét, és tényleg jobban tenné, ha a megmaradt politikai ambícióival is sürgősen szakítana.
Amúgy ez a tanácstalanság az MSZP egészére jellemző. A kormánypárt nemcsak a melegfronton nem tudott egyértelmű álláspontot kialakítani, hanem a cigánykérdésben sem. Jó példa erre a Teleki László romaügyi államtitkár nevéhez köthető, a gyurcsányizmus hatását tükröző tanulmány, amelyik képtelen volt megoldani a cigányszavazatok megkaparintásának problémáját. Az elemzés szerzője szerint hiába mutatkozik az MSZP számára némi reménysugár a remélt kétszázezer romavoks megkaparintására, mégis értelmetlenné válhat az összes erre fordított energia, ha közben elriasztják azokat a szocialista szavazókat, akik fogékonyak a rasszista jelszavakra. Itt is ugyanaz tehát az alaphelyzet, mint a párt lehetséges választói bázisának más részeiben.
A nyolcadik éve tartó kudarckormányzás miatt hosszú időre kivitelezhetetlenné váltak azok az agresszív szavazatszerző módszerek, amelyek 2002 óta két parlamenti választási győzelemhez segítették hozzá a szocialistákat. Bármelyik társadalmi csoportot próbálják ugyanis megszólítani, akár egyetlen félreérthető üzenettel is tömegesen riaszthatják el a megmaradt szimpatizánsokat. Ráadásul Gyurcsány Ferenc újabban maga gondoskodik arról, hogy az unalomig ismert trükkök ne legyenek újra alkalmazhatók. A menetjegy nélkül, népes rendőri kísérettel igénybe vett magánföldalatti után a továbbiakban végképp értelmetlen lesz azon lovagolni, hogy a Fidesz politikusai vajon milyen közlekedési eszközzel utaznak külföldre, és mindezt kinek a pénzén teszik.
