Pánik

Szerintem maga alatt vágta a fát a Magyar Szocialista Párt, amikor nemrég elutasította a Fidesz kezdeményezését, s napirendre sem vette parlamenti fölvetésüket az állami cégek vezetői fizetésének csökkentéséről. Vagyis az MSZP kiállt az állami vezetők elképesztően magas fizetése mellett. Nem tudom, milyen elképzelés motiválta a szocialisták eme döntését (valószínűleg érintettek az elvtársak), hiszen egy ilyen határozat csak tovább csökkenti a párt egyébként is fonnyadt népszerűségét. Az átlagembernek feláll a szőr a hátán, ha csak szóba kerül a téma, amely jegyben jár az állami mutyizással…
Elfogadhatatlan, hogy miközben a jövő évi költségvetés (amelyből már idén osztogatni akarnak) az emberek utolsó tíz-húszezer forintját is elveszi, eközben odafönt változatlanul röpködnek a számolatlan tíz- és százmilliók. A világ ilyen elképesztő botrányt ritkán lát. A múlt század Panamája vagyunk, talán nem is kicsiben…
Hogy akarja így megtartani, sőt gyarapítani szavazótáborát a szocialista párt? Nem tartozik szorosan ide, de az MSZP fővárosi kampányfőnöke minap az egyik tévécsatornán arról beszélt, hogy a Magyar Szocialista Párt tudatosan készül a jó arcú szabad demokraták (vannak ilyenek?) MSZP-listán való szerepeltetésére, hiszen az SZDSZ szétesésével keletkezett űrt be kell tölteni. (A minap olvastam, a szabad madarak meg a másik szárnyaszegett párt, a romokban heverő Magyar Demokrata Fórum irányába mozognak.) Teljes a bizonytalanság, áll a balhé, zajlik a kétségbeesett vakarózás…