időjárás 22°C Emese, Sarolta 2022. július 5.
logo

Az EU mindenekfelett

Lóránt Károly
2009.11.11. 23:00

Az Európai Unió vezetői csütörtökön végre megegyeztek a lisszaboni szerződés egy olyan formulájában, amely kifogta az euroszkeptikus cseh elnök vitorlájából a szelet. Csehország kivételt kaphat az alapvető emberi jogok chartájának alkalmazása alól – feltéve, ha Klaus aláír. Formálisan ez azért volt fontos a cseh elnöknek, nehogy a szudétanémetek – akiket a magyarokkal együtt kollektíven bűnösnek mondtak ki, és részben vagy egészben ki is telepítettek Csehszlovákia területéről – utólag a cseh államtól kártérítést kérjenek, hiszen a kollektív bűnösség elvének alkalmazásával alapvető emberi jogaikat sértették meg.
Valójában a Benes-dekrétumok ügye csak egy, az utolsó pillanatban előrángatott érv volt Klaus kezében, a cseh elnök magát a lisszaboni szerződést ellenzi úgy, ahogy van, dekrétumokkal vagy dekrétumok nélkül. A tét valójában a nemzetállami szuverenitás, amely minden ellenkező híresztelés ellenére jelentősen tovább csorbul, hiszen ha a lisszaboni szerződés életbe lép, akkor a szerződés már úgy is módosítható, hogy ehhez többé sehol sem kell népszavazást tartani. Talán nem közismert, hogy a lisszaboni szerződés felülírja a nemzeti alkotmányokat. Az európai alkotmányról, illetve az azt helyettesítő lisszaboni szerződésről kevés országban volt vita, így még a vezető politikusok sem ismerik a tartalmát. Franciaországban, ahol széles körű vitára került sor, mind a jobb-, mind a baloldal elutasította. Az előbbi a nemzeti szuverenitás jelentős sérelme, az utóbbi a neoliberális gazdaságpolitikai elvek alkotmány rangjára történő emelése miatt. Az előző ír népszavazáson az is hozzájárult a szerződés elutasításához, hogy az igen mellett érvelő egyik miniszter bevallotta, hogy maga sem olvasta a szerződést.
Amit Klaus valójában kifogásol, az az uniós törvények nemzetek felettisége és az, hogy az Európai Bíróság vitás esetekben mindig a közösségi törvények érvényességét mondja ki. Az európai alkotmány I.6-os pontjában szerepelt, hogy „az alkotmánynak és az unió intézményei által elfogadott törvényeknek a rájuk ruházott hatáskörökön belül elsőbbséget kell élvezniük a nemzetállami törvényekkel szemben”. E paragrafus az alkotmányban a korábbi szerződésekhez képest új volt, ezért amikor az alkotmányt az érvényben lévő két szerződés (maastrichti, amszterdami) összefűzésével lisszaboni szerződéssé alakították át, ki kellett hagyni. Ám a lisszaboni szerződés mellett ott vannak az ugyancsak hatályos deklarációk, és ezek közül a 17. deklaráció pontosan az uniós törvények elsőbbségét fogalmazza meg. Az Európai Tanács jogi hivatalának a deklaráció részét képező véleménye szerint „az uniós törvények elsőbbsége a közösségi jog sarkköve”.
Talán jelkép értékű lehet, hogy a mostani tanácskozáson, amikor a lisszaboni szerződés aláírása előtti utolsó akadályt is elhárították, és már a szerződés által kreált magas presztízsű állások (EU elnöke, külügyminisztere) elosztásáról vitáznak, nem tudtak megegyezésre jutni, hogy mennyiben segítsék a szegényebb országokat a klímaváltozás elleni küzdelemben. A nemes szándékkal ugyan mindenki egyetért, ám senki sem akar túl sokat fizetni, különösen az új tagállamok óvatosak bármit is elfogadni, míg nem világos, mennyibe kerül.
Európa országainak polgárai tisztában vannak az együttműködés fontosságával, és támogatják is azt, ám az európai üzleti és politikai elit és az átlagemberek elképzelése között szakadék tátong. Az alkotmányozó konvent idején egyetlen olyan felmérés készült, mégpedig Magyarországon, amelyik erről megkérdezte az átlagembert, talán utólag is érdemes megtekinteni az „utca emberének” véleményét: http: //www.epoc.uni-bremen.de/publications/pup2002/files2002/lorant.pdf.
Klaus most két lehetőség közül választhat: jobb meggyőződése ellenére aláír, vagy nemes gesztussal lemond elnöki tisztéről.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.