Én nem tudom, hogy az autós hasonlít-e a rókához. A rókával kapcsolatban ugyanis van egy közmondás, miszerint megesik, hogy hét bőrt próbálnak lenyúzni róla. Ez persze ritkán sikerül. Az autós esetében annál inkább. A gépkocsin közlekedőknek nincs jó sajtójuk. Sok mindenért hibáztatják őket, a nagyvárosok rossz levegőjéért, a benzingőzért, a környezetszennyezésért, általában a világ romlásáért. Úgy tűnik, a közlekedési dugókért is az autósok a felelősek.
Az úgynevezett belvárosi zónák védelmében remek kezdeményezések születnek. Behajtani tilos táblák kerülnek a megfelelő helyekre, aki parkolni akar, az kénytelen jó mélyen a zsebébe nyúlni, akár az utcán, akár valamely mélygarázsban helyezi el a kocsiját. Aligha mondhatjuk olcsónak a gépkocsin való furikázást, nem csupán az üzemanyag ára, hanem a különböző adók, bírságok, s a gyors amortizáció, értékvesztés miatt is. Hogy úgy mondjam, én minden olyan lépéssel egyetértek, ami azt szolgálja, hogy tisztább legyen a levegő, egészségesebb a környezet. De vajh’, az autósok bűne-e, hogy például Budapesten, most már a napszaktól teljesen függetlenül, a főútvonalakon, hidakon ezerszám torlódnak össze és vánszorognak a gépkocsik, üresjáratban is bűzt és mérget okádva?
Engem már sikerült leszoktatni arról, hogy kocsiba üljek. Ha például elmegyek az unokámért Budára a bölcsődébe, átdöcögök a Combinóval a Margit hídon, majd várok egy negyedórát a buszra, hogy visszafelé ugyanezt az utat a zsúfolt járműveken Ambrussal együtt tegyem meg. Édesanyja naponként végigcsinálja ezt a tortúrát, ráadásul úgy, hogy másik gyermekét, a hat hónapos Tóni babakocsiját az úgynevezett gyermekfellépővel együtt hurcolja és emelgeti le-fel a nem mindig EU-konform buszlépcsőkön. Ha netán autóval akarna menni, az oda-vissza mintegy hat kilométeres út, és körülbelül két óráig tartana. Mondhatjuk, hogy a Margit híd lezárása döntő csapást mért a fővárosi autósokra. S most, ha jól hallottam, némelyek azt sugallják, hogy egyszer majd a Lánchidat „sétáló díszhíddá” kellene alakítani. Az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy ott állt egyszer a Dunán, a Parlament közelében a Kossuth híd. Romlandó voltára tekintve eltüntették. Azóta sem jutott senkinek az eszébe, hogy helyébe egy újat lehetne építeni. Sokkal korrektebb a biciklis felvonulás. Hiszen Hollandiában mindenki biciklivel jár, vagy a csatornákon kishajócskákkal közlekedik. Bicajra, magyar! Most tekintsünk el attól, hogy Budapesten egészségesen táguló tüdejüket a biciklisták kénkőbűzzel töltik fel, s kockáztassunk meg egy egyszerű kérdést: mi történne akkor, ha mindenki hagyná az autóját a fenébe, s kétkerekűre pattanna? Mi lenne környezettudatos, modern világunkkal, ha senki sem vásárolna autót, amelynek használata egyre körülményesebb és kényelmetlenebb?
Nagy kérdés, hogy válság ide, válság oda, az autós társadalom szegényebb része mikor látja be, hogy számára jobban megéri mocskos buszon, villamoson, késő vonatokon utazni, mint gépkocsit tartani, aminek használatát, úgymond, a társadalom egyébként is rosszallással figyeli, a tulajdonosokról pedig az állam nyúzza le a bőrt, talán a hetediket is? Budapest persze semmire sem jó példa. Ennek a városnak Demszky húsz esztendeje alatt egyetlen problémáját sem sikerült megoldani. Kissé rohad. A városvezetést óriási mulasztások terhelik, Demszkyt magát pedig egyetlen koncepció élteti: a négyes metró. Gyurcsány legalább néha befutott gyalog a Parlamentbe, Demszky jobban szereti a kézihajtánynál a Volkswagen Touareget. Budapesten az egyetlen politikailag korrektül sanyargató megoldás a kerékbilincs volt. Hogy az autósokról lenyúzott hetedik bőr után mi következik, én nem tudom…
origo.hu
Földrengés volt Magyarországon
