A régi nagy monarchiák összeomlása, a végleg semmivé vált békeidőkből kinőtt két háború közti húszesztendős fegyverszünet első évében, 1920-ban látott napvilágot A hattyú, a múlt iránti erős nosztalgiával átitatva. Ehhez szerveződik a rendezői keretjáték is, a mai nézőben szintén rokonérzést keltve a régi monarchiák felé.
A szerzőre utalva, jellegzetes Molnár Ferenc-i tartással, frakkban, monoklival vezeti be a darabot Eperjes Károly. Kiemelt helyen elhangzó, erkölcsi-társadalmi vonatkozásokban döntő jelentőséggel bíró szavai értelemszerűen vezetnek át a főhercegi családból szerzetesnek ment nagybácsi, Jácint figurájába, akit szintén Eperjes alakít nagy beleérzéssel. Az előadás menetét egyengető számos gesztusa, kulcspozíciója teszi valóban Molnár alteregójaként játékmesterré. Eperjes élvezi a szerepet, s élvezetesen is játszik, a szinte sistergő indulatokból egyik pillanatról a másikra képes váltani: a korábbi látszólagos kirohanást is az empátia macskakörmébe téve ironikusnak hatóan, váratlanul enyhébb hangvételt megütve. Gyakorlatilag széles hangulatskálán halad végig úgy, hogy az alakítás – szigorú belső fegyelmet feltételezve – mindig a megfelelő mederben marad, és nem válik túlzóvá.
Ugyanezt teszi bravúrosan a trónörökös Albert herceg szerepében Almási Sándor, akihez talán a mostani bemutató legjobb alakítása fűződik. A lököttségében, önállótlanságában is a bölcsesség későbbi csíráit hordozó uralkodójelölt egyszerre mutatja fel finoman karikírozva az arisztokráciához kapcsolódó féligazság-közhelyeket, s ezeken túllépve, kissé burkoltan a valóban nemesi tőről fakadó nagyvonalúságot. Hasonló élményt jelent Bánsági Ildikó (Beatrix hercegnő), Takács Katalin (Mária Dominika hercegnő) és Vass György (az udvarmester) kitűnő színpadi jelenléte is. Kevésbé eltalált alakítás Sztárek Andreáé, aki látványosan üres gesztusokkal formálja meg Beatrix húgát. Vértelen Száraz Dénes bonyodalmakat okozó tanár ura, akaratlanul is csak a trónörökös árnyékában lázadozó, súlytalan alaknak mutatja magát. Ennek következtében nem valódi vetélytárs tehát, s itt megbicsaklik egy pillanatra a dramaturgia. A szépség a legnagyobb erénye Nemes Vanda hercegkisaszszonyának is.
Hagyományos felfogású Molnár Ferenc-darabot láthatunk tehát élvezetes kivitelben, kevés, s a háttérben viszonylag diszkréten megbúvó, s ezért könnyen feledhető zavaró körülménnyel.
(Molnár Ferenc: A hattyú. Új Színház. Rendező: Szinetár Miklós.)
origo.hu
Megrázó videót tett közzé a rendőrség: fontos dologra hívják fel a figyelmet
