Játék a nevekkel

Kiszivárogtatták, hogy a szocialistáknál már csak ketten bízhatnak abban, hogy a párt miniszterelnök-jelöltjeként szóba jöhetnek: Szili Katalin és Kovács László. Szili javára az szól, hogy állítólag szeretik az emberek, gyengíti viszont az esélyeit, hogy az őt kedvelők között ott van Lendvai Ildikó, Kiss Péter és Szekeres (Vidám) Imre is. Az embert próbáló munkájából Brüsszelből hazatérő Kovács Lászlót nem szeretik ugyan annyira, ellenben annak idején komálósa volt Horn Gyulának és Medgyessy Péternek. Kovács bácsiról még annyit, hogy nagy mesemondónak tartják: nemrégiben ki is jelentette, el tudná képzelni magát kormányfőjelöltnek.
Egyébként az ország épeszűbbik része pontosan tudja, hogy ennek az egész jelölősdinek az égvilágon semmi jelentősége nincs. Legalábbis az MSZP-nél. A különféle felmérések világosan mutatják, hogy a szocialista párt már akkor örvendezhet, ha megelőzi a Jobbikot… Így lesz ez akkor is, ha a vereséget valószínűleg méltósággal viselő Szili Katalin indul a párt egyes rajtkockájából, vagy ha a huszonhárommillió románnal riogató, akkurátus Kovács László, a munkásmozgalom régi harcosa, a söjtöri menü elfogyasztója, majd elítélője.
Az eltelt szűk nyolc esztendő szocialista sztárpolitikusai – élükön a Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai belsőhármassal – egy időre elintézték a magyar tudományos baloldalt. Az elhervadt szegfűsök már csak koszorút fonhatnak…