Szécsisziget, mároki kápolna

Szécsisziget 220 lakosú település Zala megyében, Lentitől tíz kilométerre délre, a szlovén határ közelében. Neve 1403-ban tűnik fel egy királyi oklevélben Zygethként. Zsigmond ekkor – hűtlenség bűne miatt – elkobozta Szigeti Pétertől a Gosztola, Pánfölde, Petróc, Tormafölde és Sziget falvakban lévő javait, és átadta őket Széchy Miklósnak, a veszprémi egyházmegye jószágkormányzójának. Széchy erődített kastélyt épített a Kerka menti Szigeten, amelynek neve egy 1458-ban kelt levélben már Zechyzygeth alakban szerepel. Mátyás király a helység várnagyaként említi Széchy Miklóst, akinek leszármazottai a XVII. század végéig voltak a község földesurai. 1690-ben leányágon a Szapáry, majd 1820 táján – újra leányágon – az Andrássy grófi család kezére került Szécsisziget. A barokk Szent Kereszt-templomot és kastélyt gróf Szapáry Péter és neje építtette 1750 és 1760 között a régi vár helyén. 1945-ig laktak benne az Andrássyak; az évtizedekig elhagyott, pusztuló épületet pár éve közösen nyert osztrák–szlovén–magyar uniós pályázattal renoválták.
Petróc, a Zsigmond király elkobozta falvak egyike órányi járásra feküdt Szigettől, a török időkben elpusztult település nyomait ma Szécsiszigettől északkeletre, a Csömödérre vezető út menti szőlőhegyen találjuk. A fenyves-lombos erdőben lévő temetőt és kápolnát a helybeliek márokinak nevezik, ennek okát a középkori műemléket kutató régész, Vándor László nem tudta megfejteni, hiszen – amint írja – Márok nevű elpusztult község nincs Zalában, a ma is meglévő Márokfölde pedig több mint húsz kilométerre van innen. Az Árpád-kori Petróc falu azonban szerepel a Hahót nembeli István mester birtokairól készült 1322. és 1323. évi oklevelekben. Az iratok ugyan hamisak, de Petróc neve újra feltűnik 1379-ben a Garai Miklós bán fiainak földjeit összeíró jegyzékben. 1372-ben Petróczi Péter királyi ember neve utal a falu létére, és – Vándor szerint – ez a János fia azonos lehetett azzal a János fia (Szigeti) Péterrel, akit a király megfosztott Kerka menti birtokaitól.
A márokinak nevezett templom mutatja a török időkben elpusztult Petróc helyét. Kis temető veszi körül az erdei tisztáson álló, keletelt tengelyű, nyugati tornyos épületet. Téglából készült, teljes belső hossza 11 méter, amiből hét méter jut a hajó, négy méter az egyenes záródású szentélyre. Falvastagsága egy méter, a bejárat eredetileg a déli oldalon nyílott, a hajó északi oldalán öt méter hosszúságban bemélyedő faltükör látható. A négyszögletes szentély különlegessége a körbefutó padszerű párkány és a keleti végfalon lévő körablak. A nyugati bejárat fölé magasodó harangtorony formája egy eddig csak Zalában – Andráshidán és Dobronhegyen – látott XIII. századi típussal mutat rokonságot, mindhárom helyén haránt irányban lapított, téglalap keresztmetszetű építmény csatlakozik a nyugati oldalhoz.
Az elhagyott romos épületet 1794-ben a Szapáry család renováltatta. 1964-ben – közadakozásból – a szécsiszigeti és iklódbördőcei nép hozatta rendbe a szőlőhegyi kápolnát, ez utóbbiak használták az újkorban temetkezési helyül a középkori cintermet. Hozzájuk köthető a mároki név megfejtése is: a szomszédos Iklód – elpusztult – középkori plébániájának patrónusa Szent Márk evangélista volt.