A siklósi Szentháromság-templom

Siklós tízezer lakosú város a Villányi-hegység déli lábánál, Baranya trianoni határának közelében. Ősidők óta lakott hely, harmincezer évvel ezelőtt itt élt vadászok, mediterrán eredetű bevándorlók, Krisztus előtti kelták nyomára bukkantak a régészek. A római provincia idején élte első virágkorát a környék, Mursa (Eszék) és Sopianae (Pécs) között több kisebb-nagyobb település létesült. Hunok, keleti gótok, longobárdok, avarok, frankok és szlávok egymást követő hullámai után a IX. században érkezett magyarok telepedtek le a mai Siklós környékén.
Az írásban először 1251-ben említett „Suklos” nevének valószínű megfejtése az egyházi latinból átvett Sixtus személynév, a siklóból való eredeztetés a népi etimológia körébe tartozik. Baranya déli felét a XII. század óta a Kán nemzetség birtokolta, Siklós körüli uradalmához húsz falu tartozott. Volt is civakodás a rokonok közt, 1294-ben Siklósi (Kán) Gyula várnagy a siklósi vásárban feltartóztatta a szársomlói (harsányi) várnagy lovát, ezalatt Gyula szerviensétől egy ökröt, három lovat és 300 sótömböt ragadott el Lőrinc nádor fia, Kemény. A siklósi Heydrich egy kancával lett szegényebb… és vége-hossza nincs a Kánok peres ügyeinek vagyon ellen elkövetett gaztetteik miatt. Közben azért épült a vár és a település egyháza, ennek papja 1332-ben egy márka, a következő négy évben 50-50 báni dénár pápai tizedet fizetett. Szintén szerepel a dézsmajegyzékben a karinges Ágoston-rendi barátok Szent Anna-kolostora – perjele 20–70 dénár adót fizetett –, amelyet a tatárjárás utáni években alapított az idősebb Gyula várnagy. Itt azonban félbehagyjuk a település és vára eseménydús históriáját, mert az említett klastrom nem más, mint a ferences szerzetesek későbbi, ma is látható rendháza a Szentháromság-templommal.
A várba vezető út mellett, a régi városfal tövében található templom mai titulusa érdekes előzményeket követően született újjá a XVIII. században. Az 1300-as évek elején a bencéseknek is volt egy monostoruk nem messze a Szent Anna-klastromtól, amelyet a korabeli írások Szenttrinitásnak neveznek. A rendház 1526-ig létezett – a mohácsi ütközetet követő török pusztítás áldozata lett –, a nevét azonban átvették az 1688-ban I. Lipót császár hívására Siklósra visszaérkezett ferencesek, akik a pécsi, szigetvári és máriagyűdi barátokkal alkottak közös (al)tartományt. Eleinte mostoha körülmények között építkeztek a szerzetesek a régi romokon – 1704-ben szerb zsoldosok támadtak rájuk, apátjukat lefejezték, egy társukat halálra kínozták –, csak 1721 és 1755 között végezték el a renoválást. A templom északnyugati sarkánál háromemeletes tornyot emeltek, északi oldalához ovális alaprajzú kápolnát építettek. Megnagyobbították a déli oldalon lévő kolostort is. A hosszú hajót és a vele azonos szélességű, sokszögzáródású szentélyt barokk stílusban újraboltozták, alatta két és fél évszázadig lappangott az eredeti, XV. századi boltozat.
Visszatérve a város történetéhez: a XIV. század végét írjuk, amikor leáldozott a Kán nembeli siklósi dinasztia fénykora. 1387-ben Zsigmond király elkobozta a várat az utolsó Gyulától, és átadta újdonsült híveinek. 1395-ben már a délvidéki Garaiak birtokában találjuk Siklóst. A gyorsan emelkedő família nagy szerepet játszott a következő évszázad magyar politikájában. Garai Miklós menedéket nyújtott a pártütő köznemesség által támadott uralkodónak, Zsigmond 1401-ben öt hónapig időzött a siklósi várban, ezalatt Miklós úr feleségül vette a királyné, Cillei Borbála húgát, Annát. Jól fizetett a sógorság: Garai 31 esztendeig, 1433-ig viselte az ország nádori címét.
Ez az időszak Siklós második virágkora. Mezővárosi rangra emelkedett, országos vásárjogot kapott, újjáépült vára, a Dél-Dunántúl legfontosabb erődítménye, amelynek érett gótikus stílusú palotája, főúri kápolnája vetekedett a budai építkezésekkel. Az 1420–30-as években vált teljessé a franciskánus barátok templomának átépítése a gótika jegyében, a hajót és a szentélyt csúcsíves, bordás keresztboltozattal fedték, freskókkal díszítették. A szentélyboltozat faragott zárókövén ott látjuk a koronás fejű kígyót, a Garaiak címerét.
Siklós 1977-ben kapott újra városi rangot (a várossá váláshoz minimum alatti népessége miatt hozzácsatolták Máriagyűdöt). Ugyanebben az évben bukkantak rá a ferences templom XVIII. századi szentélyboltozata alatt rejtőzködő középkori építészeti részletekre és a gazdag freskódíszre. Az 1990-es évekig tartó restaurálás meghozta a gyümölcsét: a mai Magyarország legszebb, legteljesebb gótikus falképkincse vált megcsodálhatóvá. A boltozat magasában az élet könyvét felmutató Krisztus alakja látható, tőle a hajó irányában Szűz Mária, karján a gyermek Jézussal. A szomszédos boltfiókon mettercia, azaz Szent Anna harmadmagával (Máriával és a kis Jézussal); további három boltsüveget ószövetségi próféták képmásai, a maradék felületet a négy evangélista és a négy egyházatya alakjai foglalják el. A szentélyfalba mélyedő ülőfülkéket mártír szentek – Szent Lőrinc, Szent András és Szent István falképei – díszítik.