A nagy író ismét megszólalt a Népszabadságban. Érthető, hiszen nyakunkon a kampány, és úgy kell a baloldalnak a megmondó értelmiségi, mint pegazusra a szárny. Azért nyilatkozott termékeny írónk, mert új színdarabját most mutatják be, amihez gratulálunk. Ugyanakkor mégse lehet szó nélkül elmenni amellett, ahogyan a magyar gyerekeket félti a közoktatástól, nehogy Wass Albert giccses versei uralkodjanak el például Babits kárára, amely mellesleg Esterházy kényszeres fikciója.
Mert ugye, Esterházy Péter a szívén viseli a magyar lurkó értékrendjét, „ízlelőbimbóinak alakulását”. Viszont ezzel az értékítélettel ingoványos talajra tévedt. Még akkor is, ha a nagy írók interjúit pusztán irodalmi alkotásnak tekintik némelyek, függetlenül attól, hogy szelel belőlük a politikai indulat. Miként a nevezetes Kertész Imre-interjú sem több ugyanazok szerint, mint csupán irodalmi alkotás. Az. Tiszta irodalom.
Nos, ebben a Népszabadságban megjelent, interjúnak álcázott irodalmi műben azt mondja Esterházy, hogy „nem lehet olyan értékrendet elképzelni, ahova Wass és Babits gond nélkül beilleszthető volna. Méghozzá a legmagasabb értékek közé.” Azért, mert szerinte Wass versei giccsesek. Érdekes, ahogyan ez a kiemelkedően nagy író a láthatóan irodalmi alkotásnak tekinthető interjújában ízlésficamtól félti a felnövekvő generációkat. Attól, hogy az igazi helyett giccshazaszeretettel, netán giccspatriotizmussal táplálják, ha Wass Albert-verseket olvasnak. Ez szerinte olyasvalami, mint nagymama konyhájában hamburgert zabálni.
Ennek ellenére Esterházy Péter igen nagyvonalú. Önmagával szemben mindenképpen, s ez szintén az irodalmi interjúból derül ki. Ő nagyvonalú saját alkotásaival, színre vitt darabjait élni hagyja, ilyenkor úgy viselkedik, mondja, mint egy halott szerző. A szöveg színházi alapanyag, ő nem kiabál és nem vacakol, ha kihagynak a szövegből egy mondatot. Élje csak az a saját életét a színpadon, mert a szerzői szempontok ott már irrelevánsak. Ezt nyilatkozza Esterházy Péter saját alkotásáról.
Na persze, ami kijár Esterházynak, az nem illeti meg például Wass Albertet. Már ha meg nem köveznek, amiért e két nevet egymás mellett merem említeni. A Wass-szövegeket bűn élni hagyni, de minimum veszélyes. Mert általuk giccshazaszeretet vagy giccspatriotizmus üti fel a fejét. Saját szövegeit ugyan már nem védheti meg Wass Albert, de láthatóan akad helyette több olyan, aki tudja, melyik az a szöveg, aminek nincs helye iskolákban, elhallgatandó, azaz máglyára való. Ő, a nagyvonalú.
Már azért is, mert Esterházy szerint „egy demokráciában nem utalgatni kell, mint a diktatúrában, hanem beszélni”. Hozzátehette volna: vagy nem beszélni, elhallgatni, sőt, irtani. Nehogy megtörténhessen a bűn: a jó magyar lurkónak nemcsak azt tesszük lehetővé, hogy Esterházy szövegeivel együtt élhessen, hanem ifjonti zsenge értelmét, lelkét Wass Albert-versekkel „mérgezi” e sötét, nemzetieskedő moloch. Ó, minő giccsparádé, a végén még ellepik e hont a giccspatrióták! (Akkor érné csak igazi csapás a mi jól kifizetett csőszeinket.)
Isten óvjon attól, hogy minden magyar lurkónak kizárólag Esterházy-szövegekkel kelljen szellemi frigyre lépnie, és így szülessenek az igazi értékrend szerinti hazafik.
A szerző székelyföldi újságíró
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
