Értékszempontú építészet

Tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését az Orczy Fórum egyik épületében az Építészet és Művészet Kévés Stúdió Galéria. Működése szerves részét képezi annak a környezetnek, amelyben létrejött, ugyanakkor kiállításaival, rendezvényeivel a magyar építészet fontos kérdéseire keresi a választ, az építészet, a társművészetek és a közösség kapcsolatát vizsgálja, a problémákat nemzetközi összefüggésbe helyezve, az értéket keresve egyetemes mércét használva.

Zenei est az évfordulón. A Kévés Stúdió Galéria és az Építészek, Mérnökök, Képzőművészek Egyesülete zenei estet rendez holnap este hat órai kezdettel a galéria Tíz év című jubileumi kiállításához kötődve. Fellép Geiger György Kossuth- és Liszt-díjas érdemes trombitaművész és Maros Éva Liszt-díjas hárfaművész. A bevezetőben Kubik Anna alternatív Kossuth-, Jászai Mari-és Magyar Örökség díjas színművész mond verset.

Sok minden épült az Orczy Fórumban, mire az ezredforduló első éveiben teljessé vált az építészeti együttes, elismerésekben is bőven részesült. Kétszer is díjazta a Nemzetközi Ingatlanszövetség, közismert nevén a FIABCI: tíz éve Special Recognition-díjjal tüntette ki az akkor még csak terv formájában bemutatott városközpont koncepcióját, és az akkorra már megépült első épületet, a szervezet 60. világkongresszusa alkalmával pedig az idén tavasszal Prix Excellence I. díjjal tüntették ki az Orczy Fórum Városközpont megvalósításáért a Kévés György Kossuth-, Ybl- és Prima-díjas építész vezette Kévés és Társai Zrt.-t. Két évtized munkáját, szakmai eredményeit ismerte el a díj, és nyilván azt is, hogy igazi közösségi térré vált az együttes, mégpedig két olyan építmény miatt, amelyet ritkán találunk az új épületegyüttesekben: egy kápolnától és egy galériától.
A félig a földbe süllyesztett kápolna emlékhely is, hiszen a Józsefváros már 1848-ban is létezett, igazi forradalmi kerületnek nevezhetjük, de építészetileg is példamutatók voltak a Nemzeti Múzeum körüli paloták, amelyeket a legjobb építészek terveztek. Az 1956-os forradalomnak is a központja volt a kerület, itt sorakoznak a legfontosabb helyszínek. Miután Kévés György dédapja ’48-as honvéd volt – március 15-ét ma is az ő sírjánál ünneplik Zsámbékon –, ő pedig itt élt, nemzetőr volt 1956-ban, a kápolna, tetején piros-fehér-zöld kereszttel mindkét forradalomra emlékeztet, s minden hónap utolsó vasárnapján misét celebrál itt Vértesaljai László jezsuita atya, akit 1956 ötvenedik évfordulóján csúnyán megvertek a rendőrök.
Havonta legalább egyszer a galériában is összegyűlik „sok jó ember”, akiknek ráadásul nem kell szűk helyen elférni, mert a tér elég tágas. Kéthavonta nyílik kiállítás, amelyet társművészeti rendezvények kísérnek. Egyszerre mutatnak be a tárlatok értékes építészeti és képzőművészeti teljesítményeket, mintegy folytatásaként annak a munkának, amelyet Fajó János, Fábián László és mások végeztek a Józsefvárosi Galériában. Az első kiállításnak éppen az volt a címe: Volt egyszer egy Józsefvárosi Galéria. Most már a félszázat közelíti a tárlatok száma. A koncepció lényege az építészet és a képzőművészet erőinek ötvözése, a konstruktív törekvések felkarolása a művészetek egysége jegyében. „A magyar építészet már az első világháború után kisiklott, fogalmaz ezzel kapcsolatban Kévés György, holott olyan mesterek alkottak, mint Rimanó-czy Gyula, az Olgyay fivérek, Nyíri és Lauber, vagy Molnár Farkas, a korszak hivatalos ízlését azonban a neobarokk jellemezte, s 1945 után a magyar neobarokkból csinált szocreál építészetet. A legjobbak persze ebbe belehaltak vagy elmenekültek. Nincs tehát alapja a kortárs magyar építészetnek, ez a legnagyobb baj, nem tudott létrejönni egy olyan építészeti kultúra, mint a finneknél, a dánoknál vagy Svédország déli részén.”
Jó példákat, nagyszerű egyéni és csoportos teljesítményeket mutatnak be a galéria tárlatai, amelyek újra és újra rákérdeznek: miből, hogyan születhet meg a magyar építészeti kultúra? Vagy az végképp elsorvad? Ha így lenne, az tragikus lenne a nemzeti kultúra egésze számára. Éppen ezért létrehozták az építészek-műértők-képzőművészek egyesületét, amely itt tartja összejöveteleit, s amelynek az a feladata, hogy a tárgyi kultúra területén működő szervezetek, alkotók megtalálják egymást, közös elképzeléseket dolgozhassanak ki.