Eredetileg öt ország fiataljai számára teremtettek lehetőséget a díj alapítói, hogy megpályázzák az elismerést. Csehország, Horvátország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia után az idén Románia művészeti egyetemistái is beküldhették műveiket a pályázatra. Az is pozitív változás, hogy a Vienna biztosítótársaság is díjat alapított. Így a hat-hat, egyenként négyezer euróval járó első, illetve háromezer eurós második díj mellett kiadják a cég ugyancsak hat, ezer euróval járó díját is, négy művész pedig „személyes meghívást” kapott Agnes Essl asszonytól a múzeumban való újabb bemutatkozásra. Az idén még fontosabbá teszi a történteket, jelentősen növeli a díjak, a kiállítás felé irányuló figyelem körét, intenzitását, hogy a több évtizeden keresztül formált magángyűjteményből éppen tíz évvel ezelőtt lett múzeum, amely kiállításaival a kortárs művészet egyik leghatékonyabb népszerűsítője Közép-Európában. Az évfordulós rendezvénysorozat egyik jelentős eseményeként meghívták a világ néhány jelentős kortárs múzeumát, kiállítóhelyét, hogy általuk fontosnak tartott művészek munkáinak bemutatásával adjanak számot, milyen úton-módon lehet eredményesen kortárs gyűjteményt létrehozni, műveket népszerűsíteni.
Magyar szempontból különösen fontosak e kérdések, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai szerint e feladat a lehetetlennel egyenlő. Legalábbis annak alapján, amit az arra hivatott állami kiállítóhelyek (nem) produkáltak. Nem véletlenül teszi fel a kérdést a katalógusban a cseh zsűritag, Jiri Svestka: „Miért van az, hogy az utóbbi időben Magyarországon csak igen kevés nemzetközileg is releváns alkotó jelentkezik, szemben például Romániával vagy Lengyelországgal?”
Az egyik lehetséges válasz éppen az, amit a vendéglátó múzeum az Essl-díjasok tárlatával fogalmaz meg: divatos tendenciák, trendeket követő munkák bemutatása helyett a művekben megfogalmazódó eredetiségre, egyéni mondandóra figyelve lehet csak felfedezni új tehetségeket. Ebből a szempontból az idei Essl Award-kiállításon a szlovák mellett éppen a magyar anyag tűnik figyelemre méltónak. Az első díjas Keller Diána (Magyar Képzőművészeti Egyetem) videomunkái szellemes alkotások, kiváló példák a világ változásainak, az alig észrevehető átalakulásoknak vizuális eszközökkel való megragadására. A második díjas Pintér Zoltán (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) művei különös hangulatú időutazások, a videoképekből újra és újra újabb képsorok bomlanak ki, vezetik a nézőt a történelem, az egyéni sors, a psziché ismeretlen tartományai felé. A VIG-díjas Fátyos Viola (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) művei közül különösen konceptuális, „hímzett” fotói érdekesek, amelyek a hétköznapi környezet elemeit mutatják be új, meglepő összefüggésrendszerben. A személyes meghívást kiérdemlő Adamkó Dávid (Magyar Képzőművészeti Egyetem) Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versének szövegét adja, mégpedig szó szerint Michelangelo Dávid-szobrának szájába, ugyanis a gipszmásolat fejére egy beszélő fejről készült, színes képet vetít. Kínai lobogó előtt jelenik meg a szobor, arra utalva, hogy Petőfi tananyag az iskolákban abban az országban, ahol sokan ma sem gyakorolhatják szabadon emberi jogaikat. A Tienanmen téren húsz évvel ezelőtt egyébként többek közt ezt a verset szavalták a vérbe fojtott diáktüntetésen a fiatalok a tankok árnyékában. Mivel azonban a mű címét nemcsak magyarul és angolul olvashatjuk, hanem – Sloboda, láska – szlovákul is, az egyetemes, illetve távoli kontinensekre vonatkoztatható jelentés mellett nem nehéz a műből aktuális közép-európai üzenetet is kiolvasni.
(Essl Art Award Cee 09, Klosterneuburg, 2010. január 17-ig.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
