A megrendelés után az NKH újabb beszerzési eljárást indított, immáron minimum ötszázezer darab dokumentum beszerzésére. Az eljárás során mindössze egy érvényes ajánlat érkezett – ismét a Techno-Progresstől. Az ajánlattevővel október végén szerződést is kötött az NKH. Másnap a céget 25 millió forintért megvásárolta az Erdős Ákos érdekeltségi körébe tartozó Állami Nyomda.
De vajon mit is vett a jó orrú befektető? A Techno-Progress, amely ugyan informatikai vállalkozás, mégis feleslegesnek tartja, hogy saját honlapot üzemeltessen, 1991 óta létezik. Utolsó tulajdonosa 2008. április 3-tól a Seychelle-szigeteken bejegyzett Astonville Continental Corp. A cég tulajdonosa komoly üzleti lehetőséget látott a Techno-Progressben. Csakis rosszindulatú kutakodók gondolhatnak arra, hogy az illető előre tudott valamit az NKH szándékairól.
A kft. 2007. december 31-én 3,5 millió forint saját tőkével rendelkezett, tárgyévi forgalma 13,5 millió forintot tett ki, 2,4 millió forintnyi adózott veszteség mellett. Mindezt a megjelent információk szerint egy fő alkalmazásával érte el, aki nyilván dr. Pais Károly, a társaság előző tulajdonosa és ügyvezetője.
Az ügy első furcsasága, hogy a céget az NKH olyan eljárásban választotta ki, mint szerinte megfelelő ajánlattevőt, amely nem a közbeszerzési törvény, hanem a 143/2004 (IV. 29.) számú, nemzetbiztonsági érdekeket érintő kormányrendelet hatálya alá tartozik.
*
A jogosítványok ugyanis egyedi, hamisítás ellen védő speciális biztonsági elemeket tartalmaznak, és jó néhány országban a személyazonosságra szolgáló alapdokumentumként szolgálnak. EU-országba magyar állampolgárok csupán jogosítvány felmutatásával is beléphetnek. Az ilyen beszerzési eljárásokban fokozott figyelmet szokás fordítani a meghívott ajánlattevő referenciáira, tulajdonosi hátterére és pénzügyi stabilitására. Továbbá: az ajánlattevőket a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) által kezelt, minősített ajánlattevői listáról lehet és kell meghívni.
Azaz a Techno-Progress Kft. ezen a listán vélhetőleg szerepel. Ebben az esetben az NBH biztosan ismerte a tulajdonos kilétét, és nem talált személyében kivetnivalót. Ami azért érdekes, mert ha az illető magyar állampolgár, akkor bizony felmerül az adóelkerülés – „adóoptimalizálás” – gyanúja. A cég referenciái – amennyiben léteznek – nyilvánosan nem fellelhetők. Pénzügyi helyzete viszont a legjobb akarattal sem mondható stabilnak.
Felmerülnek további kérdések is: vajon milyen csúcstechnológiát birtokolhat a Techno-Progress, amelynek láttán a magyar bankjegyeket előállító Pénzjegynyomda, továbbá az abszolút piacvezetőnek számító Állami Nyomda úgy döntött, hogy szégyenszemre még csak ajánlatot sem nyújt be egy negyedmilliárd forint értékű beszerzési eljárásban? Hiszen kétségkívül Góliát méretű piacvezetőket kényszerített térdre a Techno-Progress, ami önmagában sikersztori.
Ezek után a Techno-Progresst 25 millió forintért megvásárolta az Állami Nyomda. A cégvásárlást Zsámboki Gábor, az Állami Nyomda vezérigazgatója az alábbiakkal indokolta: „A felvásárlással elsősorban olyan speciális technológiai jogok használatát szereztük meg, amelyek a biztonsági nyomdaiparban elengedhetetlen fejlesztésekhez szükségesek.” Az indokolás azért is érdekes, mert – ezek a jogok a kft. 2007-es mérlegében maximum 3,5 millió forintot értek, ha a befektetett eszközök rovatban ezek találhatók. A gyártókapacitás hiányáról nem is beszélve, mert az ismertetett számokból kiderül, hogy a Techno-Progressnek maximum játéknyomdája van.
A nyomdai kapacitás hiányának persze az NKH figyelmét is fel kellett volna keltenie. Itt gépbérletről nem lehet szó, mert akkor a bérbeadót is fel kell tüntetni a beadott ajánlaton, a hírek viszont egy ajánlattevőről, és nem fő- és alvállalkozó(k)ról szólnak. Ha az Állami Nyomda „elsősorban” jogokat vett, amikor megvette a céget, vajon hogyan felelhetett meg az NKH felé egy fellelhető gyártókapacitással nem rendelkező ajánlattevő?
Végül essék pár szó az eladóról is! A 25 millió forintos vételár kevesebb mint százezer eurónak felel meg. Ennek fejében az Állami Nyomda egy olyan piacon jelenik meg, amelyre még ajánlatot sem mert tenni (!) – kétszer egymás után. E történet valószínűleg bekerül a magyar kormányzati beszerzések különös históriái közé, ám szakértőink azt sem tartják kizártnak, hogy kis idővel a hatóságoknak is szemet szúr.
Balsai István, a Fidesz jogi igazgatója a Magyar Nemzet által föltárt ügyletet úgy értékelte: nyilvánvaló, hogy a nemzetbiztonsági indokokra való hivatkozás csupán ürügy volt arra, hogy megkerüljék a nyílt közbeszerzési eljárást. Hozzátette: az elmúlt években bevett gyakorlattá vált, hogy hajuknál fogva előrángatott indokokkal addig szűkítik a lehetséges pályázók körét, amíg végül már csak a balliberális holdudvar valamely cége indulhat el és nyerhet meg egy-egy pályázatot – fogalmazott az ellenzéki politikus.
Rámutatott: a jogosítványtender kapcsán egy külföldi cég magyarországi képviseletétől kapott levelet a napokban, amelyben pontosan ugyanazokra a furcsaságokra hívták föl a figyelmét, mint amelyek lapunk cikkében is szerepelnek. Balsai István szerint a botrányos ügylet hátterében fölsejlik Erdős Ákos korábbi üzletfelének, Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnöknek az árnyéka. A jogi igazgató kiemelte: a Fidesz az ilyen és ehhez hasonló ügyeket dokumentálja, és amennyiben jövőre a választók bizalmából olyan helyzetbe kerülnek, alaposan áttekintik azokat, és ha kell, megteszik a szükséges lépéseket.
Több mint üzletfél. Gyurcsány Ferenc és Erdős Ákos üzleti kapcsolata még 2002-ben kezdődött, amikor Erdős cége, a Láng Holding Rt. megvásárolta Gyurcsánytól a Perfekt Rt.-t. Két évvel később hatalmas botrányt kavart, amikor Erdős Ákos – sokak szerint nevetségesen alacsony áron – megkaparinthatta az addig állami kézben lévő Nemzeti Tankönyvkiadót. A vételár 3,2 milliárd forint volt, holott a cég akkoriban évi félmilliárd forintnyi hasznot termelt. 2006-ban Erdős eladta a Láng Holdingot, s így a Perfekttől és a Nemzeti Tankönyvkiadótól is megszabadult. Az Állami Nyomda azonban a mai napig az ő érdekeltségébe tartozik, igaz, már nem közvetlen, csupán közvetett tulajdonosi részesedése van benne egy amerikai cégen keresztül. Mellesleg Gyurcsány és Erdős közös gyökerei a Kommunista Ifjúsági Szövetségig (KISZ) nyúlnak vissza: míg Gyurcsány a KISZ KB titkáraként építette karrierjét, addig Erdős a KISZ által alapított Ötlet című lap főszerkesztője volt. (P. T.)
