A sorsfordító közéleti tevékenységekben való többéves aktív ténykedése után a parlament alelnökeként is politikusnak érzi még magát?
– Valójában semmilyen változás nem történt, de természetesen mégis más a helyzetem. A lényeget illetően azért nem történt változás, mert ugyanazt teszem, mint az elmúlt két évtizedben. A megváltozott helyzet viszont abban nyilvánul meg, hogy más keretek, más lehetőségek között teszem a dolgomat.
– Mindenesetre úgy látom – ha nem sértem meg –, hogy jól elvan a napi politikai adok-kapok nélkül.
– Ma is adok, ma is kapok. Mindenesetre az biztos, hogy a parlament alelnökeként más feladataim vannak, nem is volna ildomos, ha pártpolitikusként ugyanolyan módon tevékenykednék, mint korábban.
– Láttunk már politikailag is aktív házelnököt, vagy éppen alelnököt.
– A parlamenti demokráciát működtetni kell, van egy házszabály, amely kijelöli a közös munka kereteit. Aki ezen változtatni akar, az szerezze meg a kétharmados többséget. De magán a szabályrendszeren kívül is úgy gondolom, hogy az Országgyűlés munkájának irányítása olyan jellegű csapatmunka, amelyben, függetlenül attól, hogy ki melyik oldalról érkezik, a lehető legkevesebb helyet kellene biztosítani a pártpolitikai megfontolásoknak. A Ház vezetésében volt példa arra, hogy valaki ezeket a kereteket tágítani akarta, de az ilyesmiből politikai balesetek származhatnak.
– Ha már politikai baleseteket említett, az MDF-ről kérdezném. Egyetlen párt sem szakadt annyi részre az elmúlt két évtizedben, mint a demokrata fórum, és most – anélkül, hogy a folyamatokat részletezném –, elérkeztünk odáig, hogy a Bíró Zoltán, majd Antall József nevével fémjelzett politika eljutott Bokros Lajosig és Somogyi Zoltánig. Aki egyébként egy helyütt azt írta, hogy a lakiteleki „régi MDF” már az Antall-féle párthoz sem hasonlítható, hiszen az előbbi például piacellenes volt. Ön szerint melyik MDF az igazi?
– Ezeket a fejtegetéseket eléggé rosszkedvűen olvasom. Azt érzem ugyanis, hogy nem tényismeretekkel bíró történésznek vagy politológusnak a fejtegetési vagy gondolatai köszönnek vissza, hanem a politikai szándékkal gyártott elméletek. Erre csak egy példa, hogy a kezdetektől szociális piacgazdaságban gondolkodtunk. Ezért én az ilyen torzításokat abba a kategóriába sorolom, amelyet inkább nem minősítek durva kifejezéssel. Nagyon sok ugyanis a dilettantizmus az ilyen jellegű eszmefuttatásokban.
– Somogyi Zoltán politikai elemző, csak mostanában merült fel lehetséges politikusként.
– Van sok, ilyen-olyan technikával felfuttatott ember, akire ma már nem is nagyon emlékszünk; olyanok, akik csapatmunkával, hangzatos módon próbálták befolyásolni a politikát különféle kiagyalt elméletekkel.
– Az elméletek azért többször megméretnek a gyakorlatban is.
– Nem mondom, hogy ezekben nincs részigazság, de az ember idővel pontosan érzékeli, hogy ezekben mennyire vannak jelen csak feltételezett, vagy éppenséggel szándékosan elhallgatott történések.
– Somogyi véleménye arra mindenesetre biztosan jó, hogy megkérdezzem öntől is: mi változott azok után, hogy az MDF lett a rendszerváltó kormány vezető ereje?
– Valóban volt egy eredeti lakiteleki MDF, amely az Antall József vezette kormány idején – köszönhetően annak is, hogy a kétharmados többség híján hihetetlen kényszerek határozták meg a munkát – megváltozott. Meg kellett felelni olyan elvárásoknak is, amelyek Lakiteleken nem rakódtak teherként az alapítókra. Az Orbán-kormány idején adódott egy olyan kegyelmi helyzet, amikor – azt gondoltam – kormánypártként könnyebb az eredeti értékek mentén megszervezni az MDF-et. De akkor már elkezdett megerősödni, hadd fogalmazzak így, az idegen megszállók jelenléte a párt háza táján.
– Ezalatt mit ért?
– Rögtön válaszolok, de még folytatnám: ezért érzem magam politikai emigránsnak ebben a helyzetben. Annak ellenére érzem ezt, hogy a Fidesz által vezetett szövetségben, a Nemzeti Fórum részvételén keresztül teljesen úgy érzem, hogy minden lehetőségem megvan a saját elveimnek és értékrendemnek megfelelő politizálásra. De ez nem teszi semmissé azt az érzést, hogy jogtalanul elüldöztek a szellemi szülőföldemről, az MDF-ből.
– Haza akar menni?
– Erre nem tudom azt mondani, hogy nem. Ezért beszélek nehezen az MDF-ről. Mint ahogyan a napokban elhunyt ’56-os hősnek, a szintén emigrálni kényszerült Pongrácz Ödönnek nem volt a hazájáról egy rossz szava, úgy én sem tudok rosszat mondani az MDF-re. Ödön bácsinak Magyarország vezetőiről megvolt a véleménye, mindegy volt, hogy Kádár Jánosról vagy Biszku Béláról volt szó. Nekem is megvan a véleményem a párt vezetőiről.
– Mit érzett, amikor kizárták?
– Nyilván borzasztó érzés volt. Vonultunk ki az ülésteremből, és körbeálltak bennünket az újságírók. A távirati iroda munkatársa azt kérdezte, mi a véleményem az MDF-ről. Azt mondtam, hogy az MDF-ről vagy jót, vagy semmit, most pedig jót nem mondhatok. Azóta így vagyok ezzel. Nem érdekel, hogy most éppen az egyik klikk hogyan áll a másik klikkel.
– Érdekelnének az idegen megszállók.
– Idegenek attól a szellemi közegtől, amely meghatározta az eredeti MDF-et.
– Már a Fidesszel közös kormányzás idején is így volt ez?
– Akkor azért még több volt az azonosulási pont. De már akkor tapasztalni lehetett, hogy mindez erőltetett és izzadságszagú. Egyesek számára fontossá kezdett válni a hatalom, a médiaszereplés.
– Az MDF-ből kizárt alapítók, önnel az élen, új politikai formációt hoztak létre, a Nemzeti Fórumot. De nem váltak párttá.
– Ha párt lenne, akkor rögtön az első kérdésben az hangzana el, hogy miben más, mint a Fidesz. Ez alkalmat adna a szembeállításra. Hogy soha nem lesz párt, azt nem mondom. De azt kijelenthetem, hogy az önkormányzati választásokat követő időszakban sem alakul párttá. Ugyanakkor a helyhatósági választásokon, ahogyan korábban is tettük, indítunk jelölteket.
– Azért így is adódhat a kérdés, hogy miben különböznek a Fidesztől.
– Az országban létrejött szövetséget, az új többséget nemcsak a közös ellenfél tartja egyben, hanem a közös jövőkép is. De ez nem egyenlő azzal, hogy ez a közös jövőkép az új többség minden tagja számára ugyanazt jelenti. Sokan szeretnének csatlakozni a szövetséghez, és szeretnék magukat aktivizálni is ebben a szövetségben, de az egyre népszerűbb Fidesz sok esetben joggal fogadja gyanakodva ezt a közeledést. És a csatlakozni szándékozók mindegyike sem biztos a Fideszbe igyekszik. Számukra jelenthet átmeneti vagy végleges közéleti erőteret a Nemzeti Fórum. De azt világossá tesszük, hogy a szövetségen belül fogunk politizálni.
– Gondolkodott már azon, hogy hol volt a fordulópont? Mikor volt az utolsó lehetőség arra, hogy mondjuk ön bent maradhasson az MDF-ben, vagy hogy a párt ne váljon azzá, amivé – látjuk – vált?
– Több ilyen pont volt, de nem volt elég erőm megakadályozni.
– Lelkierőről beszél? Vagy támogatottságról, háttérről?
– Lelkierőm volt, hátterem nem. Vagy nem tudtam meggyőzni embereket. Alaposabban végig kellene gondolnom, hogy mik voltak a fordulópontok. Nem lehet egyet kiemelni közülük.
– Akkor emeljen ki néhányat.
– Nézze, készülök arra, hogy a sok kis apró jegyzet, levelezések, naplóim alapján feldolgozzam a történteket. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a Lakiteleken őrzött rendszerváltó archívum történészek általi feldolgozását biztosítom.
– Másként kérdezem: van olyan ember, akit oda kellett volna engedni, vagy esetleg olyan, akit éppen nem?
– Méltatlan lenne most erről beszélnem.
– Látom, nem akar mondani semmi konkrétumot.
– Nézze, egyetlenegy dolgot mégis kiemelek. Azért, mert egy nagy tévedésem volt. 1990 elején magam is elhárítottam azt, hogy tavasszal képviselőjelöltként induljak a parlamenti a választásokon. Tévedés volt azt hinni, hogy majd jönnek a profi politikusok, és mi majd az MDF háza táján véghezvisszük mindazt, amit addig nem tudtunk megtenni, például a jól működő szervezeti struktúra kiépítését.
– Már a kezdetekben ott rejlett a bukás lehetősége?
– Húsz év távlatából igen. Újra kell építeni az egészet.
– A jelenlegi MDF-hez vezető út mikor kezdődött? Ha nem is egy pillanat alatt fordult a párt ebbe az irányba, de kellett lennie egy olyan meghatározó időszaknak, amely után már ez volt az irány. Ön mikorra teszi ezt a periódust?
– Az elmúlt évtizedek hipnotikus, szellemi kábítószeres időszaka hozta létre a jelenlegi, Bokros Lajos nevével fémjelzett MDF-et is. Sokan megdöbbenve vették észre, hogy akiket ma az MDF vezetőinek ismerünk, rövid idő alatt megváltoztatták az arcukat. Vagy talán nem is változtatták meg, hanem éppen akkor mutatták meg az igazit. De konkrétumokat tényleg ne kérjen tőlem.
– Térjünk vissza a Nemzeti Fórumhoz! A szervezet saját maga által szabott küldetése a magyarság összetartása, az értékek megőrzése, átörökítése. Mint elnök, hogyan tekint arra, hogy a jobboldal – főként a Jobbik megjelenésével – többosztatúvá vált?
– Az MDF 1988–89-ben egy olyan politikai erőt kívánt teremteni, amelyben a kereszténydemokraták, a népnemzetiek és a nemzeti liberálisok együttműködnek. Azt gondolom, hogy a Fidesz–KDNP, a szövetség most képes lesz erre a rendkívüli teljesítményre. A két évtizedes csalódottság felerősítette a veszélytudatot, kényszerítő erőt szült, amelyet követően azt érezzük: minél gyorsabban, ha úgy tetszik radikálisan kell megteremtenünk a gyökeres változás feltételeit. Én magamnál radikálisabb embert nem ismerek az országban, ugyanis gyökeres változást akarok. Volt ugyan rendszerváltozás, de ez a rendszer rossz. A Jobbik nem kormányképes politikai erő, és ebben a formájában inkább indulatokat kelt, mint megvalósítható nemzetépítő gondolatokat.
– Hogyan viseli el az ön eszményeitől távol álló politikai kultúrát?
– Valójában egy ápolónőtől kaptam egy szemléletes politikai leckét: amikor megkérdeztem, hogy miképp tudják elviselni a nehézségeket, a betegek mosdatását, tisztába tételét, azt válaszolta: a beteget gyógyítani kell, nem szagolni. Sokszor így vagyok én is a politikával: ha szagolnám, messzire menekülnék. Az országot gyógyítani kell, mert beteg.
– Az ön által vallott egészséges jövőkép érdekében mit tud tenni a Nemzeti Fórum?
– A munkacsoportjainkkal különböző képzéseket szervezünk, készülünk az önkormányzati választásra, amelyen 450-500 jelöltünk lesz. Az első 180-nal már leültünk kiscsoportos foglalkozás keretein belül, és hét végi képzéseket is tartunk számukra. A frakciószövetséget azzal segítjük, hogy minél több képzett és emberileg, szakmailag hiteles embert biztosítunk számára a politikában. Jó érzéssel tölt el, hogy sok a fiatal a jelöltjeink között. Segítségünkre lehet az a tény, hogy a mostanival szemben húsz éve nem volt veszélytudata az ország többségének. Az elmúlt nyolc év politikája azonban kiszakította őket ebből a zsibbadt állapotból. Rájöttek, hogy veszélyben van a hazájuk, a földjük, a vagyonuk, a jövőjük, ezért fenyegetett állapotban élnek.
– A napokban adták át önnek a Polgári Magyarországért díjat, eddigi politikai munkájának elismeréseként. Akkor arról beszélt, hogy az iskolát és a templomot se hagyjuk elveszni. Elég mindehhez megnyitni a Gyurcsány–Bajnai-éra alatt bezárt iskolákat, vagy egy szellemi, erkölcsi fellendülést is szorgalmazni kell?
– A legfontosabbnak azt tartom, hogy akárhány gyermek van is egy-egy településen, legyen óvoda és alsó tagozatos kis iskola. Ez pedig állami feladat. Helyben lévő, nevelő iskola nélkül nem lesz nemzeti reneszánsz.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
