Menetrendszerváltás

Hajdanán, amikor a „nép gyakorolta a hatalmat”, a söripar mindig felkészült a nyárra. Ez azt jelentette, hogy az első meleg késő tavaszi, kora nyári napon, mintegy varázsütésre az ország minden üzletéből, csapszékéből, kocsmájából kifogyott az olcsó magyar sör. NDK-s, csehszlovák, lengyel vagy éppen egyiptomi terméket továbbra is lehetett kapni, de nem 3,50-be kerültek, hanem akár 4,20-ba is, ezért az idült sörisszákon kívül nem kellettek a kutyának sem. Azóta a sörfronton kitört a kapitalizmus, életünk sok más területén viszont mindmáig létező szocializmus (magyarán: káosz és anarchia) van.
Vajon mit jelent az, ha a BKV felkészült a télre? Azt, hogy hozzáigazítják a járműveket, az eszközöket, az alkalmazottakat a változó külső körülményekhez? Aligha, hiszen amint aláereszkedik az égből az első hópihe, a fővárosi tömegközlekedés nyomban összeomlik, s csak az ellenőrök állnak továbbra is hivatásuk magaslatán.
Csütörtökön hajnalban 0 Celsius-fok alá kúszott a hőmérő mutatója, erre a közlekedési vállalat autóbuszainak harmada azonnal bedöglött. Nem akarunk beszállni a számháborúba, hiszen volt, aki csak 243, s volt, aki 500 hibás autóbuszt számolt össze, de az 1400 meglévő és 1100 forgalomba állított járműből a 243 lerobbanása is apokaliptikus állapotokat idéz elő, így joggal aggódhatunk a BKV téli felkészülésének hiányosságai miatt. Ez esetben az sem vigasztal minket, hogy az átmeneti csőd minden évben menetrendszerűen bekövetkezik (a menetrendet nem itt kéne betartani), mert a megbízhatóságnak és kiszámíthatóságnak nem ez a kívánatos formája.
Lehet, a BKV illetékesei nem tudják, mi az a tél, ezért nem tudnak felkészülni rá, de az is megeshet, náluk a felkészülés nem jelent egyebet, mint alkalmat (gyakran ürügyet) keresni a közpénzek változatos indoklású lenyúlására. Így amikor bejelentik, hogy a BKV felkészült a télre (nyárra, csúcsforgalomra, olajválságra, akármire), gyakorlatilag azt közlik velünk, hogy egy sajátos érdekcsoport már megint bezsebelte, szétosztotta udvaroncai között az adófizetők pénzének egy (jelentős) részét, de a szakértelem már csak ilyen sokba kerül.
„A fejétől bűzlik a hal”, tartja a bölcs mondás, s a BKV zűrzavaraiból kihámozható összkép élesen tükrözi a cég felsőbb vezetésében, a Fővárosi Közgyűlésben uralkodó viszonyokat. Mindenesetre a tömegközlekedés árait a fővárosi „honatyák és honanyák” határozzák meg, olyan hozzáértők, akik még véletlenül sem utaznak az általuk „tulajdonolt” járművekkel. Ugyanakkor lehet valami érzékük a dologhoz, mert szerdán – a buszok lerobbanása előtti délutánon – határozták el a BKV-s tarifák emelését, előre büntetve azokat a budapestieket, akik feltehetőleg a jelenlegi, nem létező koalíció ellen szavaznak majd a következő választásokon. Hozzáteszem: Horváth Csaba volt főpolgármester-helyettes saját agymenése szerint rendbe rakta a BKV ügyeit, a főváros cégei közül még az működik a legjobban. Horváth ráncba szedné az egészségügyet, a csatornázást, a köztisztaságot, sőt a hitelügyeket is, csak győzzük megfizetni az MSZP várospolitika árait. A szabad demokrata és a koalíciós hozzáértés sem volt olcsó. A főváros hitelállománya pillanatnyilag 160 milliárd forint, ám hozzáadva a Horváth által rendberántott BKV-s adósságot is, 244 milliárd. Ebben nincs benne a Bajnai által beígért 23 milliárdos állami támogatás, amit nyugodtan költhetnek jogtalan végkielégítésekre, érdektelen tanulmányokra, kontraszelektált semmittevők apanázsára, mert az utalás egyetlen feltétele, hogy a cég emelje a jegyárakat.
Megnyugtatjuk olvasóinkat: csúcsra jár a korrupció, folyamatosan lopják a közpénzeket, törvényeket hoznak a közvagyon legális fosztogatására, következésképpen nemcsak a kormány, de minden feszültsége ellenére a Fővárosi Közgyűlés is a helyén van.