A konferencián előadó, később a kerekasztal-beszélgetésen felszólaló irodalomtörténészek – Elek Tibor, a Bárka folyóirat főszerkesztője, Papp Ágnes Klára, a Babes-Bolyai egyetem oktatója, Vincze Ferenc erdélyi születésű irodalomtörténész a Délvidékről, Beke Ottó Kárpátaljáról, Bertha Zoltán és Mizsér Attila a Felvidékről – egyetértettek abban, hogy a korábbi megnevezések, mint a nemzetiségi irodalom, kisebbségi irodalom, sőt a határainkon túli irodalom kifejezések egyaránt elavultak, érvényüket vesztették az elmúlt húsz év magyar irodalmi mozgásai következtében. A Felvidéken, a Délvidéken, Erdélyben, a Kárpátalján ugyanis periférikusnak nem mondható, az anyaországiakkal egyenrangú, sőt azokra is ható irodalmi műhelyek jöttek létre, amelyekhez nem ritkán anyaországi szerzők is csatlakoztak, míg más határokon túl született magyar alkotók áttelepültek az anyaországba.
Ma már a publikációk is közösek: a határokon túli folyóiratok gyakran anyaországi szerzőket is közölnek, sőt a könyvkiadóknál is hasonlók a törekvések. Tehát húsz évvel a rendszerváltás után megállapíthatjuk, hogy a magyar irodalom immár – ideológiáktól függetlenül – saját belső mozgásainál fogva újra egy és határtalan.
origo.hu
Megtámadtak egy kisgyereket a játszótéren, „cigányzabot” nyomtak le a torkán
