Végső búcsú a fegyverektől

1984 szeptemberében nyomták a kezébe első kis kék könyvecskéjét, s lett az Alba Volán igazolt sportolója Horváth Viktor. Az azóta eltelt negyedszázadban szekérderéknyi vb- és Eb-éremmel – csak a felnőttek között tizennégy arannyal – gyarapította a székesfehérvári, s egyben a hazai öttusa eredménysorát, többek között 2007-ben egyéni világ- és Európa-bajnoki címet szerzett. Idén magas vérnyomása miatt kihagyta a szezont, amelynek zárásaként végleges döntést hozott, a visszavonulásét. Tegnapi hivatalos búcsúztatásakor a sportág örökös bajnoka címmel tüntették ki.

Májusban a budapesti Világkupa-verseny előtt jelentette be, hogy vérnyomásproblémái miatt kihagyja az idényt, de hozzátette, a londoni olimpiát még megcélozza. Mikor jött el a pillanat, amikor rájött, hogy az időleges visszavonulásnak véglegessé kell válnia? – kérdeztük a 31 éves Horváth Viktort.
– Ilyen konkrét pont vagy pillanat nem volt, de a nyár folyamán kiderült, hogy a könnyített edzéseket sem bírom. Újra jelentkeztek gondok a lábammal mikroszakadások, húzódások formájában, nyilván a kombinált szám, az összevont lövészet és futás felkészülése sem tett jót neki. Megállni, elindulni, megint megállni, elindulni… A hátam miatt is ki kellett hagynom két hetet, ez a probléma még a pekingi olimpia előtt jelentkezett, s azóta sem múlt el. Pedig nem edzettem erősen, a lányok mögött futottam, a középmezőnyben úsztam, s mégis.
– A vérnyomása legalább normalizálódott?
– Gyógyszer nélkül nem. Édesapám is szedett ilyet, s neki beállt a vérnyomása, nekem viszont nem, így egyelőre kell a gyógyszer.
– Mikor jutott el odáig, hogy közölje a környezetével, nincs tovább?
– Októberben mentem el a főnökséghez, még az edzőkkel gondolkodtunk kicsit, hogy belevágjak-e az új szezon alapozásába, aztán már csak azon, hogyan jelentsük be hivatalosan a visszavonulásomat.
– Nem fájt a szíve a többiek, a fiatalok versenyeit, sikereit látva?
– Ősszel már nem, de nyáron, amikor mindenki ment a felnőtt- és korosztályos vb-kre, Eb-kre, valóban fölöslegesnek éreztem magamat.
– A megváltozott szabályok milyen szerepet játszottak a döntésében?
– Nem túl nagyot, hiszen februárban a pesti fedett pályás idénynyitón harmadik lettem, tehát valószínűleg tudtam volna alkalmazkodni. Az persze már akkor látszott, a lábamnak kevésbé fog használni a kombinált szám, tehát alapvetően a sérülékenység számított a fő oknak.
– Pályafutásából mit emelne ki legnagyobb pozitív és negatív élményként?
– Pozitívként a 2006–2007-es éveket, noha 2001-ben, amikor bekerültem a válogatottba, egyéni világbajnoki ezüstérmes lettem, csapatban és váltóban vb- és Eb-aranyat szereztem. Ám ez inkább a fiatalos lendületnek volt köszönhető. Aztán 2006-ban egyéniben megint sikerült a vb-ezüst, szinte minden versenyen dobogóra állhattam, 2007-ben pedig az Eb-t és a vb-t is meg tudtam nyerni, már megalapozott tudással a hátam mögött. Az első mélypont 2004-ben volt, amikor a pesti Vk-n kiment a bokám, így a vb-t elrontottam, az olimpiára nem vittek ki, az Eb-n pedig elszakadt egy izomrost a lábamban. Persze lehet, hogy ez a katasztrófa is kellett ahhoz, hogy aztán elinduljak felfelé. A második mélypont 2008-ban jött el, a budapesti vb-t dobogós pozícióból kellett feladnom újabb sérülés miatt, az olimpia előtt beállt a hátam, ami megakadályozta az éremszerzést, a lovaglásban elkövetett hiba pedig a tisztes eredményt. Sajnálom, hogy végül is ezzel kellett befejeznem.
– Az öttusázás életforma, egész napos edzéssel. Sikerült már átállnia a civil létre?
– Rosszabbra számítottam, persze az igaz, hogy lejárok a többiekhez mozogni, munka előtt hetente többször úszással kezdem a napot. Ráadásul a klubomat működtető Alba Volán Zrt. gazdasági igazgatóságán kaptam végzettségemnek megfelelő munkát, tehát a várostól, a barátoktól sem kellett elszakadnom.
– És az öttusától? Tervezi az edzősködést?
– Annyiban nincs hozzá affinitásom, hogy nem tudnám a nagyokat kínozni kemény fizikai edzésekkel, de a picikkel szívesen foglalkoznék, vagy a tusák közül leginkább a lövészetben segíthetnék. Huszonöt éve, 1984 szeptemberében kaptam meg az első sportolói tagsági könyvemet, ennyi idő alatt azért ragadt rám valami.

Kevés pénzből kiváló eredmények. Évzárót tartottak tegnap a magyar öttusázók Dobogókőn, ahol a hirtelen jött télben volt minek örülni: a 2009-es idényben felnőtt világ- és Európa-bajnokságon összesen hat dobogós – két első, egy második és három harmadik – helyezést gyűjtöttek be a mieink. Különösen szép évet zártak a sportág utánpótláskorú képviselői, akik az itthoni rangsorban a vívók mögött a második helyen zártak. Mindezt tették annak ellenére, hogy Magyar Öttusaszövetség pénzügyi helyzete igen sanyarú volt, amely az edzés- és versenykörülményekben éreztette hatását, az eredményekben szerencsére nem.