Velence vonallal és vonalon kívül

Minden eddiginél nagyobb sikerrel zárult Velencében november 22-én az 53. művészeti biennále: összesen 375 ezren látták, 18 százalékkal többen, mint a korábbit. E tárlat még véget sem ért, miközben megkezdődött a jövő év augusztusában nyíló 12. nemzetközi építészeti kiállítás előkészítése.

Nemrég hirdette ki a velencei biennále magyar pavilonjának kiállítására kiírt pályázat eredményét Petrányi Zsolt, a Műcsarnok ügyvezető igazgatója, a velencei biennále magyar pavilonjának nemzeti biztosa. A felhívásra kilenc pályázat érkezett, a zsűri döntése alapján Wesselényi-Garay Andor és Ferencz Marcel A BorderLINE című pályázata mutatkozhat be Velencében. Az értékelés szerint a nyertes pályázat a vonal „mint az építészet és az emberi létezés alapélménye” újrafelfedezésére és újraértelmezésére épül. „A BorderLINE koncepció alkotói merészen azt állítják, hogy géppel vagy szabad kézzel „az építészek nem tereket alkotnak és házakat terveznek, hanem vonalakat rajzolnak.”
Wesselényi-Garay tehetsége, felkészültsége alapján akár látványos, izgalmas kiállítás is születhet az elképzelés alapján. Az is valószínű azonban, hogy a magyar kiállítás, mint korábban nem egy esetben, ezúttal sem illeszkedik majd szervesen az építészeti biennále alapgondolataihoz, amelyeket annak igazgatója, a japán Kazuyo Sejima, a biennále első női igazgatója fogalmazott meg, s amelyek között kiemelt helyen szerepel az épület használóira történő utalás. Hogy valóban erre a tervre van szükség, abban úgy tűnik, Wesselényi-Garay Andor sem volt biztos, hiszen (társként) egy másik, European Unioff című projekttel is pályázott. Ott nem a vonalak, hanem a magyar pavilon elé épített minaretek kaptak volna főszerepet, de ez a vonal most nem jött be.
Félreértések vígjátéka, vagy újabb magyarosra szabott velencei tragikomédia? Ennek is, annak is nevezhető, ami történik, hiszen a zavar egyik oka ismét csak abban van, hogy a magyar pályázatot a velencei eseményektől teljesen függetlenül bonyolították. Amikor szeptember 22-én kiírták, még nem volt ismeretes az igazgató személye (így koncepciója sem). Hogy Kazuyo Sejima lesz az igazgató, az azon a napon, azaz november 9-én vált ismertté, amikor (déli 12 óráig) a hazai pályázatokat le kellett adni, a pályázók értelemszerűen csak a sötétben tapogatózhattak, amikor a biennále egészébe illő, nemzetközi figyelmet keltő projekt kidolgozására törekedtek.
Az Építészfórumon is megjelent hír egyik kommentálója egyébként felveti, hogy egy nemzetközi kiállításon talán nem szerencsés a BorderLINE kifejezés használata, mert a szó leginkább a pszichiátriai betegséget, a borderline-szindrómát juttatja eszünkbe. Ezt azonban sem az alkotók, sem a zsűri nem látszott figyelembe venni, pedig érdemes lett volna elgondolkodniuk azon, hogy a borderline-betegségben szenvedő állandóan a lét peremén érzi magát és másokat sem tud hová tenni. No meg azon is, ha már ez úgyis látszik rajtunk, miért kell ezzel még büszkélkedni is.