Hol vannak már azok az idők, amikor a műszaki egyetem szellemi köréhez tartozó értelmiségiek a rendszer cenzúrája elől bujkálva titkos szeánszokon, füstös klubokba húzódva hallgatták a dzsesszt. Hol van már a kádári kultúrpolitika, amely épp csak megtűrte a vasfüggöny mögé is beszivárgó úri huncutságot, és szigorú szemekkel figyelte a dzsessz lassú hódítását. A rendszerváltás után szocializálódott generáció, mi, akik diktatúra helyett legfeljebb a szabadesés ellen lázadtunk, csak hallomásból tudunk arról is, hogy dzsesszt hallgatni egykor lázadás volt, az ellenállás közös nevezője, elnémítottakat összekötő kapocs. Új idők új szele jött aztán, a szabad(os) szellem kiáradt. Ránk zúdult a világ. Túlzás lenne persze azt hinni, hogy a nagy szabadság felkapta, és a magyar dzsessz az elmúlt húsz évben betört a populáris műfajok közé.
Magyarországon igényes, a vendéglátózás felé még sandán sem kacsintó dzsesszklubot működtetni vakmerő misszió, még ha a műfaj nemzetközi sikerei alapján egyébként még azon sem kellene meglepődni, hogy egy fiatal bel-pesti dzsesszklub születésnapi bulijára be sem lehet férni. A hányattatott sorsú Hadik-palota épületében két éve működő Budapest Jazz Club pénteki születésnapján együtt ünnepelt Szakcsi Lakatos Bélától Borbély Mihályon, Bolla Gáboron, László Attilán, Oláh Kálmánon, Fábián Julin, Fekete-Kovács Kornélon, Oláh Tzumó Árpádon át Dresch Mihályig és Szőke Nikolettáig gyakorlatilag a teljes magyar dzsesszelit, már aki meg tudta tenni, hogy fellépés után legalább egy kis örömzenélés kedvéért beugrik. Az egykori Kossuth Klub épületébe álmodott dzsesszklub színvonalas programjával igazi találkozóhelye lett azoknak, akiknek nem kell a körítés, az amerikai dzsesszklubokra hajazó kocsmahangulat, az éttermi menü, és valamiért jól érzik magukat a zenével, meg a hely szellemével. Mert az európai színvonalú technika, a külföldi élvonallal erősített kínálat mellett a Budapest Jazz Club legfőbb vonzereje, semmi kétség, a genius loci. Az egykori Kossuth Klub kandallókkal, stukkókkal, tükrökkel díszített belső tere, a két szintet összekötő díszlépcső, a heroikus méretek egyedi ízt adnak a műélvezetnek, és abban halványan, de ott van az a kelet-európai Párizs, ami Budapest (lehetne).
Szakcsi Lakatos Béla átadja a helyét a születésnapi tortának, szünet, meggysör. A pultnál a magyar dzsesszélet valószínűleg legaktívabb névtelen zongoristája, egy másik Béla fellépéshez készülődik. Mindenkit ismer, mindenki ismeri. Két év konzervatórium után győzött a kényszer, a dzsessznek lőttek, s a múlt rendszerben mezőgazdasági szakmunkával kellett összekuporgatnia a kenyérrevalót. Béla bő éve az utcáról jött be a klubba. Itt játszik azóta is, világsztárok és a magyar elit árnyékában, koncertek szünetében, ingyen, szerelemből. Boldog, ha a nagyok jártukban-keltükben elismerik, s hogy ott lehet, ahol a dzsessz lelke lakik.
(Kétéves születésnap és jam session. Budapest Jazz Club, január 8.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
