Nagy nap a mai, hivatalosan is elkezdődött a Pécs 2010 programsorozat. Mégsem édes az öröm. Bárhogy próbáljuk, bárhogy dolgoznak rajta a marketingszakemberek, nem tudjuk elfelejteni az utóbbi négy év küzdelmeit, botrányait, bénázásait. És ha jobban megnézzük, az évad menedzsereinek arcán is erőltetett, túl feltűnő az optimistára kerekített mosoly. Mintha magukat is győzködnék arról, hogy minden rendben van. Pedig akinek egy év alatt kell behoznia három év lemaradását, az legfeljebb az „ahhoz képest” sikerélményével vigasztalhatja magát. Ahhoz képest, ahogy ez 2008 végén kinézett, jó a helyzet, lesznek események, a közterek majdnem elkészültek, a nagyberuházásokkal is fokozatosan végeznek, legkésőbb 2011-ig. Nem lesz bukás – lélegzett fel egy egész nemzet ma este a tévé előtt.
Az Európai Unió kulturális miniszteri értekezlete 2004-ben hozta azt a döntést, hogy hat év múlva Magyarország is adja Európa kulturális fővárosát (EKF). Akkor még boldogok voltunk. De hamar jött az elszomorodás. A politika ebbe is beletenyerelt: a szocialista kormányakarat 2005-ben az MSZP KISZ-keltetője, Pécs pályázatát tartotta alkalmasnak arra, hogy otthona legyen az egy évig tartó eseménysorozatnak. Bár a nyertes koncepciót civil értelmiségiek készítették, a választásra készülő szocialista városvezetés és a mögötte tülekedő párthad kisajátította a projektet, nagy táblákon mutogatta a majdan megépülő nagyszerű beruházásokat, benyomult a tervezésbe, és be akarta szorítani saját bürokratikus rendszerébe. Csakhogy nem volt képes megbirkózni a feladattal, pedig a 38 milliárd forintos összköltségvetés nagy kísértést jelenthetett. 2006 júniusában indult az igazi abszurd. Egymást követték az átszervezések, lemondások és kirúgások, a város élén is kétszer volt vezetőváltás, a kormány élén pedig egyszer. A hangsúlyt, régi szocialista beidegződéssel, mindvégig a presztízsberuházásokra tették, amelyek kivitelezésének megkezdését 2008 januárjára tervezték. 2008-ban azonban sehol nem tartottak. A megnyitóra is csupán az egyik készült el – rohamtempóban, de így is csak részben –, a közterek és parkok újjáélesztése című. A nagy kiállítótér 2010. április 15-ig készül el, a regionális könyvtár és tudásközpont június 23-ig, a konferencia- és koncertközpontot 2010. szeptember 30-ig kell átadni, a Zsolnay kulturális negyed befejezési határideje pedig 2011. január 1.
Páva Zsolt hivatalba lépésével hirtelen felgyorsult és helyes irányba fordult a szervezés. A legújabb gárda megpróbálta a hangsúlyt áttenni a programokra, igaz, nem túl ügyesen. Ezekről ugyanis az utolsó pillanatig semmit nem lehetett tudni. A szánalmas honlapon még szombaton sem volt az ideológiai rizsánál és egy-két eseménynél több. Végül kiderült, hogy a programok nagy része az eddig is jól-rosszul működő fesztiválok bekebelezéséből adódik, új koncepció kialakítására nem nagyon maradt idő, a hiányt néhány nagy durranás (világhírű írók és zenészek meghívása) és az utolsó pillanatban bevont civilek ötletei hivatottak betölteni. A német nyertes Ruhr-vidéken tomboló kreativitásnak itt nyoma sincs.
Nézzük mégis a dolgok jó oldalát: egy város, ha nehezen is, megújul, tavaszra elkészül a már nagyon várt autópálya, és a számítások szerint egymillió embert megmozgató eseménysorozat az egyébként is nagyon izgalmas délnyugati régió felé irányítja a figyelmet. De még mindig van miért drukkolni. Például azért, hogy 2011-ben is legyen itt pezsgő kulturális élet, és képes legyen a város elfeledtetni azt, amit egyelőre nehezen tudunk: a tétovázás, a mutyi és a politikai erőszak nyomasztó emlékét.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség