Ki a legjobb focista? A Baki! Dárdai Bence, a Hertha kiváló légiósának három fia közül a legkisebb még gyermeki őszinteséggel nevezte ki édesapja vagy Lionel Messi helyett a család kedves barátját (Sir Alex Ferguson és több bundesligabeli sztárfutballista szekszárdi borszállítóját, de ez egy másik történet) a legjobbnak. Ez nem csoda, hiszen ő passzolgatott vele gyakorlatilag folyamatosan tegnap a pécsi Lauber Dezső Sportcsarnokban – és máskor máshol hasonlóképpen – a sárga alapon piros pöttyös gumilabdával. Dárdai Pál immár hagyományosnak mondható, negyedik alkalommal megrendezett teremtornáján egyébként Baki villámigazolással a médiacsapatot erősítette, így sikerült a tavalyi eredményeket felülmúlni. A pontszerzés majd legközelebb talán összejön a két csapatra való helyi öregfiúk ellen…
Fő műsorszámként két NB I-es klub, a Pápa és a Kaposvár, három NB II-es, a REAC, a Kozármisleny és a hazai PMFC, valamint a Dárdai-féle All Star-gárda csapott össze egymással. Utóbbiban tavaly még a névadó és szervező is keményen odatette magát, ahogy szokta, idén viszont civilben figyelte, ahogy Szélesi Zoltán, Bódog Tamás, Mészöly Géza, Horváth Ferenc, Márton Gábor, az egykori pécsi osztrák légiós, Richard Niederbacher és többiek címvédés helyett két vereséggel elszalasztják az elődöntőt. Adódott a kérdés: miért nincs ott a pályán? „Mert még mindig fáj a bokám. Pedig azt akartam, hogy ha az őszi idény végén a Herthában még nem is, de ezen az itthoni jó kis focin már szerepelek. Ám nem megy, pedig műtét után folyamatosan végzem a rehabilitációt, itthon Mohácsra járok egy talpspecialistához. Most úgy látom, a tavaszi első három Bundesliga-meccset is ki kell hagynom.”
A pécsi és a berlini labdarúgás lassan legendává nemesedő alakja így jellemzi 2009-es évét: „Fent kezdtem, s lent fejeztem be. Mondjuk sejthettem volna valamit, hiszen szilveszterkor úgy lebetegedtem, hogy legurultam a lépcsőn, buli semmi, otthon lábadoztam. Aztán a Herthával majdnem megnyertük a bajnoki címet, végül negyedikek lettünk, a válogatottal jó pozícióba kerültünk, aztán abból sem lett semmi, jött a sérülés, a fájdalom, ennél már nem lehet roszszabb. Mégis bízom a jövőben, ahogy eddig is, fogamat összeszorítva dolgozom. Az első öt fordulóban eldőlhet a sorsunk, bár tíz pont a lemaradásunk, olyan csapatokat fogadunk, akik alig állnak előttünk, ha ezeket legyőzzük, odaérhetünk az osztályozós helyre. Nyárig szól a szerződésem, utána leülünk tárgyalni, ha nem folytatom a nagycsapatnál, számítanak rám az amatőröknél, már edzőként is.”
A fel-felröppenő pécsi szerepvállalását egyelőre nem tartja időszerűnek: „Van a csapatnak kiváló szponzora, mindig azt mondom az ittenieknek, őt kell megtartaniuk, elérve a kitűzött célt. Nekem marad ennek a tornának a megrendezése, nézzünk körbe, szaladgálnak, fociznak a gyerekek, gyűjtik az aláírásokat, felnőttből is akad bőven a nézőtéren, ha nincs támogató, mint tavaly, akkor is összehozzuk, ha van, mint idén, akkor is.” Árnyalja a képet, hogy Dárdai mint az amatőr foci nagykövete, az Arany Ászoktól kapott honoráriumát fordította a szervezésre, ez nem az a klasszikus szponzoráció, de mindent elmond a játékos hozzáállásáról.
Ő, ahogy mondja, kitűz maga elé egy célt, s megvalósítja. Most a Baranya megyei önkormányzat közgyűlésének Sport Díját kapta érte, jövőre talán a Hertha bennmaradását éri a kitartás.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
