Fojtópórázon az engedetlen alelnök

Medveczky Balázs, a Magyar Televízió ügyvezető alelnöke november közepén levélben fordult Czeglédi Lászlóhoz, az MTV Közalapítvány kuratóriuma elnökéhez, amelynek másolatát eljuttatta az Országgyűlés MSZP-s elnökéhez, Katona Bélához is. Ebben azt írja: a kisebbségi kormánypárt kivérezteti az intézményt, költségvetési fojtópórázon tartja. Mindkét hasonlat igencsak szemléletes, mondhatni brutális, de nem képes érzékeltetni a helyzet abszurditását a maga teljes mélységében.
Adva van egy gazda (ez jelen esetben a magyar állam, amelynek legfőbb törvényhozó szerve a parlament) és egy mindeddig hasznosnak, sőt nélkülözhetetlennek tekintett jószág, a közszolgálati televízió. A legtöbb képviselővel rendelkező, kormányzó párt a Nap-kelte című műsor, a Gyárfás Tamás-féle privát médiabiznisz felszámolása után a szó szoros értelmében hadat üzent az MTV-nek. Jánosi György (MSZP) beterjesztett javaslatára a szocialista képviselők nem kevesebb, mint 7,5 milliárd forint költségvetési támogatást vontak el az intézménytől. Pénz hiányában pedig lehet, hogy februárra, éppen az országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszakban egyszerűen elsötétül a közszolgálati televízió képernyője. Ami az Országgyűlés november 23-i döntése után immár nem fenyegetés, hanem valóságos lehetőség: a 2010-es évre ugyanis elvonták az MTV-től a maradék céltámogatást is. A parlament 190 igen, 151 nem szavazat és 12 tartózkodás mellett elfogadta Jánosi György a kormány által is támogatott javaslatát, amely elvette az MTV 2,4 milliárd forintos, a közalapítványhoz rendelt támogatását, és azt a Hungária Televízió Közalapítványhoz, azaz a Duna Televízióhoz rendelte. Az MTV jövőre az ideinél 9,4 milliárd forinttal kevesebből gazdálkodhat, és ezt az összeget takarékossági intézkedésekkel, racionalizálással már nem tudja kigazdálkodni.
Így fest a televízió fegyelmező eszköze, a fojtópóráz. A kutyatartók tudják, mire való a póráz: a nyakörvön keresztül az akaratukat közvetíti az állat felé. S ha az nem engedelmeskedik, bevetik a fojtó nyakörvet, amelynek célja, hogy a póráz rövid megrántásával kellemetlen érzést okozzon. A szakkönyvek felhívják a figyelmet: a rosszul használt fojtó nyakörvvel csak kínozzuk a kutyát, eredményt nem érünk el. A fojtó és a szöges nyakörvek csak a rendkívül temperamentumos, erős kutyáknál használhatók célravezetően. Jó, ha az ilyen fegyelmező eszközt szakember, tréner kezeli. Mint mondjuk Bednárik Imre, akit „cégvezetőnek” nevezett ki az MTV kuratóriuma „az indulatos tévéalelnök kontrollálására”. A MSZP, az immár de facto nem létező, de azért jogait gyakorló SZDSZ és a felismerhetetlenségig átalakult MDF kurátorai kétharmados többségben nevezték ki Bednárikot mint afféle többpárti komiszszárt az MTV gazdálkodásának ellenőrzésére, eleget téve ezzel a miniszterelnök elvárásának. Amitől persze valószínűleg egy forinttal sem jut több pénz a tévének. Továbbá a kétharmados médiatörvényt felülíró feles cégtörvénnyel a köztévé élére helyezett Bednárik döntési kompetenciája messzemenően tisztázatlan. A hosszadalmasnak ígérkező jogi kötélhúzás feltehetőleg némi levegőhöz juttatja a leépítéssel fenyegetett dolgozókat, különös tekintettel a vidéki stúdiók munkatársaira. A sztrájkbizottság vezetője az elbocsátások felfüggesztését a tiltakozó dolgozók és az életbe lépett sztrájkfenyegetés következményének tartja. Még ezt a változatot sem lehet kizárni, de szemléletesebben fogalmazhatnánk úgy: a fojtópóráz szíja rátekeredett az ebtartó nyakára, így most már a kutya vonszolja a gazdit, és nem fordítva.
Kérdés, hogy az MTV jelenlegi, kivérzett állapotában mennyire erős vagy temperamentumos. Szerintem gyenge, mint a harmat, ez látszik a műsorain is. Engesztelő áldozatnak ideális. Politikai gazdái most úgy bánnak vele, mint a brazil állattenyésztők azzal a barommal, amelyet a többiek érdekében áldoznak fel, amikor áthajtják a csordát egy húsevő ragadozókkal teli, trópusi folyón. Ilyenkor behajtanak egy állatot a vízbe, és meg is sebzik, hogy a vérre odacsődüljenek a piranhák. Ezek széttépik áldozatukat, mialatt a csorda néhány kilométerrel feljebb sértetlenül átjut a túlpartra.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) adatai szerint a médiatörvény 1996-os hatálybalépése óta körülbelül 600 milliárd forintot költött a magyar állam a közszolgálati médiarendszerre. Ebből 20 milliárd ment el gyártásra és az intézmények fenntartására (MTV, Duna TV, Magyar Rádió), 25 milliárd a felügyeleti szervekre, 150 milliárd pedig a műsorterjesztésre. A 420 milliárd forintból 130 milliárdot egyedi döntések keretében utaltak át, amiből 105 milliárd az MTV-hez került. Idén a Magyar Rádió 13, a Duna TV 8,6, az MTV 28,3 milliárdból gazdálkodik. Az MTV az MTV Közalapítványtól 2009-ben 9,5 milliárd egyedi támogatást kapott.
Ezek az adatok egyértelműen azt tükrözik, hogy az MTV-vel eddig feltűnően bőkezűen bánt a költségvetés. Első pillantásra indokoltnak tűnhet, hogy a politikusok felteszik a fojtópórázt, és összesen 9,4 milliárdot vonnak el a pazarló szervezettől, szinte egyik napról a másikra, és megakadályozzák azt is, hogy kölcsönt vegyen fel. Az MTV 1997 óta valóban szórta a pénzt, kérdés persze, hova folytak el ezek az óriási összegek. Gazdálkodását áttekintve indokoltnak tűnhet a régi mondás, amelyet a könyvelők gyakran emlegetnek: a többlet hiányt takar. Számos jel mutatott a közelmúltban arra, hogy az MTV tisztázatlan és áttekinthetetlen pénzügyei, kontroll nélküli finanszírozása politikai befolyásra alakult úgy, ahogy. Nem alaptalan az a feltételezés, hogy a különböző külsős produkciók nagyvonalú elszámolása, illetve a pazarló tanácsadói szerződések nyomán hasonló vircsaft működött a közelmúltig, mint a Budapesti Közlekedési Vállalatnál, amely valószínűleg pártok kifizetőhelye is volt. Megbízható vállalkozások, illetve rajtuk keresztül emberek fejedelmi jövedelmekhez jutottak, igaz, ezeknek bizonyos része (persze nem az egész, hiszen a közvetítőket mindig meg kell fizetni!) egyes pártok kasszájában landolt. Tették ezt abban a reményben, hogy az újratermelődő óriási deficitet a költségvetés újabb és újabb forrásokkal pótolja. Hiszen a buszoknak és a villamosoknak menniük kell, és a közszolgálati televízió képernyője nem sötétedhet el.
Az MTV berkeiben az utóbbi időben, 2009 őszén többször is felvetődött: elhagynák az új székházat, amely PPP-konstrukcióban épült Óbudán, s helyette akár a Pólus Centerben rendeznék be a helyiségeket és a stúdiókat. A csőddel küszködő, az előfizetési díjat a Medgyessy-kormány óta nélkülöző, ezért anyagilag kiszolgáltatott MTV negyven évre (!) bérelte ki új székházát Óbudán. Hatalmas összegű díjat fizet érte, amit a jelenlegi, válságos körülmények között már nem képes kigazdálkodni. Nemcsak az a gond, hogy az új székház technikai hiányosságai szembeötlők, de az is, hogy valójában azt sem lehet tudni, ki a felelős az építkezés hibáiért. A közszolgálati magyar televízió új székházát ugyanis olyan cégek építették, illetve olyan bankok finanszírozták, amelyeknek tulajdonosai mindmáig ismeretlenek: a végtelennek tűnő tulajdonosi lánc végén távoli országokban bejegyzett offshore cégek találhatók. Az MTV dolgozói csak találgatnak: melyik magyar médiaszereplő vagy politikus árnyékgazdaságának tulajdonában áll az épület, amelyben dolgoznak, illetve az a kamera vagy keverőpult, amelyet üzemeltetnek? Ez a képtelen helyzet legkevésbé sem meglepő annak ismeretében, hogy a H1N1 influenzavírus elleni védőoltás gyártójáról, az Omninvest Kft. nevű cég valódi tulajdonosáról sem tudunk többet egy trópusi postafiókcímnél. Olyan országban éltünk, ahol az állam szinte teljes mértékben kiengedte a kezéből a közszolgáltatások ellenőrzését: ez a lehetőség a rendszerváltás idején még rémálmaiban sem jutott volna eszébe senkinek, aki szívén viseli az ország sorsát.
A szintén MSZP-s Czeglédi László, a közalapítvány kuratóriumának elnöke interjúkban mossa kezeit: semmiről sem tehet, nem volt képe az MTV gazdálkodásáról. Mégis, testületével együtt leszavazta a televízió 2,5 milliárdos hitelfelvételi kérelmét, és „túlköltekezés” miatt pert indított Medveczky Balázs ügyvezető alelnök ellen, aki persze előzőleg a kormánypártok hozzájárulásával került a posztjára. Kész őrület, és még rendszer sincs benne. A parlament november 23-i döntése után küszöbön áll a közszolgálati televízió csődje, éppen most, amikor egy éven belül két, nagy fontosságú választás is lesz Magyarországon, ami hiteles, közszolgálati média nélkül elképzelhetetlen. Az 1996-os médiatörvény, amelyet az MSZP és az azóta szétporlott SZDSZ, a kétharmados parlamenti többség birtokában, saját képére és hasonlatosságára, önnön igényei szerint alkotott, napjainkra időzített bombának bizonyult. Egyre hangosabban hallani a ketyegését, a közeli jövőben felrobbanhat. Vagy ha jobban tetszik az indító metafora: fojtópórázzal van dolgunk valóban, de nem eggyel, hanem kettővel. Az egyik a hatalmat gyakorló politikai osztály, a másik pedig a társadalom nyakában van, és csak az a kérdés, ki ránt nagyobbat a másik nyakán.

A szerző újságíró