Nemritkán a törvényhozókat szokás okolni a mindennapokban tapasztalható problémák és visszaélések puszta lehetősége miatt, a vásárlói csoportok szabályozását illetően ez különösen jogos. Az Orbán-kormány ugyanis kilenc évvel ezelőtt hozott egy rendeletet a vásárlói csoportok szervezésének szabályairól, amit azonban máig ismeretlen okból a Medgyessy-kabinet 2004. július 1-jével hatályon kívül helyezett. Az akkori kormány lépésének hatásai most, a gazdasági krízis közepette mind nagyobb számban előforduló lakossági anyagi problémák kapcsán váltak különösen szembetűnővé. A jogszabály értelmében a szolgáltatókat a gazdasági tárca Engedélyezési és Közigazgatási Hivatala a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (PSZÁF), az APEH-hel, valamint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel közösen ellenőrizhette volna. Az előírás csak részvénytársasági formában engedte volna a piacra lépést, a jelentkezőktől komoly anyagi garanciákat – például húszmillió forint alaptőkét – és a károkozás esetére felelősségbiztosítást követelve. Ehelyett ma csupán egy kötelező erővel nem bíró PSZÁF-ajánlás áll rendelkezésre, emellett a hatóság felszólíthatja a közösségszervezőket, hogy hagyjanak fel pénzügyi szolgáltatói tevékenységükkel, ha netán hitelkihelyezésen kapnák őket. Komolyabb ellenőrzésre is csak abban az esetben van lehetősége a felügyeletnek, ha felmerül a gyanúja pénzügyi tevékenységnek, vásárlói csoport szervezése azonban alapesetben nem számít ilyennek.
A helyzet tehát kaotikusnak mondható: a közösségszervező társaságok közül jó néhányan azzal csábítják a megszorult helyzetben lévő potenciális ügyfeleket, hogy pénzügyi nehézségeikre biztos megoldást kínálnak, noha a lehetséges üzleti konstrukciókkal valójában csak igen mérsékelten és keveseknek adatik meg a lehetőség. A vásárlóicsoport-szervezés lényege egyébként az volna, hogy a közösség által bizonyos időközönként befizetett összeget kisorsolhatják a tagok között. Példának okáért egy száz tagot számláló vásárlói közösség legszerencsétlenebb tagja századikként jut hozzá komolyabb összeghez – amit korábban lényegében előre befizetett –, míg az elsőnek kisorsolt tag tulajdonképpen 99 hónapig fizeti vissza az összeget. Tehát – elvileg – hitelfolyósításról szó sem lehet. Visszaélésgyanús helyzet pedig úgy alakulhat ki, hogy mindezt a pénzszűkében lévő és kevésbé tájékozott ügyfelekkel nem közli egyértelműen a szolgáltató, ehelyett a hitelszerű juttatás közeljövőbeni – néhány hetes vagy hónapos – folyósítása érdekében bizonyos jogcímeken befizetéseket követelnek tőlük, akik jó része épp a pénzhez jutás reményében, semmint pluszbefizetéseket vállalni ugrott bele az ügyletbe.
„Pénzre van szüksége, de elutasítják a bankok? Van más megoldás! Fogyasztói csoport mindenkinek! Bar-listásoknak és nyugdíjasoknak is” – áll a Bors című bulvárlap múlt heti rejtvényújságjának hátlapján közzétett hirdetésben, ahol semmi nem utal arra, hogy nem biztos és gyors pénzt ígérnek kedvező feltételekkel. A szolgáltató kiléte is csak a megadott telefonszám tárcsázásakor derül ki: az Invest Holding System Kft. ügyintézője készséggel adott további tájékoztatást lapunk „mezei” érdeklődőként való megkeresésére. A gyors folyósítást biztosra ígérték, ha a bankok által elvártnál lényegesen szerényebb igénylői feltételek adottak. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy nem pénzügyi szolgáltatók, így nem hitelfolyósításról van szó. A nyilvános cégadatok szerint egymillió forintos jegyzett tőkével néhány hónapja létre- hozott kft. egytől húszmillió forintig kínál húsz év leforgása alatt rendezendő anyagi segítséget. Nem állítjuk, hogy a társaság működését bármi is veszélyeztetné, az azonban egyértelmű, hogy a hatályon kívül helyezett rendelet ilyen kondíciókkal nem engedett volna piacra szolgáltatót. És bár a cikkünkben állatorvosi lóként idézett Invest Holding közzétett ajánlata és a telefonos tájékoztatás is hangsúlyozottan nem teljes körű, elgondolkodtató, hogy miért a könnyű pénzhez jutás lehetőségét hangsúlyozzák, semmint a vásárlói közösség struktúrájának lényegét.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
