Lassan végük a gyermekéveknek. Éppen ideje. Nagyon elszaladt a ló ezekkel a csibészekkel megint, feldúlták a házat, a hazát, átgázoltak a kerten, kifosztották az éléskamrát, tobzódtak, ordítoztak, minden létező kerítésen átmásztak, ha meg rájuk szólt az ember, csak vigyorogtak vissza szemtelenül, nyelvüket öltögették. Még nekik állt feljebb.
Hát most végre vége lesz a megkésett gyermekkornak, újra a mi időnk következik. Romeltakarítással, lomtalanítással, ültetéssel, oltással kezdjük. Újra jó irányba forog majd a föld, ahogyan kell.
Hogy mi lesz a sok csibésszel? Mennek a javítóintézetbe, bárhogyan lármáznak is. Sok még a tanulnivalójuk. Meg kell tanítani nekik, hogy hazudni, lopni, rabolni, a gyengébbiket bántani nem szabad.
Bizony mondom, csibészek, magatoknak okoztátok a bajt. Nektek szűk volt a játszótér, kicsi a homokozó. Örökké átszaladoztatok a tiloson az itt lakók nagy rémületére, és ez már több volt, mint játék. A legelvetemültebbek a közvilágítást is kicsúzlizták, mire aztán sötétségbe borult a környék, a táj, ti meg eltévedtetek, de alaposan. Pofonokat, szankciókat érdemeltek, csibészek – de hát az sem old meg mindent. Aki latornak születik, úgyis lator marad. Nem, ne mondjatok semmit, Fletó, Gordonka, nagy a szátok, puha az orrotok. Elég volt belőletek, csendet, békét szeretnénk végre. Az idő elszállt felettetek.
origo.hu
Széteshet Magyar Péter pártja a baloldali politikus botrányos viselkedése miatt?
