Nem sok optimizmussal találkozni Afganisztánnal kapcsolatban a NATO európai erőinek (SHAPE) főparancsnokságán a belgiumi Monsban, de a szövetség civil szakértői is gondterheltek Brüsszelben azokon a háttérbeszélgetéseken, amelyeket újságírók számára szerveznek, ismertetve a közép-ázsiai országban zajló nemzetközi vállalkozás állását és kilátásait. Nagyobb őszinteség anonimitásért cserébe – ez a vezérelve ezeknek a találkozóknak, amelyeken alighanem a valóságoshoz jóval közelebb eső képet festenek az illetékesek a nyilvánosság képviselői számára, azzal a kitétellel, hogy az elhangzottakat figyelembe veszik és felhasználják munkájuk során, de nem azonosítják forrásaikat, s legfőképp nem közlik a rájuk bízott információkat a NATO hivatalos álláspontjaként. Az eredmény azonban ezekkel a játékszabályokkal is ellentmondásos, s a nagyobb őszinteség sem oszlatja a háborús erőfeszítéssel kapcsolatos természetes európai szkepticizmust, amely egyre inkább háborúellenességbe csap át szerte a kontinensen.
Harcászati és hadműveleti szintű részletek kerülnek terítékre a nemrégiben bejelentett 37 ezres csapaterősítés tükrében – látványos számítógépes diavetítésekkel támogatva –, de a hallgatóság számára a stratégiai fókusz továbbra is homályba vész. Hasonlóképp ahhoz az amerikai külügyeshez, aki szeptemberben egyik napról a másikra otthagyott csapot-papot, mert rájött, hogy nem tudja, miért vannak Afganisztánban – jegyezhetnénk meg. Okosabbnál okosabb, retorikai képességekkel is kellőképpen felvértezett előadók váltják egymást az asztalfőn, de a nagy, távlati cél így, nem hivatalosan is megegyezik a beavatkozáskor a Bush-kormány által felvázolttal: azaz a nyugati világ azért van ott Afganisztánban, hogy elejét vegye az onnan kiinduló terrortámadásoknak, 2001. szeptember 11-e megismétlődésének. A nagyobb létszámmal fokozni kívánják a jelenlétet Afganisztán minden területén, hogy leválasszák a tálibokat a lakosságról, teret biztosítsanak a helyi közösségek gazdasági-politikai életének stabilizálódásához, a kormányzati korrupció felszámolásához és a helyi biztonsági erők elégséges szintre bővítéséhez, hogy azok idővel önállóságra tegyenek szert, és lehetővé tegyék a külföldi erők csökkentését és kivonulását.
Amikor azonban az utóbbi lépésekről van szó, egyetlen előadó sem hagy kételyt, hogy ha a szerep- és kötelezettségvállalás mikéntje és volumene változni is fog a jövőben, a jelenlét mindenképpen hosszú távra szól. Mint az afganisztáni harccselekményekre közvetlen hatással lévő tényezőt, hangsúlyosan említik Pakisztán kérdését és félszavak erejéig Irán befolyását is, de a nem hivatalos eligazítások folyamán sem foglalódik ez az egész – egy legalábbis térségbeli – rendszerbe, amely iránt az igény pedig minden kíváncsi megfigyelőben felmerül, ha csak egy pillantást is vet a térképre és az elmúlt nyolc év kronológiájára.
Egy biztos: a terrorizmus fenyegetésének globalizált valósága (amint arra a londoni végzettségű, Jemenben merénylővé kiképzett nigériai fiatalember is rávilágított karácsony napján az Atlanti-óceán felett) csak erőltetve támasztja alá az Egyesült Államok vezette projektszerű regionális intervenciók sorát Afganisztántól Irakon át – a minden 2009. végi jel szerint rövidesen sorra kerülő – Iránig. Különös tekintettel ezek hagyományosan meglévő, ám napjainkban érezhetően fokozódó geopolitikai, legfőképpen energetikai jelentőségére.
Afgán lőtt amerikait. Egy amerikai katona életét vesztette egy nyugat-afganisztáni lövöldözéses incidensben. Egy afgán katona állítólag tüzet nyitott, miután NATO-katonák igyekeztek távol tartani őt egy olyan körzettől, ahol egy helikopter készült leszállni. Egy amerikai katona meghalt, két olasz könnyebben megsebesült. (MTI)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
