Mellőzött politikusnők

Miközben a Bajnai-kormány lerövidítette a gyes idejét, hogy visszaterelje a munka világába a kisgyermekes anyukákat, százezer forinttal csökkentette a bölcsődék fenntartására juttatott állami normatívát. Vagyis nemcsak hogy plusztámogatást nem adott a bölcsődéket fenntartó önkormányzatoknak a plusz férőhelyek kialakításához, hanem még tetemes forrást is elvont a meglévő gyermekintézmények működtetését biztosító központi költségvetési juttatásból.
A gazdasági válság kellős közepén nem nagyon tudnak tömegesen visszamenni a munka világába a gyermekes anyukák. Nincs elég munkahely számukra, azok a szerencsések, akiknek volt állásuk gyermekük megszületése előtt, és vissza tudnának menni korábbi munkahelyükre, azok nagy része nem talál bölcsődei helyet a gyermekének. Nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés nem szavazott volna meg ilyen, a gyermekes családok életét megnehezítő jogszabályokat, ha sokkal több nő tagja lenne a parlamentnek. Már most látszik, hogy az idei választásokat követően sem lesz jobb a helyzet.
Politikai pozíciókat halmozó politikus férfiak, hátrányosan megkülönböztetett nők – első megközelítésben ez jutott eszembe a Fidesz egyéni körzetben indított képviselőjelöltjeinek listájáról és az MSZP által felállított országos pártlistáról is. A Fidesz 176 választókörzetben összesen tíz helyen állított női jelöltet, míg 166 helyen az erősebb nem képviselői voltak hatalmi politikai értelemben is erősebbek, okosabbak, képzettebbek, rátermettebbek. Ráadásul sok képviselőjelöltről elmondható, hogy pozícióhalmozó. Sokan a fővárosi vagy a megyei önkormányzati képviselőség, kerületi polgármesterség vagy egy közgyűlési elnöki pozíció mellett fogják ellátni az országgyűlési képviselői teendőket is, ha megválasztják őket. Nincs kétségem afelől, hogy a Fidesz a legjobb embereit akarja megméretni az egyéni választókörzetekben, mint ahogy amellett is érveket lehet felsorakoztatni, hogy az önkormányzati politikában vezető szerepet játszó helyi politikusok – akik túlnyomórészt történetesen éppen férfiak – ismerik legjobban választókörzetük gondjait, fejlesztési céljait, ők tudnak majd a legjobban lobbizni a választókörzetükért. Sőt később pontosan az Országgyűlésben betöltött pozíciójuk jelent majd számukra helyzeti előnyt a következő önkormányzati választáson. Ám ez sem lehet magyarázat a nemek ilyen torz arányára, a nők ilyen mértékű hátrányos megkülönböztetésére. Persze lehet, hogy tényleg káderhiányban szenved a magyar néppárt, és azért kell túlterhelniük három kemény férfiembernek való feladattal is a hazáért bármilyen áldozatra kész hazafiakat. De az is lehet, hogy a hölgyeket a jobboldali párt vezetői lovagiasan meg akarják kímélni az egyéni körzetben való megméretés, a választókkal való kapcsolattartás kötelezettségének terheitől, és a politikusnőket előzékenyen felrakják majd a pártlista befutó helyeire.
Nem úgy, mint a szocialisták, akik a sor végére, dísznek akarták odabiggyeszteni őket, hogy szó ne érje a ház elejét a hátrányos megkülönböztetés miatt. A hátrasorolt szocialista politikusnők példája nyilván ott lebeg a Fideszt vezető politikus urak szeme előtt. Láthatták, mihez vezet az, ha egy politikusban feltör a sértett büszkeség. Fogja magát, és leiratkozik a listáról, mint Vidorné Szabó Györgyi és Havas Szófia tette. A szocialistáknál szinte csak Lendvai Ildikó pártelnöknek és Lamperth Mónikának biztos a helye az országos listáról a következő parlamentben. Szili Katalin is egy politikus férfinak engedte át előkelő helyét a listán, még ő sem tartotta fontosnak, hogy a nők képviseleti arányára tekintettel szolidáris legyen a hátrasorolt baloldali politikusnőkkel. Érthetetlen, hogy a két nagy párt ilyen mértékben távol akarja tartani az asszonyokat a fontos döntések meghozatalától, a politikától.
Mi, nők, lányok, asszonyok, szinglik és családanyák tömegesen – felülreprezentáltan – dolgozhatunk az egészségügyben, és nemcsak ágytálakkal rohangálhatunk, hanem sebészkéssel igazítjuk egészségesre a férfiagyakat, bíróként megítélhetjük, hogy mit érdemel az a bűnös, akinek eltűnt a kezei között néhány tíz milliárd forint közpénz. Megtaníthatjuk a betűvetésre az összes majdani minisztert, vezethetünk buszt, taxit, traktort, sőt repülőgépet, elemezhetjük a tőzsdét, beleszólhatunk a monetáris politikába, előkészíthetjük a törvénytervezeteket, beoszthatjuk a kosztpénzt pénzügyminisztereket megszégyenítő leleménnyel és férfiirányítás mellett megtölthetjük a kolbászt is disznóvágás idején. Csak a Tisztelt Háztól, a fontos ügyektől akarnak minket távol tartani. Még véletlenül úgy találnánk megnyomni azt a gombot, hogy hazajöjjenek a katonáink Afganisztánból, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon, még harcias amazonként odáig vetemednénk, hogy paradicsommal dobálnánk meg ott, a férfimulatságok színhelyén az adóparadicsomok segítségével a közteherviselés terhe alól kibújó politikus férfiakat. És akkor mi lenne a Tisztelt Ház tekintélyével? Még odáig vetemednénk, hogy eltörölnénk a személyi adófizetési kötelezettségét a gyermeket nevelő családoknak, még elrettentő törvényeket alkotnánk a családi erőszak visszaszorítására, sőt megoldanánk a bankok által csődbe juttatott családok csődvédelmét.
Nyilván tartanak tőlünk. Érthető ez az óvatosság, hiszen ki tudja, hová vezetne az, ha az asszonytársadalomból kikerült politikusok alkotmányozási javaslatokkal kezdenék zaklatni az ülésteremben melléjük ültetett jámbor férfiakat. Még pártbefolyástól mentes, szabad mandátumot akarnának az egyéni körzetekben megválasztott képviselők számára. Mi lenne akkor, ha csak a pártlistán megválasztott honatyák működnének vezényszóra?
Nem kizárt az sem persze, hogy az idén tényleg csak ennyi politikusnő vállalkozott az országgyűlésiképviselő-választáson a küzdelmes megméretésre. Lehet, hogy a gazdasági válság olyan terheket ró a családokra, hogy az asszonyok minden erejét leköti a család, a gyermeknevelés, a köz ügyeire már nem marad idejük. Persze az is lehet, csak a férfiak gondolják úgy, hogy a nők inkább őrizzék csak a családi tűz melegét, maradjanak távol az országos politikától. Nem nőnek való feladat az, főleg ha a Világbank meg az IMF nagyhatalmú urai diktálják a tempót, hogy érzelemmentes döntést hozzon – a családi adókedvezményekről, a gyes idejéről, az oktatáspolitikáról, az egészségügyről, a nyugdíjrendszerről.
Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk amúgy is, hogy a nő, ha politikus és magyar, ott ülhet a párttaggyűlésen, begyűjtheti a kopogtatócédulákat, az önkormányzatban képviselőként dönthet a szociális segélyekről, aminek keretösszegeit ott fenn, a Tisztelt Házban férfias keménységgel megszabják nekik. A bukott választások után pedig keresztényi szeretettel vagy elvtársi együttérzéssel vigaszt nyújt az erősebbik nem képviselői számára.