Tavaly a gyűjtők különböző stratégiákkal léptek a műtárgypiacra: az esztendő első felében az árveréseken egyesek igyekeztek lealkudni az árakból, mások pedig inkább elbukták a kiszemelt tárgyra befizetett előleget, mert az aukció időpontjára kiderült, hogy nincs is annyi pénzük, hogy kifizessék az adott tétel árát. 2009 második felében pedig a gyűjtők tekintélyes része közönyösen fogadta az utolsó aukciókat, sokan el sem mentek e műtárgy-kereskedelmi eseményekre, mert nem engedhették meg maguknak a vásárlást. Tapasztalhatta ezt a tavaly novemberben rendezett Budapest Art Fair közönsége is, hiszen erre a rendezvényre is kevesen látogattak el.
Így a kereskedők változatos módszerekkel igyekeztek menteni, ami menthető. Akadt olyan aukciósház, amelyik új üzlettárssal vágott neki az őszi-téli szezonnak, mások kamaraárverést hirdettek, olcsón kínálva a tételeket, míg egyesek sok aukciót rendeztek mérsékelt árakkal, megpróbálva kipucolni a raktárkészletüket, a Kieselbach Galéria pedig a bolti eladás mellett döntött. Akik pedig ragaszkodtak a megszokott árveréshez, kénytelenek voltak elfogadni a gyengébb eladási arányt, s az alacsonyabb árakat.
S az sem véletlen, hogy az alacsony leütési árak ellenére sem tudhatjuk, hogy valójában mennyi tétel kelt el. Jó páran ugyanis bekértek gyűjtőktől festményeket, amelyekkel növelték a felkínált mennyiséget és minőséget, s amelyek jól mutattak az árverési katalógusokban, de csak látszólagos licitek és leütések zajlottak – emelve az aukció rangját –, mert a tulajdonosok ragaszkodtak egy magasabb eladási árhoz, amelyet senki sem ajánlott meg. Így aztán az esemény után vissza is kapták a tárgyakat.
Ugyanakkor az utóbbi időkben a magyar piac leütései magasabbá váltak, mint a Prágában, Pozsonyban vagy a világhírű bécsi Dorotheumban elkelt műtárgyaké. Pedig egyre inkább el kell fogadni, hogy egy 100 millió forinton meghirdetett festmény kevesebbet ér.
Ám a legnagyobb kudarc világszerte – idehaza is – a korábban felfutott kortárs műalkotásokat és tulajdonosaikat érte. Ezt a kereskedők készítették elő, akik, miután jelentősen lecsökkent a piacon a korábban készült műalkotások – például az impresszionisták vagy nálunk a nagybányaiak képeinek – mennyisége, a kortárs alkotások jelentős értékét kezdték hangoztatni. Ennek eredményeként a mai festmények elérték az impresszionista művészek képeinek árát, miközben az utóbbiak bizonyítottan több mint száz éve nemhogy megőrzik, hanem növelik is az értéküket. Ennek következményeként külföldön a befektetési alapok, idehaza pedig főként a bankok elkezdték vásárolni a kortárs képeket, ám a piac ma már nem igazolja az irreális árakat. Míg az elmúlt években a legdrágábban elkelt top 10 festmény között akár hat kortárs mű is szerepelt, tavaly ezen a listán már egyetlen mai képet sem találhattunk.
Idehaza tavaly az év árrekordját Gulácsy Lajos 95 millió forintért elkelt, A mulatt férfi és a szoborfehér asszony című festménye érte el a Virág Judit Galéria tavaszi árverésén, a második helyen pedig Aba-Novák Vilmosnak a Nagy vurstli című képe végzett, amelyért 85 millió forintot fizettek ugyanezen galéria decemberi aukcióján. Virág Judit lapunknak nem véletlenül mondta el, hogy továbbra is bízik az aukciókban, hiszen decemberben 160 tételből 485 millió forintos összleütési árat tudtak produkálni. Hozzátette, hogy nem olyan jó a piac, mint amilyen két évvel ezelőtt volt, de a válsághoz képest eredményesnek bizonyult a tavalyi évük.
Nagyházi Csaba, a Nagyházi Galéria és Aukciósház tulajdonosa viszont arról számolt be, hogy olyan rossz árverések még soha nem zajlottak, mint 2009-ben, mert az embereknek nincs pénzük. Hangsúlyozta, hogy most célszerű vásárolni, mert a tételek zöme alapáron megy el.
Nyugat-európai kereskedők arról számolnak be, hogy odakinn már jelentős pénzt költenek műtárgyra az orosz, kínai és indiai vásárlók, akiknek megjelenésével a magyar piacnak is feltétlenül számolnia kell.
Válság ide, válság oda, a numizmatikai szektor nagyszerű évet zárt, a korábbi évi két nagy árverés helyett idén öt ilyen esemény zajlott, közülük négy az év második felében. A Nudelman Numismatica orosz aukcióján II. (Nagy) Katalin 1771-ben vert 5 kopejkása 30,25 millió forintért cserélt gazdát (a négy és fél évvel korábbi rekord az érmék között 13 millió forintot tett ki), s ugyanezen az eseményen a katonai kitüntetések csoportjában is óriási rekord született: a – megközelítőleg 1840 és 1850 között érvényben lévő – Szent Alexander Nyevszkij-rend nagy mellcsillagja kereszttel társított együttese 66 millió forintért kelt el. Ez az összeg pedig már egy festménynek is becsületére válna.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
